Be vagyok baszva. Enyhén. Puszi a pofitokra!
Monthly Archive for November, 2005
Na gondoltam én is írok pár sort kishazánk új blog szolgáltatójáról, a Blogterről. Maga a név ismerős lehet azoknak, akik olvassák doransky blogját. A név egy új blog szolgáltatót takar, ami a marketing szerint előrelépési, kiugrási lehetőséget ad a bloggereknek. Mindez szép dolog, de nézzünk egy kicsit mögé ennek.
A lap megjelenése első ránézésre is szép. Nekem bejön ez a világoskék színárnyalat és különféle variánsai, csak talán ezt az élénk-magentát nem kombináltam volna bele. De hát pont én beszélek. Ezen a lapon is található tag (vagy rendes, magyar nevén: címke) felhő. Kérdésem az, hogy mire jó ez. Első ránézésre úgy néz ki, mint mikor print_r()-rel kidobatom egy tömb tartalmát. Csúnya. Nem csak a Blogteres megvalósítás, hanem úgy általában a tag felhők nem tetszenek. A design egyéb részei átlagosnak mondhatók, jók.
A szolgáltatásba való regisztráláskor rögtön feltűnik egy hiba. Mégpedig egy érdekes helyesírási hiba. Sőt tulajdonképpen több helyesírási hiba is van a működési szabályzatban. A hibákat jeleztem 2 napja, azóta nem javították ki, így szerintem nem szemétség rávilágítani. Csak aztán ne mutogasson senki, hogy én rosszmájúskodtam. Íme, ezek vannak:
Maga a regisztráció problémamentes. Nem kíváncsiskodnak, a személyes dolgaid közül azt adod meg amit jónak látsz. Ez szimpatikus. Mégsem értem, hogy ha be vagyok jelentkezve, akkor miért dobja ki a név, email mezőket minden blogteres blognál (igaz kitöltve frankón), ha kommentelni akarok. Támogatják az álnéven írogatást?
Tovább haladva a blogkészítés rögös útján rányomhatunk a megfelelő gombra a felső menüsorban. 4 mező és miénk a világ. A post szerkesztő a szokásos wysiwyg szar, nem tetszik. Pfejjjj… Ezt leszámítva korrekt, lehet itt is címkézgetni, de hogy mi a hóhérnak, azt nem tudom.
A blogbeállításoknál feltűnt, hogy az UTF-8-at ajánlják, ennek ellenére a “gyári” beállítás a windows-1250, ami szerintem kicsit furcsa mondjuk linux alól, de mindegy. Ezt ellensúlyozandó van egy nagyon frankó lehetőség, mégpedig az emailes publikálás. Kapok egy emailcímet, ahová ha emailt küldök, akkor az megjelenik a blogon. A címek a hosszúhash@publish.blogter.com sémát követik, kérdés, hogy mennyire védettek ezek a robotok támadásától. Jobb lenne, egy saját cím létrehozási lehetőséget beépíteni a cuccba, de ezt majd eldöntik a szakik.
Összességében jó cucc ez a Blogter, de én maradok ennél a Wordpressnél, mert itt teljesen az enyém az irányítás. Muhaha…
Fiúknak:
Te is benyúlnál a barátnődnek a buszon?
Lányoknak:
Te is kézimunkáznál (nem csipke, horgolás, ilyesmi) a fiúdnak buszon?
Már csak azért, mert lehet, hogy csak én maradtam le valami trendi dologról… Huszonikszéves srác és hasonló kvalitású barátnője alkotott a buszon ma. Szinte tömve volt a busz.
Radioaktív. Nem írok róla terjengős elemzést, egyszerűen kurvajó és meg kell hallgatni, na…
Ide vessétek vigyázó tekintetetek!
Tegnap este olvasgattam egy kicsit a Tutorial.hu fórumát. Csak hogy borzonghassak egy kicsit az emberi hülyeségen. Minden héten regisztrálja magát úgy kb. tíz ember ebbe a fórumba. Ebből a tízből kettő addig nem jut el, hogy aktiválja az azonosítóját, három soha nem fog írni, a maradék ötből pedig négy akkora faszláma, hogy ütni kéne a mentőben is. Szép arány, tízből egy.
Arról is beszélnék, hogy milyen kérdések merülnek fel a fórumban, mert azok is súlyosak. Példának okáért említeném azt a srácot, aki adatbázis jelszó megadása nélkül akart csatlakozni az SQL szerverhez, majd sűrűn pislogott, hogy miért is adogat hibákat a CMS, amit használni akart. Persze a hibaüzenetet elolvasni luxus, nem azért van. Azt azért írja ki a program, hogy megijedjünk tőle és elfussunk a kerekerdő közepére. Bizonyám. Így nem szabad meglepődni azon sem, ha valaki a “Hogyan telepítsünk fontot Windows alá?” kérdést is ötvenszer felteszi, ráadásul különféle, nem kapcsolódó témákban.
Ami megkoronázza ezt az egészet (mint a jóféle eper a tortát), hogy egyes emberek szerint én vagyok a paraszt, meg a lekezelő, mert ugye szólni merek az ilyeneknek. Nem durván, csak megmondom nekik a véleményem. Na ez az a pont, ahol én azt mondom, hogy nem kell nekem közösségekhez tartozni. Nem kötelező nekem más embereken segíteni, mikor az esetek 80-90%-ban azt se mondják, hogy “Fogd meg a pöcsöm!”, nemhogy megköszönnék a segítséget. Nem kötelező segítő szándékkal szólni semmit, amikor a mérleg serpenyőjében egy dekányit se nyom a szavam. Ez nekem nem kell. Írom a blogom, csinálom a melóimat, aztán majd megyek vért szívni valamelyik prog. fórumra, ha bajom lesz. Mint ahogy az emberek többsége teszi. Nagy kaland…
Örülök, hogy azért megismertem ott egy rakás normális embert is, mint például kukac7, Harder, toxin, Tirion, dzsoco, lac, Mozaik és még páran (bocs, nem teljes a lista), de alapvetően ez nem tart vissza, hogy beleszarjak az egész közepébe.
mephisto írta a blogjában:
suexID blogjában olvasható egy bejegyzés, amelyben moikboy helyesírását szólja le. Nincs bajom sem moikboyal, sem suexID-vel, és beleszólni sem akarok, de ettől függetlenül leírom véleményem…
Nézd suexID, alapjában véve az, hogy valaki nem tud helyesen írni, nem zárja ki azt, hogy jó programozó legyen. Gondolj bele abba, hogy vannak vak, süket és egyéb módon korlátozott programozók, akik jobban dolgoznak mint egy-két “teljes” ember. Néhány helyesírási hiba, lehet akár elgépelés is, nem tudhatod. Az a másik, hogy (véleményem szerint) fölösleges mást az interneten “megszégyeníteni”. Nem tudhatod, hogy milyen érzéseket vált ez ki moikboyból. Én nem akarlak kiosztani, és nem akarlak bosszantani sem, de moikboy jó barátom.
Kedves mephisto!
Amíg lehetőség van arra, hogy egy adott bejegyzést kommentálhasson bárki, addig nyugodt szívvel használd azt ki, vagy legalább egy linket dobj be a kommentekhez, hogy hivatkozol rám. Köszi!
Valószínűleg erre a postra hivatkozol, nos akkor reagálnék is. Először is tudtommal moikboy nem vak, nem is süket. Én a postban nem vitattam programozói kvalitásait (biztos vérprofi), csak azt, hogy megtanulhatna gépelni. Illetve helyesen írni, mert az nem elgépelés ott. Kétszer nem gépel el valamit az ember. Moikboy érzelmei a legkevésbé sem érdekelnek engem, és ez az én olvasatomban nem megszégyenítés, hiszen ez egy publikus blog, amit bárki olvashat. Így a benne levő nyelvtani hibákért is a blog írójának kell vállalnia a felelősséget. Pont.
Meghallgattam a See You On The Other Side címet viselő lemezt, meg a bónusz CD anyagát is, de megvallom őszintén nem csapkodtam magamat a földhöz. Mintha KoЯn önmagát akarta volna megtagadni ezzel a lemezzel, első hallásra az egész egy Zetorral vontatott büdös trágyakupacnak tűnik. Minden szám agyon van effektezve, tiszta (nem effektes, tördelt, scratchelt) gitárt alig lehet hallani. Második-harmadik hallgatás után rájön az ember, hogy ez valójában nem a KoЯn, hanem a KoЯn tagjaiból összeállt új formáció, akik valamiféle új elektronikus divatrockot próbálnak az ember hallójárataiba beletuszkolni. Az Eaten Up Inside egy nagyon jól eltalált szám, nem üt akkorát, mint várnánk tőle, de alapvetően jólesik rá ugrálni, és egy koncerten ezt tudnám húzó számnak elképzelni. A Liar eleje ígéretesen zúzósnak ígérkezik, de sajnos a scratchpadon összetépett gitárszólamok elbasszák ezt az érzést, így kapunk egy alapvetően jó számot, némi lepkefing utánérzéssel. Ami azonban kifejezetten bejön ezen a CD-n, az a Tearjerker című nóta, aminek atmoszférája van, mégpedig nehezen lélegezhető, bódító. Ezért a számért érdemes a CD-t megvenni, bárki bármit is mondjon! Ha sokat hallgatom a lemezt, akkor eszembe jutnak olyan előadók, mint a Nine Inch Nails, Depeche Mode és társaik, ami alapvetően nem lenne gond, ha egy fiatal rockbanda debütáló albumát hallgatnám, de könyörögve kérem, ez bizony egy KoЯn lemez, aminek nem ilyennek kéne lennie. Pont.
Egy diszkrét matek óra és egy kávé után vidámkodok itt. Remekül érzem magam! 2 óra és megint a főiskolán poshadok, persze jó kis Menedzsment órán, mi máson…
Hazaút jól sikerült, mindkét buszon volt ülőhelyem, sőt a 20-ason eljutottam odáig, hogy zenét is tudtam hallgatni. High-skill, kérem, high-skill…
Délelőtt karitatívkodtam egyet, jelentettem hibát a Blogter-nek, majd meglátjuk mikor javítják ki…
Nah elmesélem nektek, hogy mi történt velem idáig, röpke 4 óra leforgása alatt.
Reggel olyan fél nyolc magasságában keltem, és odaültem a géphez. Kellemes privátot kaptam, amiben egy magát emelkedettnek és rendkívül okosnak gondoló kedves exbarátom fejtette ki, hogy én milyen geci módon is viselkedek vele. Te szegény! Hogy zuhanna rád az ég az összes telibebaszott hazugságoddal együtt, ott ahol vagy! Leszukázod a párom? Mondanám, hogy szopjál le, de nem mondom, mert nem érdemled meg, hogy a szádba adjam. Vulgáris voltam? Nem érdekel, tartson mindenki egy parasztnak, de velem ne szórakozzon senki…
Aztán, hogy halmozzuk az élvezeteket, visszatért a tavalyi szívtájéki szúrás, köszönhetően nem is tudom minek…. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez tökéletesen normális az én koromban, kíváncsi lennék a doktorurak & doktornők kedves pici fiának lenne ugyanilyen baja, akkor is ugyanezt mondanák. Gyanítom, hogy nem. De mindegy is!
Aztán olyan 9 körül gondoltam lepihenek egy kicsit. Azért benyomtam a mobilomat, hogy beállítsak egy ébresztést 12 magasságába. Benyomtam a mobilt, 15 nem fogadott hívás, ebből 2 anyám, 2 egy évfolyamtársam, 11 pedig a barátnőmtől. Na mondom királyok vagyunk. Megcsörgetem anyámat, visszahív, hogy tulajdonképpen csak az érdekelte, hogy felkeljek időben és ne késsek el fősuliról. Mindezt annak ellenére, hogy 13-tól van órám. Aztán megcsörgettem páromat is, de mivel nem hívott vissza rögtön, gondoltam közben elintézek egy hívást a srácnak, aki keresett. Természetesen az 5Kb-os szájbabaszott crack kellett neki, amiről már egy hete ugatom, hogy átküldtem neki emailben. De neki floppy-n kéne. Mondom neki, hogy oldd meg, nekem nincs floppym. Régóta.
Miután letettem még 2-3* megcsörgettem párom, aki megijesztett. Kiderült, hogy reggel óta rosszul van, szédül & hányingere van. Nézem magam a tükörben, egy szál gatyában, mondom neki, hogy felöltözök és benn vagyok a városban. Összekaptam magam, a fogamat se mostam meg rendesen, csak húztam kettőt rajta a fogkefémmel, gondolván arra, hogy mégis tömegbe megyek. A 14 -est sikerült lekésnem, de nem is akárhogyan. Megláttam, hogy a busz úgyis pirosat kap, hát elkezdtem utána rohanni, már ott jártam az ajtónál, intettem a sofőrnek, hogy nyissa már ki, erre az a fasz belelépett a gázba. Az érdekes az, hogy emiatt a sofőr miatt vártunk múltkor olyan 22 óra magasságában körülbelül 5 percet a végállomáson, mert meg kellett várnunk a macáját. Ha nem siettem volna, és nem lettem volna elhavazva ma annyira, akkor isten bizony bementem volna a forgalmi irodába és megkerestem volna ezt a kretén faszt.
Nagy nehezen aztán beértem a városba, a párom már ott ült a végen, sápadtan, könnyes szemmel. “Rosszul vagyok!”… Szegény mostanában hajszolja magát, pedig mondtam neki, hogy vegyen vissza kicsit, de Ő olyan, hogyha valaki megkéri valamire, akkor nem utasítja vissza. Negyed órányi agonizálás után felszálltunk egy buszra, és hazafelére valamelyest jobban lett. Bekísértem a dokihoz, a váróban már az én gyomrom is kavargott és majdnem elsírtam magam. Igen, aggódom miatta!
Nemrég értem haza, és ettem zsemlét, mert már közel voltam ahhoz, hogy összeessek. Elindult a napom, várom, hogy mi jöhet még!
Este kb. 10 percet folyamatosan végig prüszköltem, alig tudtam utána elaludni, most úgy érzem magam, mint akit a kutya szájából szedtek ki nagy erőkkel. Aztán hogy örüljön mindenki, ismét előjött az a titokzatos szúrás a mellkasomban, amivel már tavaly se tudtak mit kezdeni az orvosok. Nem baj, max. kicsit hamarabb elpatkolok és nem lesz semmi gond. Jó lenne ma összeesni és meghalni, mert akkor legalább nem kellene nekem karácsonyi ajándékot venni.
Legfrissebb kommentek