Bírom a tömegösztön által vezérelt agyragyúrt barmokat, akik abban élik ki magukat, hogy szerencsétlen félkotta hajléktalanokat kergetnek, meg ugatnak nekik. Nem tudom meglepné-e őket, ha teszem azt valaki egy Desertet szorítana a tarkójuknak, és egy jólirányzott lövéssel kiloccsantaná az agyukat. Szánalmasnak érzem, hogy két 16-17 év körüli srácnak nincs jobb szórakozása, mint a buszmegállóban májerkedni az éjszaka kellős közepén. Javaslatom, hogy menjetek haza vegyétek elő a farkatokat és verjétek ki, vagy opcionálisan dugjátok egymást seggbe, ha már ennyire köcsögök vagytok! Peace…
Monthly Archive for December, 2005Page 2 of 8
Kozma Orsi ismerős lehet a Jazz+Az-ból, aztán a Cotton Club Singers-ből.
Most pedig saját anyaggal jelentkezett. Végre.
Nagyon tehetséges a kiscsaj (mert az :)), szép hangja van, kétség nem férhet hozzá.
A lemezen 12 dal van, amikben vannak jazzes, kissé elektrós elemek is.
A szövegek szerintem jók, közönhető ez Szakos Krisztiánnak (Ákos zenésztársa).
Három angol szám van, ezek közül az egyik a Seal féle Kiss From A Rose, a másik a Sheryl Crow Strong Enough-ja.
A harmadikat pedig maga Orsi írta, komponálta, címe Black Widow.
Van már klipje is, amit a szép, jó magyar zenetévénk csak és kizárólag 22 óra után hajlandó játszani.
Elmennek a…
Még meg kell említenem, hogy Orsi vendégszerepel még a Black-Out, Radioaktív lemezén is egy szám erejéig, sőt az új klipjükben is látható.
Volt szerencsém előben hallani és látni Az Eskü dalát és elég jól szólt, rockosabb volt. :)
100 szónak is 1 a vége. Aki kedveli a jó szövegű, kellemes, igényes (!) női popot, annak ajánlom.
Lehet, hogy nekem is ilyen naplót kéne vezetnem? Hehe, mindjárt ftp-zek és törlöm az egészet! :) Félretéve a viccet, most eléggé gány idő van kinn, olyan nedves, semmilyen idő. Aludtam egy jót délután és most pörgök, mint a parasztlány a lavorban. Mindjárt neki is ugrok egy könyvnek és olvasok. Muhaha…
A kínai kultúrvonulat legújabb gyermek terrorizáló szuperterméke, a zsiráfnyakú, bölöncfejű plüssmedve, akiről a bizonyos kort megért emberek egyből csernobilra asszociálnak. Alexa ezt fogja kapni szülinapjára, via Adry. Örvendetes dolog, hogy a papucson és szolid brand csúsztatott melegítőfölsőn túlmenően már plüssállatokat is lehet kapni a kínaiban.
Pár napja deviantART bicss lettem, most élvezem az élet szépségeit! *g*
Azért érzitek, hogy milyen szinten odabasz a Scooter honlapja…
Tecnikás nagyon, főleg az tetszik, hogy a tartalmi részt Firefox alatt szinte végtelenségig lehet lapozni.
Aztán lenne itt még pár kérdésem, Scooter fanoknak:
- Mit jelent HP Baxxter nevében a HP és a Baxxter?
- Ki írja az “együttes” szövegeit?
- Mikor tervezik, hogy abbahagyják és képzik már az utánpótlást?
Álljanak itt a magyar design élet újhullámos harcosai, a szakma felforgatói, s azok, akiktől rettegnünk kell.
kszarawebsztájlos übeprofi – nos ő az a tipikus dizájner, aki a munkái elkészítését nem bízza a véletlenre. Xara Webstyle-t használ, no manual work for sure. A kódon se nagyon változtat, csak beleírja a saját szövegeit Word-del, mert hát ha már szövegszerkesztő, akkor ne faszoljunk holmi jegyzettömbbel. Munkája végén, amolyan “tortára a hab” effektként odabiggyeszti a Subidubi Design Dream Team feliratot, meg az Ól Rájc Rizörvd motót, amiről nem tudja mit is jelent, de látta már sok helyen, és kell neki is olyan.
brush dizájner – ő már valamivel fejlettebb egyed, alkalmazza a search & destroy metódust. Első lépésként [origo]-n rákeres a brush szóra, és rátalál a devnetre. Onnan kb. 2 és fél órás böngészés és vérizzadás után áthajókázik az eightnero-ra és letölt vagy 50 brush-t. A megfelelő brushok kiválasztását egy véletlenszám generátor segítségével hajtja végre. A dizájn elkészítésének első lépéseként (ez egyébként a metódus Destroy része) telinyomat mindent az undorító brush készletével, majd okos dizájner látszatát keltve fekete háttérre sötétszürke (avagy mélybordó) betűkkel írja a mondókáját. Ezután publikálja művét valami hatásos álnéven, pl. DJ Laci, Mc Sanyi, stb…
sztokkfotós, fríítextúrás dizájner – a profizmus látszatát keltő, éppen ezért rendkívül veszélyes fajta a sztokkdizájner. Szinte az összes nagyobb fríí, és sztokk rendszerhez van érvényes belépője, és ezt ki is használja erősen. Jellemzője, hogy a Kiskunnekeresdi Húskombinát Rt. honlapjára egy szépen csillogó mobiltelefont retusál be, a háttérbe frííbrush-t nyomat, az oldal alapját pedig valamiféle téglarakás textúra teszi ki.
szvissmexes dizájner – szép dolog a flash, mert ugye mozog, eszi a gépet, meg hasonlók. Hát ez neki megtetszik és használatba veszi. Oldalai könnyen felismerhetőek az “Üdvözöljük honlapunkon!” szövegekről, amik jobbról és balról cikázva, bepördülve és a semmiből előtűnve mennek az idegeinkre. Természetesen egyik oldalán sincs preloader, mert az nem kell, hiszen egy 2560Kb-os swf fájlt bárki le tud tölteni pillanatok alatt, várakozás nélkül.
sziggyártós, porfóliós – önjelölt művészpalánta típus, aki azt hiszi, hogy ami jól mutat 250×50 pixelben, az übermayer 800×600-ban is. Éppen ezért meghackeli a Photoshopot, hogy 250×50-nél nagyobb képeket még csak véletlenül se engedjen csinálni, hiszen ő művész és a lapjának max. 300 pixel szélesnek szabad lennie. Lapjain szigorúan 10-es vagy annál kisebb betűket használ, mindent félkövérrel szed és elnevezi mindezt portfóliónak. Igaz, hogy 3 darab bannert gyártott le 2 év alatt, de azok már minőségiek.
kovácspistike, offisöl animgif dizájner – a legdurvább egyedek tartoznak ebbe a törzsbe. Valószínűleg a 90-es évek Matávnetes hőskorából ragadhattak itt, s számukra a net még mindig a neonzöld és migrénes piros weblapokat jelenti. A törzsbe tartozó dizájnerek hivatásuknak tekintik a gány, animgifes weblapok készítését, és homlokukra tetoválva hordják 33,6-os winmodemük sorozatszámát, valamint seggükre szigszalagozva az eredeti garancialevelet. Ennek szellemében készítik weblapjaikat és sűrűn mormolják magukban: “Csak az az igazi weblap, ami legalább 5 és fél percet tölt” (1,5 Mbites DSL-nél)
Isten barmai kifürkészhetetlenek. A kissé módosított mondás a 2005-ös évben is legalább annyira ül, mint pár évvel ezelőtt. Ja, most épp a tegnapi napomról készülök írni, pontosabban az estémről. Hazafelé tartottam páromtól, és úgy döntöttem, hogy nem fogok a városközpontból hazáig gyalogolni, mert bár a fittness az nagyon jó dolog, de nem mínusz 10-ben. Ennek szellemében be is álltam a 14-es kocsiállására. 5 perccel a busz indulása előtt arra lettem figyelmes, hogy valami ordenáré röhögés hallatszik. 3 bölöncfejű plázaribizli volt az, akik 1 átlagos Talmácsi-klón selejtbunkó poénjain röhögtek épp. Bár az idióta vihogás a megállóban álló összes embert idegesítette, de nyugalommal töltött el, amikor megláttam, hogy ribizliék a 23-as megállójában táboroznak le. Aztán szép lassan (indulás előtt 1 perccel) begördült a busz a kocsiállásra, és elkezdtek felszállni az emberek. Ekkor ért a sokk, hogy a 3 ribbó és a hozzájuk tartozó nyálszőke, motorosdzsekis bájgúnár is a 14-essel tervezte abszolválni a hazafelé tartó utat. Rutinos rókaként előreengedtem őket, mondván így legalább távol tudok tőlük maradni. Szerencsére a busz hátulja tágasabbnak tűnt a tudatmódosult barmoknak, így legalább a hazafelé úton nem kellett hallgatnom, ahogy Mr. T. a rendkívül intelligens (“Hö-hö, mögfogtam a seggét, hö-hö…”) stílusú viccparádéjával hogyan nyűgözi le az együtt és külön-külön is 30-as IQ alatt lévő hallgatóságát.
S most evezzünk kicsit más vizekre. Hazaérve boldogan tapasztaltam, hogy a Duracell elemek valójában nem merültek le a fényképezőgépben, mindössze erőteljesen negatív irányba befolyásolta kondíciójukat a hideg idő. Szeretnék majd valami profi, normális táskát szerezni a fotóapparátnak, amiben jó melegen lehet tartani és lehetőség szerint nem koccolok vele le semmit. Nem tudnátok véletlen ajánlani valami strapabíró, ámde olcsó fotós táskát? Linkek jöhetnek a kommentbe bátran.
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség most úgy segít, ha érzed, hogy megérint…
Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok…
Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja.
Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, és nincsenek jó kérdések, és nem szólnak a csillagok.
Legfrissebb kommentek