Tegnap este nagy tervekkel szálltam fel a buszra. Olyanokkal, mint: sokáig fenn leszek, nyugtató teát vedelek és végighallgatom a legújabb Black Out CD-t. Valószínűleg rájöttél, hogy ezekből semmi nem valósult meg, köszönhetően annak, hogy a szobám (nem épp magaslati) levegője elnyomott mint kezdő dohányos a félig szívott cigit. Mostanában egyébként általános lett nálam ez a korán fekszek dolog, ami csak azért furcsa, mert nyáron nemigen fordult elő, hogy hajnal 2-nél hamarabb ágyba vándoroltam. Sőt korábban se…
Ma reggel viszont a korai fekvés ellenére olyan halmazállapotban ébredtem, hogy azt senkinek nem kívánom. Ilyenkor a szar is büdös. Az emberben buzog a tettvágy, de ugyanakkor nincs kedve szobát takarítani, tanulni a Problémaosztályok ZH-ra, de még arra se, hogy lemenjek sétálni. Viszont ha elnyúlok az ágyon, akkor úgy érzem, hogy fecsérlem az időmet és az nem jó.
Asszem ma is az általános gyógymódot fogom alkalmazni, mégpedig hallgatok wazee-t, mert az jó.
0 Responses to “csipa”
Leave a Reply