…aztán megfogod a lepedőt, finoman harapsz belőle, hagyod hogy eljátsszak veled, nem sietünk sehová, lassan jó befutni a kikötőbe, s utána lehorgonyozni egymáson pihegve halkan. Gyorsan kapkodod a levegőt, hangod el-el csuklik, kezeid remegnek, ahogy pár centinél magasabbra emeled őket. Karmolod kézfejem, irányítanál, de hogy is menne? Hiszen magadat sem tudod kontrollálni, nevetsz, sírsz, sikítasz.
Monthly Archive for January, 2006
Olyan kellemesen izgató tud lenni, mikor az arcszesz marja az ember pofáját. Sőt, az igazán szexi pillanatok akkor jönnek el, mikor az egész pofám pirosra vált a kurva borotválkozás után. Kérdésem pedig: van erre valami gyógyír?
Vicces, hogy az összes jólelkű, támogató szervezet ilyentájt kezdi el látványosan művelni a tevékenységét. Különösen az tetszik, ahogy megtalálják az embert a mindenféle faszságaikkal, a különböző promóciós leveleikkel. Nincs jövedelmem, és ebből kifolyólag adót sem kell fizetnem, de ha egyszer lesz mit felajánlanom, akkor biztos olyan helyre fogom adni, ahol valóban látható munka folyik. Egyháznak tuti nem fogom adni, mert nem kívánok hozzájárulni senki dőzsöléséhez. A templomfelújításokra évente sokmilliós állami támogatást utalnak ki nekik, Audit meg vegyen a saját összekoldult pénzéből mindenki. Ezzel nem akarok minősíteni egyetlen egyházat, illetve az őket támogató alapítványokat sem.
Iskolai alapítványnak sem fogok utalni. Mert abból az elmúlt tizenvalahány évben megjöttem. Nagy ígérgetések orrba-szájba, hogy ezt csinálják meg azt csinálják, aztán röhejes módon a saját szalagavatómra belépőt kellett vennem, meg fizetni a kaját, mert a nagy jólétben erre már nem futotta az iskolának. Remek. Ráadásul az érdemi fejlesztések, amik valóban viszik a pénzt mind-mind a dolgozói oldalon történnek, és a diákok egyszerűen semmit nem látnak abból a pár ezresből, amit adó 1% jogcímen odautalnak a szülők.
Az alapítványokkal is óvatosan kell bánni. Tapasztalat, hogy attól még, hogy szerencsétlen, csövekkel teli kislányokról készült fotókkal promóznak valamit, nem feltétlenül oda megy a pénz. Nem akarok példáulozni, lehet keresgélni nyugodtan a neten cikkeket, bizony elég sok alapítvány vezetője lépett már le nyaralni az alapítványi pénzekkel.
Nyugodtan mondhatom, hogy sikeresen leszoktam az MSN-ről. Ennek egyik ékes jele, hogy a mostanában mindenhol feltűnő screenshotok sem nagyon mozgatnak meg. Nem akarok Official Beta Tester lenni, engem ez nem érdekel. Hogy miért nem? Mert a Trillian ezerszer jobb és különben is dolgozik a halál a Microsoft helyett. De nézzük miért is jobb a Trillian mint az MSN:
- Minden partnerünknek saját nevet adhatunk. Tudom, ez benne van az MSN Bétában is, de a Trillian régóta tudja (és én használom is az MSN Plusos “színezős-buzigyerekeknél”).
- Nincsenek saját szmájlik (értsd: nem használhatod a saját szmájlijaidat, csak a beépítetteket). Ennek rohadt nagy előnye, hogy nem kell a sok hevenyészett barom által beállított, pulzáló “Csá!” “Pussz!” szmájlikat letöltögetni és bámulni.
- Minden opciót (szmájlik megjelenítése, hangjelzés adása új üzenetre, stb.) személyenként ki és be lehet kapcsolni.
- Egy futó klienssel egyszerre tarthatod a kapcsolatot ICQ, YIM, AIM, MSN, IRC felhasználókkal.
- Gyorsan bővíthető pluginekkel.
Idén van az 1956-os szabadságharc 50 éves évfordulója. Bekapcsolom a tévét és mit látok? Rózsaszín, undorító streetart gecivel, “Freedom Fighter” felirattal reklámozzák az ünnepi eseményeket. Normálisak ezek? Honnan a jó meszes fasszal baszott kurva égből veszi magának valaki a bátorságot, hogy egy magyar ünnepet angol felirattal, a hagyományokat lazán tarkónszaró stílusban ünnepeljen? Mi jön ezután?
Lenne azért pár másik kérdésem is:
- A kampányt tervező grafikus melyik dél amerikai államból úszott idáig, hogy azt képzeli ‘56-ban rasztás négerek lázadtak az oroszok ellen?
- Kinek volt az a fenomenális, “pofámleszakad” ötlete, hogy egy szabadságharcra a plázakultúra színének is számító rózsaszínnel emlékezzünk?
- Az oldal menüjét ki kódolta? Már csak azért, mert a gyönyörűséges JS megoldásért lecsapnám a kezét és megetetném vele.
Ja és akkor itt a szuper lap: http://www.emlekezet.hu/56/
Tegnap este valami iszonyat módon fájt a fejem, így olyat tettem, amire kb. fél éve nem volt példa: elmentem aludni este 8-kor. Ennek következményeként valamivel jobban vagyok, de ma megint végigrohangálhatom a fél napomat és kurvára nincs kedvem hozzá. Bassza meg!
“Az antennákról víz csorog, felhők ne sírjatok…”
Olyan ez mint egy félálomban elsuttogott szó. A kezét fogva, bámulva kifelé a párás ablakú busz ablakán, lesve az ablak előtt elsuhanó deres fákat arra gondolsz, hogy milyen jó lenne most végighúzni a hátán a kezét. Aztán egyszerre az jut eszedbe, hogy mennyire rossz is volt nélküle, s mennyire örülsz, hogy megtaláltátok egymást. Szereted és ez így van jól. S az ehhez hasonló pillanatokat szépen kíséri a legújabb Placebo CD, főleg a Follow The Cops Back Home szám, mert egyszerűen szép.
Hangosan szól az új Sepultura és közben azon agyalok, hogy vajon miért kell egy megromlott kapcsolatnak szükségszerűen még legalább 3-4 másik megromlását eredményeznie? Ez valami szükségszerű dolog, avagy én basztam el valamit?
Legfrissebb kommentek