Zavaróan szép befejezése ennek a napnak az, ahogy most itt rohasztom agysejtjeim sorát a monitor előtt. Van egy olyan érzésem, hogy ha most mondjuk sírva verném a fejemet a falba, akkor valahogy az jobban passzolna az összképbe. Miután ma már az 50. blogon olvasom, hogy rosszabbul élünk mint 4 éve, úgy döntöttem, hogy bebizonyítom, hogy én nem élek rosszabbul, csak másképp szar. Érted, ez kicsit olyan, mint amikor kigyógyulsz a tripperből és elkapod a nemiszervi herpeszt. Mind a kettő funny, csak másként. Ma estére rendelt evangéliumunkat hallották.
Monthly Archive for February, 2006
Miért fordulnak az emberek drogokhoz? Miért jó annak a 10-12 éves srácnak, aki magát összeokádva feküdt a stadion mellett egy ragasztós zacskóval? Talán valamiféle menekülési út. Futás egy szarul sikerült élet, egy elbaszott kapcsolat, az erőszakos apa, a bántó osztálytársak elől. Az élet egy fos, és te is elcsúszhatsz rajta.
Ritkán teszek ilyet, de most bemutatnék nektek egy leányzót, akinek a munkáival meg vagyok elégedve, de nagyon. Szóval ő Stefanie. Az utóbbi pár napban nézegettem Deviantartos profilját és elég impozáns kollekció. Ez például a kurvajó kategóriába esik. Ez meg a tökcukihagysimizzemmeg szekcióba való. Aztán persze van neki is blogja, meg modi a Dromon, szóval minden szép és jó. Hja, respectlink ment természetesen.
Azt hiszem, hogy a mai nap leginkább arról fog szólni, hogy bemegyek Digitre, benn maradok Tesin, aztán húzok haza, csinálok egy kis BS designt, aztán megyek páromért. Mindeközben azon agyalok majd, hogy hol baszhattam el már megint. Végülis arra fogok kilyukadni, hogy tulajdonképp velem semmi gond nincs, és Ő a hibás. Innentől kezdve 5 percig koncepciószerűen azon leszek, hogy keménycsávó legyek. Aztán meggondolom majd magam és rájövök, hogy végtére is ugyanaz a hülye fasz vagyok, mint amilyennek vázolom magam és a lófasz fog keményíteni bárki előtt is. Nem vagyok én vasalt ing baszd meg, hogy kemény legyek! Helyette leszek inkább félprofi (semi professional, hogy a geekeknek is tetszen a blog) kutyasétáltató, szippantós, vagy chipandale fagyiárus, vagy valami ilyesmi. Azok úgyis szarul fizetnek, de legalább sokat kell dolgozni.
Egyébként tessék imádkozni, hogy még legyen Digitáltechnika jegyzet az ellátóban, mert ha nem lesz, akkor lesz más! Szopás.
- Ha most azt mered mondani, hogy a kefélő-krumplis alsógatyám nem tetszik, akkor felképellek és még a kórházban sem látogatlak meg!
- Sajnos az a helyzet, hogy ehhez még kicsit fogynod kéne, meg izmosodni, de hiszen ezt tudod. Ne nevettesd ki magad!
- Szóval ezért nem csókolsz meg már napok óta? Unalmassá váltam…
- Nem, a csók leginkább a leheletednek tudható be.
- Jó, de ha te is lehúznál 8-10 órákat a gyárban, akkor neked is ilyen büdös lenne a szád!
- De hiszen te nem is dolgozol gyárban!
- Tudod mit? Hagyj a picsába!
Azzal a férfi elrohant, a busz magához vonzotta a lányt és annak tekintetét, és mind a ketten boldogan éltek, amíg a sarokig eljutottak. Aztán már nem. Mármint nem boldogan.
A mai nap pozitív élménye, hogy sikerült átrakatni a tesit másik időpontba, így kedden már 13-kor húzhatok haza. Este moziba megyünk kedvesemmel, és találkozunk Király Sanyival! :)
Úgy gondoltam indítani kellene ilyen közérdekű sorozatot, hogy leszoktassuk végre az embereket a szar Outlookról. Ennek jegyében született meg ez a Thunderbird promó sorozat, annak is az első tagja. Ne számítsatok mindenféle C-kód elemzésére, meg ehhez hasonlókra, csak néhány érdekes fícsör bemutatására, meg némi hittérítésre. Na kezdjük!
Continue reading ‘Thunderbird okosságok – 1. rész’
Tudod, lehet már elmondtam tucatszor, leírtam százszor, és apró mondatfoszlányokként elsuttogtam ezerszer, de tudnod kell, hogy úgy szeretlek, ahogy vagy. Szeretem a szemed, ahogy rám nézel vele, ahogy simogatsz a tekinteteddel, vagy épp tűzbe hozol vele, ahogy harapsz, mutatsz és irányítasz azzal a kék szempárral. Szeretem, ha nevetsz, ha suttogsz, ha énekelsz, ha dúdolsz, szeretem ha csak beszélsz hozzám, vagy ha csak fél szavakat is mondasz. Szeretem nézni, ahogy mozogsz, ahogy jársz-kelsz ebben a világban, ahogy keresed a helyed, és ahogy örülsz, ha megtaláltad. Szeretem, ha nyugtalan vagy, mert olyankor valamiféle varázs leng körül, amit még senki másnál nem láttam. Szeretem benned, hogy képes voltál megváltoztatni, átformálni az értékítéletemet, a képemet az „ideálisról”, és megszeretteted velem a tökéletlenséget. Azt a tökéletlenséget, amit megannyi festő, szobrász, építész keresett, s ha megtalálták, örömüket lelték benne. Tudod, miért szeretlek?
Mert vagy, mert létezel, mert lélegzel, és mindezeknek egy kis szeletét megosztod velem!
És soha, de soha nem szeretném, ha tökéletes lennél, vagy ha csak törekednél rá. Ne tedd! Legyél olyan, amilyen mindig is voltál, egy kedves, bájos, buja NŐ, akibe beleszerettem, s akibe még mindig bele vagyok bolondulva!
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait, és el nem érem,
Ott a tenger, itt az én hajóm.
Legfrissebb kommentek