Monthly Archive for March, 2006Page 2 of 7

Ötletbörze plakáttervezéshez

Szóval most szeretnék veletek néhány hasznos infót, tapasztalatot megosztani, ha esetleg plakát (vagy bármiféle nagy méretű, felbontású cucc) tervezésére adnátok a fejetek.

Az első hasznos dolog, amit ajánlani tudok, hogy mielőtt nekiestek a melónak csináljatok vázlatot. Egy sima A/4-es lapra skicceljétek fel, hogy mit is akartok tulajdonképp viszont látni nagyban. Nem kell mindent részletesen kidolgozni első körben, hiszen az ember látásmódja a hangulatával párhuzamosan változhat, és lehet, hogy ami az alkotás közben frissen és üdén úgy jön le, hogy milyen szuper az holnapra egy felejthető dolog lesz másnapra. Arról nem is beszélve, hogy egy papíron, kis méretben mindig könnyebb korrigálni, elég hozzá egy radír és máris eltűntethetőek a szépséghibák. Ajánlott minden melóról több vázlatot, változatot készíteni, főleg ha nem saját célra lesz a cucc, hanem megrendelőnek. Az esetek 99%-a ilyen, hiszen ki az a hülye, aki saját magának rajzolgat A0-ás plakátokat? :)

A következő lépés a tervezés után a pre-production, vagy hogy ne menjünk át trendibe, az ún. előkészítési folyamat. Ezt érdemes (a véglegesítéssel együtt) valamiféle vektorgrafikus programban véghezvinni, ugyanis a fotómanipulálásra kihegyezett programok meglehetősen pontatlanok ha segédvonalakról, rácsokról, esetleg komplexebb vektorgrafikus elemekről van szó. Különösen igaz ez, ha nagy méretben dolgozik az ember. Sajnos épp egy jelenleg futó melómmal szaladtam bele abba a hibába, hogy egy központi szerepben levő fotómozaik miatt raszteres progi mellett tettem le a voksomat. Hiba volt. Ilyen esetben érdemesebb a retusálási melókat (fényerő, kontraszt, színek beállítása, bőrhibák korrigálása, stb…) raszteres progiban elvégezni, az illesztést pedig vektorgrafikus progival végezni.

Megvallom őszintén, egészen ma estig eléggé bizonytalan voltam a használható felbontást tekintve. Aztán végihallgatva pár szakmai tanácsot, úgy döntöttem, hogy 160dpi lesz az én barátom, mivel ebben még viszonylag elfogadhatóak a fájlméretek, és kisebb monitornál is belátható a meló, nem kell 21 colos Iyama-t bámulnom, hogy előre jussak. Ha valakinek nem mondana semmit a dpi, mint fogalom, azoknak csak annyit, hogy ez a dot per inch vagyis az egy hüvelykre jutó képpontok számának mértékegysége. A különféle webes, számítógépre kerülő munkáknál ez az érték általában 72dpi.

Előre szólok, hogy ezt a cikket a teljesség igénye nélkül, csak és kizárólag tapasztalataim megosztásának célzatával készítettem és nem oktatási célokkal. Akinek nem tetszik, ne olvassa és pont.

Víruspara

Remek dolog ez a vírusos torokgyulladás, én mondom. Reggel úgy indult a történet, hogy kicsit kapart a torkom, de úgy voltam vele, hogy majd a suliban kifosztom a kávéautomatát teaügyileg és elmúlik délre. Ezzel szemben úgy alakultak a dolgok (hál’ Istennek), hogy nem mentem suliba, hanem életem párjával töltöttem a délelőttöt. A funny dolgok olyan 10 óra tájékában kezdődtek, mikor már olyan szinten marta a torkomat valami, hogy el kellett mászni a dokihoz.

Más: mindenki drukkoljon párom első rendes zenekaros fellépéséhez! Én is azt teszem! :)

Lacuna Coil – Karmacode

Eléggé vegyesek az érzelmeim az új Lacuna Coil albummal kapcsolatban. Nem tudom, nekem most túlságosan is könnyed, populáris zenét játszik a banda. Majd később még érik bennem a dolog és ígérem, hogy egy jobb pillanatomban részletesen is nyilatkozom majd róla.

Magány

A magány egy rohadt kétszínű alak. Egyszer kínozza, ostorozza az embert, máskor pedig segít neki pozitívan látni, elgondolkodni. Ráadásul én olyan szinten defektes vagyok, hogy nem mindegy, hogy a magányt hol élem meg.

A hagyományos, szobai magány fojtogató, ürességet sugalló légköre kicsit olyan érzést kelt a tudatomban, mint ha be akarnának zárni egy 60 négyzetméteres présbe, és elkezdenének összenyomni. Az ember legszívesebben menekül az ilyen helyről, bárhová csak el innen.

Egészen másfajta magányt élhet meg az ember, ha kicsit kimozdul. Ha beleszippant a hűs levegőbe, érzi, ahogy kezét még fújja a hűvös, kora tavaszi szél. Ezért szoktam én, amikor kicsit szükségem van a magányra kimenni a temetőbe. Ott csend van, az ember elmerülhet kicsit a gondolataiban, senki nem fogja zavarni abban, hogy kicsit átgondolja a jövőjét, a múltját, és kicsit zsebre tegye a jelenét. Hasonló hely számomra a vasút, ahol a végtelenbe vesző sínpárok között az ember kicsit el tud veszni, s jótékony hatással tud mindez lenni az emberre.

Ha jobban végiggondolom ennek az egész magánynak egy célja van, kicsit jobban becsüli utána az ember, ha van mellette valaki. Most bizonytalan vagyok, szükségem lenne rá, hogy nyisson valaki felém, hogy valaki ideadja a kezét és kihúzzon a szarból, ebből a nyomasztó, tetübüdös gödörből, amiben most vagyok.

Nem tudom, hogy lesz a ma délután, a holnap, a hétvége, a jövő hét, a hónap, s az életem. Nem tudom kibírom-e a nyomást, amit az utóbbi napok tettek a vállamra, és nehéz elviselni. Hiányzol kicsim, de cefetül, csak ezt nem mondhatom el neked. Remélem érzed!

Helyzetismertetés

Az ha az ember parázik nem vezet sehová. Itt voltam, de mégis láthatalan számotokra, s jól esett, hogy kerek egész 40 (!!!) emailt, privit, aggódó SMS-t kaptam összesen. Kicsit leakadt a szög, olyasmik történtek velem, amiket már leírni nehéz lett volna, magamba folytani pedig még nehezebb ezért kerestem más formát, s helyet, hogy kiadjam a feszültséget.

Nem tudom mi lesz velem az elkövetkezendő napokban, hetekben. Azt tudom, hogy amit érzek az változatlan, a fogadtatás változott meg drasztikusan. Idomulnunk kell, de vajon meddig húzhatók a türelem apró, vékony anyagból szőtt szálai? Senki nem tudhatja. Abban biztos vagyok, hogy most pár elszakadt belőlük, de vannak tartalékok. Reméljük a legjobbakat, remélem ti is…

Nagypapa, ne légy naiv…

Így egy kis közbeiktatott alvás után tudom csak felmérni, hogy a mai napom egy selejt, egy wc-n lehúzandó öblös kula, aminek az eleje keskeny a vége pedig széles és a szaga senkinek se tetszik, úgy néz ki még annak sem, aki csinálta. Erre abból merek következtetni, hogy még a felhők is eltűntek az égről. Igen, ideális pillanat ez az önvizsgálatra, már aki rászorul ilyenre egyáltalán. Mellesleg vicces, hogy a tóparton jet-skiző fura-figura fejű Kontor Tomi (akinek mellesleg csípem a hangját, mielőtt jön a basztatás) kinyomta a sóból Hoffmann Mónit, aki szerintem azért egy fokkal jobban ott van, de ez így ebben a formában mellékes.

De hogy széles kalandozásunknak valami vége is legyen, essen szó itt arról a kedves bácsiról, aki a városközpontban egykerekező gyorsulási motorosokra a “kétkerekű huligánok ” jelzőt aggatta, ezáltal kiváltva belőlem a legnagyobb hörgős, horkasztós röhögést a világon. (Kiváltotta volna, ha épp nem lettem volna kurvafáradt és kurvanyűgös…)

Podcast Nr. 1

Szeretném nektek prezentálni a suexID blog első podkesztjét. A cucc tulajdonképp egyetlen számból áll, de ez szerintem bőven elég is a mostani életérzésem kifejtésére, hallgassátok!

 
icon for podpress  Standard Podcast [4:59m]: Play Now | Play in Popup | Download (1203)

Even deeper

Érzelmi stabilitást és támaszt mindenkinek. Nincs is annál szebb, mikor kézenfogva sétálsz a parkban azzal, akit szeretsz és közben tudsz örülni, hogy ott van melletted és tudod, hogy téged szeret. Aztán hazamenni, cirógatni a vállát, végigcsókolni az arcát, mélyet szívni a nyakán a húsból, közben érezni az illatát és elképzelni, ahogy reggel finoman végigkeni a teste különböző pontjait a parfümmel, amit annyira szeretsz. Lehúzni róla a blúzt, cirógatni a hátát, majd vadul karmolni, s aztán az ágyban fekve folytatni…

Hiányzik, s nem testileg, mindenhogy.

A következő beruházás

Apple Powerbook for life
Na szóval, Karácsonyra egy ilyet szeretnék beszerezni. Valószínű használt lesz, de megpróbálkozok azért Handrásnál felhajtani egy újat, majd meglátjuk. Ami szimpatikus benne, hogy nem úgy néz ki, mint a többi takony notebook, hanem igazi, frentik kütyü. Nem, nem leszek Mac freak, szóval nem fogtok ilyen “basszáj PC” bejegyzéseket olvasni, mert az ugyanúgy itt lesz az asztalomon, mint régen. “Rá” csak azért tartok igényt, mert szeretnék egy gyors, sokáig tartó laptopot virítani a suliban.

És visszakapcsoltam a kommenteket, szóval lehet küldeni! 

Nesztek

Mivel mostanában basztatok kommentálni, ezért arra következtettem, hogy feleslegesen terhelem az SQL szervert a kommentelési lehetőséggel, tehát kikapcsoltam. Lehet sírni!