Mint ahogy azt sokan már érzékeltétek a blog új címre költözött, mostantól kezdve a http://blog.suexid.hu címről elérhető. A régi címről mindenki automatikusan átirányításra kerül erre az újra (köszönet a htaccess-ért Balázs barátomnak), ugyanakkor szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha linkelve vagyok nála, akkor frissítse a linket erre az új címre, és akkor gyorsabban fog megjelenni az oldal! Lesz új blog design is nemsokára, nem ígérek semmit.
Monthly Archive for April, 2006
Ma voltunk életem párjával vásárolni egy ilyen fantörpikus kis csukát, ami már csak azért is jó, mert nyáron nem izzad bele a lábad, mint az Adidasba és még vagányul is nézel ki benne. Mondjuk mielőtt azt gondolná bárki is, hogy punk vagyok/lettem ki kell ábrándítanom, hogy a rock egyetlen vállfaja a punk, amit világ életemben lehánytam. Persze ettől függetlenül nincs semmi bajom a punkokkal, vannak köztük igen kellemes jelenségek, csak tudni kell a felszín mögé hatolva megismerni az igazi, törékeny énüket.
Nézegetve a chernobyli katasztrófa képeit jutottak eszembe a Lacuna Coil következő sorai:
To fight in defence
Forgotten words
of friendly hatewar – destruction
war – destruction
Kurvajó az új TCS album, ezt senki nem vitathatja. Pörgős ütemek, a régi zúzás emlékei ébrednek az emberben és bizsereg a talpunk alatt a talaj, ahogy hallgatjuk. Végre nincs cenzúra és elfelejthetjük az előző lagymatag szart, ez egy valódi Csapda album, amit mindenki nyugodtan bevállalhat. És íme, itt is egy kis podcast, hogy hallgathassátok! Mindenki vár valamit…
Tudom, hogy ennyi idő után már ciki, sokak számára abnormális, mégis érzem, hogy hiányzik. Jó lenne, ha most itt érezhetném magam mellett, hallanám, ahogy szuszog és érezhetném a meleg bőrét. Nem, ez nem szexhiány, ez nem sima testi vonzalom, ez valami más. Tiszta hülye vagyok bazmeg, de hiányzik! :C
Shamalt is kicsit kiakadt, és most én is kicsit ki fogok. Egyrészt sajnálatosnak tartom, hogy a tanárok az új érettségi rendszer bevezetése után 1 évvel sem voltak képesek normálisan felkészülni és a diákjaikat felkészíteni. Mindig rengeteg a tévhit, az értelmetlen riogatás, a gyerekek felesleges stresszelése.
Mesélje el nekem valaki, miért kell egy 18 éves, még csak papíron érett fiatalt folyamatosan azzal riogatni, hogy ha nem tanul egy raklap szar lesz, semmi nem lesz belőle, s az egész érettségit úgy beállítani, mint valami irtózatnehéz valamit? Mert nem az! Én tavaly érettségiztem, azt kell mondanom, hogy minimális mennyiségű tanulással simán átmentem. Ez nem azt jelenti, hogy hülye vagyok és mázlim volt, szimplán azt, hogy nem kellett az egész törikönyvet betéve tudnom. Elég volt az az ismeretanyag, amit az órán figyelve és édesapámmal beszélgetve összeszedtem, illetve önszorgalomból kiolvastam a különféle háborús könyvekből. Bár ez csak egy tárgy, de a többi sem volt olyan vészes. Ezt elhihetitek nekem.
Felesleges tehát már hónapokkal a vizsgák előtt gyomoridegben élni, savat csinálni magatoknak, és szétparázni az agyatokat!
Ahogy ígértem, beszámolok róla, hogy miért is mentünk Pestre a hétvégén. Szóval beszerzőkörútunk célja egy Sony CMT-DV2D típusú mini-hifi volt, amit most valami hihetetlen diszkont áron sikerült beszerezni.
Már régóta szükségünk lett volna itthon egy normális hifire, aminek a hangja lehetőleg nem egy pléhdobozra hasonlít, kicsi, szép és jó. Hogy miért kell kicsi? Egyrészt a mostanában kapható nagyméretű, batár hifik egyszerűen nem tetszenek. Amikor divatba jöttek a kishazánkban is kapható hifiken ezek a színes, szagos equalizerek, rendkívül dekoratív feliratos kijelzők, akkor meg voltam értük veszve. Azóta azonban besokalltam. Egyszerűen elfog a hányinger, mikor meglátok egy olyan hifit, aminek az elején a szivárvány ezer színében táncol valami zenére, ütemre, vagy akármire. Nekem ez nem kell. A másik dolog, ami a nagy gépek ellen szól az az ótvar műanyag kiképzésük. Nem tehetek róla, de nem tartom esztétikusnak az ezüstszínűre fújt műanyagburkolatokat, a 2 hónap után összekarcolódó előlapokról nem is beszélve. A szépen kidolgozott, faburkolatos rendszerek ára pedig egy kisebb laptop árával is versenyezhetne, akkor meg már inkább veszek egy olyat.
Az esztétikus megjelenésen túl volt azonban még egy ok, ami miatt a mini, illetve mikro rendszerek mellett döntöttünk, ez pedig a kihasználhatóság. Egyszerűen nem lett volna értelme egy kis lakásba, a sok köcsög szomszéd mellé, 2×200W-os sokhangfalas rendszert venni, mivel az élete nagy részét porosodással töltötte volna, kihasználva igazából nem lett volna. Azért meg nem fogok pénzt kiadni, hogy villanthassak, hány watt is dübörög a szobában, az nem én vagyok.
A kategórián belül rengeteg versenyző akad, vannak olcsóbb és drágább megoldások egyaránt. Az olcsóbb kategóriában induló Panasonic rendszer egyszerűen nem tetszett. Nézzétek meg ezt az okádék műanyag szart, és kis szerencsével Ti is látni fogjátok miről beszélek. Arról pedig már nem is szólva, hogy a hangja leginkább egy cincogó fémegérre hasonlít, nem pedig egy hifiére.
Rengeteg átnézett újság és katalógus után a szülői egységek leltek rá a Sony ezen remekére. A CMT-DV2D-ben pont az fogott meg, hogy gyönyörűen kidolgozott, szép formavilággal jött a világra, hangja pont jó. Nem érzed azt, hogy leviszi az agyadat, ugyanakkor nem erőtlen, kellemesen duruzsol a füledbe.
A kijelzőn nincsenek csicsás motívumok, lejátszáskor egy szolid animáció fut, de ez még kifejezetten jól is néz ki. Maga a kijelző kontrasztos, messziről is jól olvasható. A cucc egyébként mindent játszik, amit el tudtok képzelni, DVD/DVD-R/DVD-RW valamint CD/CD-R/CD-RW/VCD/MP3/JPG lejátszására is képes. Hozzá kell tennem, hogy ez egy DVD lejátszó is egyben, tehát nem csak egy sima hifi, inkább amolyan multifunkcionális szórakoztatóközpont.
Összegezve a dolgokat elmondhatom, hogy jó vásárt csinál az, aki egy ilyen gépre ruház be. A 2×50W teljesítmény tökéletes az otthoni zenehallgatásra, mozizgatásra, nekem egyébként sincs szükségem 5.1-re, mert mit kezdenék vele? Ha bővebb infó kell, akkor itt találhattok egy rövidebb leírást.
Tegnap hi-fi beszerzési célzattal rövid látogatást tettünk Budapesten, amiről így utólag elmondhatom, hogy jó volt, szép időnk volt, meg hasonlók. Reggel olyan 5:45-kor másztunk ki az ágyból a kedvesemmel, utána következett a szendókészítés, egymás szisztematikus kerülgetése, majd pedig indulás a 7:40-es buszhoz. A buszon állnunk kellett (1. negatív élmény) mivel úgy tömve volt, mintha csak minimum Lajosmizsére menne falunapok idején. Pesten aztán ettünk, volt kis para is, mert azt hittem elvesztettem a diákomat, de tulajdonképp megkerült és utána jó volt. Irány tehát a metró, át a Nyugatiba, ahol is leraktuk a csomagjainkat, megvettük visszafelére az IC jegyet (fog a faszom buszozni felkiáltással) és élvezve a 13 óráig ránkszakadt szabadságot útnak indultunk.
Mivel párom is nőből van, ezért elmentünk a Westendbe plázázni kicsit, ahol is mindenféle keleti kultúra gyökereit felkutatva, ezerféle kendőt, sálat, pólót, topánt végignézve végülis lejártuk a lábunkat. Időnként azért betértünk egy-egy számomra is érdekes helyre (WC, Sony márkabolt) de alapvetően Adry vitte a prímet, abból az okból kifolyólag, hogy én a saját érdeklődési körömnek megfelelő üzletet nem nagyon találtam ebben a plázaszörnyetegben.
S akkor jöjjenek a képek:
(Adryról is készült kép, de nem rakom fel, mert azt mondta nem szeretné. Ez van! :) )
Legfrissebb kommentek