Monthly Archive for June, 2006
Gyere ide, ülj le elém egy kávéra meg egy sütire és mondd a szemembe, hogy szerinted milyen pasi vagyok! Vagy mondj véleményt, őszinte, gyomorbavágó kritikát a verseimről, az életemről, a szar rajzaimról! Mondd el, hogy mi a szar abban, amit csinálok, a grafikákban, meséld el, hogy miért olvasol, vagy épp miért nem! Mesélj! Nagyon nincs ötletem, hogy miről írjak, kell az információ.
Előző este kurvára beszívtatok, semmire nem emlékszel, csak arra, hogy valami piros kocsival jöttél haza, és összehánytad a hátsó ülést és az azon helyet foglaló lányt. Némán ülsz, kezedben füstölő bagó, enyhén lefelé tartod, jobb kezeddel az állad támasztod és próbálsz búsmerengeni, de már minek. Elbiciklizik melletted egy félszemű német turista, megkérdezi merre van Szeged, te meg elküldöd Mohács felé, bassza meg ott a tábla. Fáradsz. Szemben a hintán ott ül egy lány, nem tudod eldönteni, hogy haluzol-e, vagy ez tényleg igaz. Virágmintás ruhában, hosszú kávébarna hajjal, mosolygós tekintettel ül a hintán, te pedig szatírként bámulod. Egy pillanatra elgondolkozol rajta, hogy leszólítod, de végülis abban maradsz, hogy odamész, megerőszakolod, majd csendben hazamész. Te hülye vagy és beteges.
A Counter-Strike nevű játékot elég régóta ismertem, kb. 3-4 éve, aztán nyáron elég keményen (napi 5-6 óra) szinten nyomtam, ősszel kicsit csökkent a játékidő, majd télen teljesen le is álltam vele. Ugyanis felidegesített több alkalommal is, és tudvalevő, hogy ami idegesít, azt általában hanyagolni szoktam.
Ami igazán problémás volt a CS-ben, hogy egy idő után nem lehetett normálisan játszani. Ha normálisan játszottál, akkor az volt a gáz, hogy minden sarkon lelőtt a sok csicska cheater, akik aimoztak, meg wh-ztak, mintha muszáj volna. Ha meg cheateltél, akkor kb. 5 perc után unalmassá vált a játék, mert egyszerűen halhatalan voltál. Szóval hagytam az egész csét a picsába.
Aztán tegnap rátaláltam egy fasza játékra, a GTA SA-ra, ám’ a csoda itt is 2 napig tartott, ma már lehetetlen volt játszani a sok kibaszott csíter olasz köcsög miatt, akik valószínűleg kis péniszméretük kompenzálására rohangáltak minigun-nal, meg repkedtek a kocsikkal, speedhackeltek és halhatatlanok voltak. Az ilyen köcsögök miatt isten bizony megadóztatnám az internetes játékokat, pusztuljon a férgese!
A világ legnagyobb poénja, mikor beülsz egy kocsiba, felszeded a szövetségesed és mentek gyilkolni. Ez a játék egyszerűen leírhatatlanul fasza, egy igazi musthave és ezt komolyan mondom. Persze nem mai darab, de kit érdekel, ha arról van szó, hogy kell egy jó kis multiplayer móka mindannyiunknak.
A játékhoz tulajdonképp egy egyszerűen felinstallálható MOD szükséges, és más nem. Ez a MOD a GTA SA-MP, amit kb. 5 lépésben fel lehet juttatni a gépre. Ezután nem kell mást csinálni, csak beindítani, keresni egy szimpatikus szervert és tolni a játékot szarásig. A gépigény ugyanaz marad, a játékélmény sokszorosa lesz! :)
Biztos vagyok benne, ha nekem azt mondaná valaki, hogy nem szeret és nem akar velem lenni, akkor legyen szó akármilyen kínos, szorító szituációról én elmennék. Legalábbis törekednék rá, hogy minél gyorsabban elhagyjam a helyszínt. Mert annak valljuk be őszintén nincs sok értelme, hogy egy olyan ember mellett maradj, aki nem szeret, s akinek púp vagy a hátán, ráadásul még egrecíroztasd is.
Tipikus eset erre az általános iskolában összeverődő galeri, akik mindig kipécéznek maguknak egy gyengébb egyedet, és nekiállnak basztatni. Érdekes megfigyelni, hogy ez a gyengébb egyed mégis próbál beilleszkedni, közelebb férkőzni az őt bántó társasághoz, ezzel újabb támadási felületet nyújtva. Én azt mondom, hogy ha csak egy mód van rá, kerüljétek az ilyen szitukat. Mert csodák nincsenek, aki tegnap nem szeretett, az holnap sem fog, hosszabb távú változásokra pedig nem éri meg várni.
Tudod, a barátság nem örök. Nagyon hülye emberek mondhatják csak azt, hogy mindenféle törődés és tenni akarás nélkül lehet barátokra szert tenni és azokat megtartani. Mert az élet nem arról szól, hogy valamit rendkívül könnyen megszerzünk és legalább ugyanilyen könnyedséggel meg is tartjuk. Ahhoz, hogy az embernek legyenek barátai (és barát alatt nem az 1 napos hülyepicsa barátnőket és az ivócimborákat értem) fontos hogy törődjön velük, tegyen gesztusokat az irányukba, legyen tapintatos, ugyanakkor segítőkész, akire lehet számítani. Ne akarjon mindenről önkényesen véleményt formálni, elszakítani másik barátoktól, tudatosan vagy tudatalatt megbántani. Tudjon csendben maradni, ha kell és okosan, megfontoltan segíteni, ha döntéseket kell hozni. Jó barátot találni nagyon nehéz, megtartani még nehezebb. Ne legyetek rest tenni azért, hogy barátaitok legyenek, igazi barátok, és ne utólag sírjatok, ha már elvesztettétek őket!
Azt idáig is tudtam, hogy a Microsoft marketing osztályán elég sok szériabalfasz dolgozik, de azért ennyire idióták még Ők sem lehetnek. Hogy miért is? Hogy kiderüljön, próbára teszlek benneteket kedves olvasók, mégpedig a következő képpel:
Aki először kommenteli be, hogy mi is az igazi balfaszság a fenti képen, az minden egyes kommentje mellé kapni fog egy “Aranyérdemérmes balfaszvadász” plecsnit egy hónapon keresztül. Versenyre fel. (Az original kép megtekinhető a http://get.live.com/messenger/overview oldalon)
Kocsibaülni, benyomni a légkondit és fogborzolóan hangos motorbőgés közepette elhagyni a helyszínt. Ma sem volt hidegebb mint tegnap, s ez a tendencia hála Istennek folytatódni látszik. Én ugyanis – ellentétben az örök elégedetlenkedőkkel – szeretem az ilyesfajta meleget, egy jó hideg narancslé mellett egészen elviselhető tud lenni. Amit igazából sajnálok, hogy ez az idő sok idős ember szívét megviseli, és bizony ma is elég sűrűn járt a mentő, pedig mennyire jó lenne, ha nem kellene szegény embereknek minden évszaktól félni….
Legfrissebb kommentek