Gondolkoztam rajta mostanában, hogy miért fontos egyes embereknek a kapcsolataik kialakításakor az, hogy a másik fél milyen zenét is hallgat. Rá kellett ébrednem, hogy az emberek korlátoltsága, szűklátókörűsége és a dolgokhoz való negatív hozzáállása teszi őket sokszor magányossá és befordulttá. Van szerencsém ismerni olyan embert, aki évek hosszú során sok-sok lehetőséget hagyott ki, pusztán azért, mert ő az elitistább elektronikus zenei műfajok iránt rajong és fejében mindenféle sztereotípia élt a rock/alternatív műfajok kedvelőivel kapcsolatban. Mókás dolog volt anno beszélgetni a sráccal, aki bevallotta, ha nem hallgatna ilyen “igénytelen” muzsikát a kiszemelt hölgy, akkor akár még kapcsolat is lehetne belőle. Igen, de milyen kapcsolat az, ami a másik tudatos átnevelésével indul? Boldog, kiegyensúlyozott? Egy frászt.
Vegyünk példának engem. Itt vagyok 20 évesen, és azt mondhatom, hogy kevés olyan zenei műfaj van, aminek én nem voltam rajongója. Volt szerencsém 11-12 éves petyhüdtpöcs koromban Scooterre, ATB-re és ehhez hasonló igényes trance/dance muzsikákra izgulni, aztán később Gangxsta Zoleee-t hallgatni, majd végül egy finom nu-metal átmenettel (Linkin Park és társai) kikötni a metálmuzsika mellett, ami azóta is (immár 3-4 éve) szerelmem. Emellett mára rájöttem, hogy van élet a gitáron túl is és meghallgatok mindenféle igényes alternatív, industrial, jazz, nu-jazz, blues zenét, néha pedig apróbb kirándulásokat teszek más területekre is, bár ezek a jellemző zenék, amik megfordulnak nálam. Nem öltözködöm sablonosan, lehet ha meglátsz az utcán ki sem nézed belőlem, hogy Behemoth-ot, Brutal Masturbation-t, és ehhez hasonló zenéket is meghallgatok, ugyanakkor sokszor meg az nem látszik, hogy én mondjuk Kispált is hallgatok. Mégis ilyen előélettel és ízléssel melyik csajnak tetszenék? Ugye nehéz a válasz?
Miért is fontos, hogy a másik milyen zenét hallgat? Azért, mert az a hülye berögződés van az emberekben, hogy mindenki egy adott zenei beállítottsággal születik, amit aztán nem lehet belőle csak kiverni, és nem megoldható, hogy a szokott repertoáron kívül mást is meghallgasson az ember. Ilyen elvekkel élte le az életét az egyik távoli ismerősöm is, aki a rendkívül sznob neveléséből fakadóan a kicsit is csiszolatlan előadásmóddal megáldott zenekarokról hallani sem akart, kedvence Karádi volt, és mitagadás igen szegényes volt a baráti köre. Nekem is csak meséltek az olyan megmozdulásairól, mint hogy a lakásra nehéz munka árán felcsalt középkategóriás hölgyismerőseit mindenféle kamarazenével riogatta. Nem azt mondom, hogy az rossz, de kell hozzá egyfajta műveltség, hogy az ember élvezni tudja.
Mi is a konklúzió? Legyünk nyitottak a másik felé, és próbáljuk meg előítéletek nélkül hallgatni a számunkra ismeretlen zenéket, legyenek azok első hallásra bármilyen szörnyűek is, vagy épp hallgathatatlanok.
Legfrissebb kommentek