Az idei év tagadhatatlanul a nagy folytatások éve lehet, hiszen sok-sok metálbanda adott ki idén új lemezt, és ezek közül kiemelt helyen szerepel az Evanescence. Első albumukkal 2003-ban jelentkeztek, a Fallen két saját kiadású EP-t (ez kislemezt jelent) követett, s világsiker lett. Köszönhető ez annak, hogy az albumon hallható „Bring Me To Life” a Daredevil betétdalaként debütált, majd pedig sikerült szerencsésen választani a lemez legjobb dalai közül, így ültetve a My Immortal és a Going Under dallamát az emberek fülébe mindörökre.
Az Evanescence nem a klasszikus rockzenei elemekkel operál, s nehezen sorolható be egyetlen kategóriába is. Az albumok egyáltalán nem súlyosak, a szó rockosabb értelmében véve, sokkal inkább lágyak, depressziósak, elgondolkodtatóak, ugyanakkor könnyen emészthetőek azok számára is, akik nem járatosak a metálban. A banda magát dark rock csapatként kategorizálja, ám ez a zene sok-sok egyedi vonással, karakterrel rendelkezik, s nehezen besorolható.
Az új albumot egy kisebb válság előzte meg az Evanescence háza táján, hiszen közel 8 évnyi párkapcsolat és közös munka után Amy Lee és a banda vezető gitárosa, Ben Moody külön utakon kezdtek járni. A magyarázat egyszerű volt, a siker kapcsán mindketten megváltoztak és nehezen tudták a másikat tolerálni. Lépni kellett tehát, s ennek egyetlen módja volt; Ben otthagyta a bandát, s a csapat Terry Balsamoval folytatta a zenélést. Azonban, hogy ne legyen egyszerű a dolguk, Terry tavaly októberben strokeot kapott, amiből a mai napig lábadozik, sőt menedzsert is váltottak. Mindezek ellenére (vagy talán éppen ezek által motiválva) az Evanescence az előző kiadványt is felülmúló anyagot adott a rajongók kezébe, bebizonyítva, hogy nem kispályások.
Az album nyitó dala a Sweet Sacrifice nem egy bátor döntés eredménye. A klasszikus Evanescence hangzás ebben a számban köszön vissza a leginkább, ugyanakkor az albumon hasonló dalt nem találunk. Nehéz eldönteni, hogy ez pozitív avagy negatív lépés volt a banda részéről. A második szám, ami egyben az első kislemez is a „The Open Door”-ról, a Call Me When You Sober címet viseli. Amy zongoratudása itt kerül először prezentálásra az új kiadványon, s a sikamlós gitártémáknak, és kifejezetten poposra vett hangzásvilágnak kellett ez a kis turbózás. A menedzsment helyében én semmiképp nem ezt a számot jelöltem volna ki kislemeznek, bár biztos meghúzódik valamiféle koncepció a háttérben a banda hallgathatóbbá tételének érdekében. Amellett, hogy a szám kissé könnyedre sikerült, ott van benne az üzenet az elpártolt kedvesnek, s ezt valószínűleg mindenki ki tudja olvasni, aki figyeli a szöveget.
Az album egyik fénypontja mindenképp a „Lose Control” című szám, ami betegesen szeszélyes dallamvilágával, csúsztatott gitártémáival és helyenként fülledt szövegezésével minden hallgatót a padlóra dob, ahol is öntudatlanul csorgathatják nyálukat Amy kisasszony hangjára, s beteges suttogására. A tizenkettes trekként érkező „All That I’m Living For” már más tészta. Ez igazából nem több egy jól megcsinált, mesterien összepakolt számnál, amiben Amy megcsillanthatja hangjának igazi mélységeit, az elhaló kiáltásokkal, s a maga nemében egyedülálló énekfutamokkal. A gitárok inkább csak keretet adnak ennek a számnak, a hangsúly itt nem rajtuk van, sokkal inkább az éneken. Ellenben az utolsó szám, a „Good Enough” teret ad a hangszereknek is, hiszen a szám maga egy csodálatos zongora alapra építkezik, mondhatnánk azt is, hogy remek folytatása az előző albumon található My Immortalnak.
Összességében elmondható, hogy a srácok sokat változtak az elmúlt 3 évben. A csapat hangja kevésbé darkos, inkább emocionális kérdések mozognak a számokban. Feltűnően sok szó esik a szerelemről, az elfecsérelt időkről, s megjelenik a témák között a szex is, még ha egy kicsit bújtatott módon is. Ezt az albumot minden lány szeretni fogja, aki nyitott a slágerhangzású, ám mégis valamennyire egyedi dalok felé, s minden fiú oda lesz érte, aki idáig is oda volt érte. Akiknek nem fog tetszeni, azok valószínűleg a mély rockerek lesznek, ez ugyanis egyértelműen nem rock album.
Hallgassátok meg a Lose Controlt, s élvezzétek az új Evanescence albumot!
Evanescence - Lose Control [4:50m]:
Play Now |
Play in Popup |
Download (1522)
Legfrissebb kommentek