suexID blog

Ha az ember hozzám hasonlóan sokszor gyermekként éli meg a dolgokat, annak hatalmas szépségei, de egyben árnyoldalai is vannak. Tény és való, hogy személyemben egy hatalmas álmodozó veszett el, aki olykor az érzelmeitől vezérelve elrugaszkodik a valóság talajától, s ilyenkor általában az élet gondoskodik róla, hogy kellő mértékben nagyot essen. Szerencsére tapasztalt kaszkadőr vagyok már, és így egyre kevésbé tud fájni és megérinteni, ha csalódnom kell az emberekben. Most mégis foglalkoztat egy kérdés: vajon én vagyok gyerekes, aki spongyabobot néz, néha hintázik örömében és hisz a szerelemben, vagy azok az emberek, akik a saját problémáik palástolására dobálóznak másokra?

Az a baj, tudjátok, hogy amikor az ember elkövet valami szemétséget, utána hajtja a lelkiismeret, hogy jóvátegye. De én úgy érzem, hogy mostanában az életem éldegélését leszámítva semmilyen szemétséget nem követtem el. Pusztán szeretném jóleső fáradtság közepette lezárni a napjaimat és elhessegetni a fejemtől a gondokat, szeretnék nevetni és szeretnék szerelmes lenni. De nekem ehhez az kell, hogy az emberek bízzanak bennem, ne feltételezzenek rólam olyasmit, amit még soha nem követtem el, pedig 21 éves leszek lassan. Pont.

A szerdai napok általában jók szoktak lenni, de olyan dolog ez, mint a szerződésekben az apró betű, ott van az apró kiskapu, hogy általában. Reggel éppen hogy csak kitoltam a lepedőtöl csíkos hátsó felemet az ágyból a bal karom jelezte, hogy köszi, de a tegnapi edzés nagyon nem volt finom nekem, tehát legyél szíves pihentetni. Mivel a karom úgy viselkedik, mint egy hisztiző kislány, ezért nem csak éreztem, hanem láttam is a tegnapi kondizás eredményét, méghozzá pár méretes zöldes-lilás foltot a könyököm hajlatában.

Felöltöztem, majd lesétáltam a 22-es megállójába, közben azon morfondíroztam, hogy honnan van nekem ilyen rossz előérzetem a nappal kapcsolatban, aztán elkönyveltem, hogy tuti nem vagyok normális. A nap süt, az emberek vidámak, a busz se késett sokat, és én meg itt aggódok. Első órám Hálózatok I. volt, amin hatalmas meglepetésemre kiderült, hogy a tegnap megírt nagy ZH vastagon meglett, annak ellenére, hogy aznap tudtam meg, hogy írunk belőle.

Aztán szép lassan borongóssá vált az idő, és ahogy felsorakoztak a felhők, úgy tűnt el szépen lassan minden pozitív érzetem a nappal kapcsolatban. Egyrészt baromi módon lefárasztott agyilag a Villamosságtan, másrészt a nap végére sikerült egy váratlan fordulatot beillesztenie az életnek. Gratulálok, jó kis filmrendező lenne belőled, te élet!

Remélem azért happy-end lesz, majd meglátjuk!