A brit gothic rajongók már fenhetik a fogukat, hiszen itt az új Paradise Lost lemez (legutóbb 2005-ben jött ki albumuk), amin ismét sikerült úgy hozni a régi Paradise Lost érzést, hogy mégse érzed ugyanolyannak a lemezt, mint az előzőt. Én személy szerint 3 számot hallottam idáig a kiadványról, ezeket mutatnám be most röviden és tömören.
Az első szám az album egyik húzó dala, ami a The Enemy címet viseli. Hangzása kicsit nyers, reszelős gitártémákkal, diszkréten felbukkanó szintibetétekkel. A szám elején Nick hangja erősen Metallicás beütésű, de ahogy múlik az idő, azért szerencsére megcsillan az igazi Paradise Lost-os énekhang is, és egy kis monoton zúzást is kapunk egy fasza gitárszóló mellé. A második dalocska a Beneath Black Skies címen fut, ami azt hiszem, hogy az utóbbi idők legfrankóbb számcíme (nem tudom megmagyarázni, hogy miért, egyszerűen ösztönzi az embert, hogy hallgassa meg). Már rögtön a szám elején olyan bizsergető érzésem támadt, mintha csak a Xaviert hallgatnám a Symbol Of Life-ról. Aztán a vokális részek kicsit leültettek engem, legalábbis a szép szintis felvezetés után mini-csalódásként ért, ahogy Nick belekezd a számba. Mégis a refrén és a bridge részek visszaadják az egész számnak a varázst és ha nem lennék olyan kis kényes az összhangra, akkor mondhatnám, hogy benne van ez a szám a TOP 5 Paradise Lost nótában. A végére hagytam a Godless nótát. Megvallom őszintén, szándékosan tettem, mert erről a dalról meg kell emlékezni külön is. Itt ugyanis egy full instrumentális dologról beszélgetünk, amit ugye a Paradise Losttól még nem kifejezetten tapasztaltunk. A dallama pörgős, de nem olyan szinten, mint mondjuk egy speedmetal szám, hanem sokkal inkább egy amolyan markáns és határozott ütemet diktál a hallgatóságnak. A korábban tradicionális eszközökkel operáló gothic arcok ebben a számban azért erősen használják az elektronikát, amivel nincs is baj. A szám elején az ütemet például dobgép (is) adja, de ez egyáltalán nem teszi idegenné a dalt. Ha létezne olyan előadó a földön, aki ehhez hasonló nótákból készít albumot, esküszöm, hogy oltárt emelnék neki. Mert ez gyerekek nem játék, meg barbibaba, ez kur-va-jó! Így, ilyen nyersen.
Ha az egész album olyan jó lesz, mint ez a 3 szám, akkor azt kell mondanom, hogy felülmúlhatatlant alkotott a brit műfajteremtő csapat. Egyet tudok ígérni csak, hogy ha sikerül meghallgatnom az egész albumot, azonnal írok róla egy beszámolót nektek! :)
Legfrissebb kommentek