Mostanában nem sokat lehet hallani felőlem, ennek prózai oka van, mégpedig, hogy nem igen vagyok netközelben. De ettől függetlenül persze élek és virulok, bár erre lehet nem sokan vagytok kíváncsiak! S akkor most következzék egy halovány életjel, avagy a hétvége élménybeszámolója.
Pénteken Pestre utaztam pár napra, hogy együtt töltsem a hétvégét párommal és barátnőivel, Diával és Gittával. Mivel már elég régen találkoztunk, ezért megbeszéltünk egy találkát Balázzsal is, akivel elmentünk a hazánkban ideiglenesen próbázó Volvo 7500-as sajtótájékoztatójára. Kellemes meglepetés volt, hogy se sajtóigazolványra, se előzetes regisztrációra nem volt szükség, és még csak el se zavartak minket. Így sikerült kezet fognom Demszkyvel is, aki egyszerű öltözékem ellenére simán közlekedési szakembernek nézett. Kár, hogy 21 éves koromban még maximum lelkes rajongója lehetek a közlekedésnek, de szakértője semmiképp. A duplacsuklós buszról hamarosan postolok képeket, mert nagyon érdekes jármű, és külön cikkben kifejtem a külföldi embertársak utazási kultúrájának különbözőségét is, már csak azért is, mert akadnak azért “leheletnyi különbségek”.
A sajtótájékoztató után Balázzsal nyakunkba vettük a várost és elindultunk Pankám és Dia elé, akik vonattal érkeztek Pestre. Sikerült őket kicsit megvárakoztatnunk, de ez inkább volt köszönhető a csodálatos belvárosi közlekedési morálnak, valamint a gyökkettes tempóval araszoló nagymamáknak, mintsem a saját pontatlanságunknak. Rövid ismerkedés után elcuccoltunk az ideiglenes szálláshelyünkre, majd utána irány Gittáért az Ikeába. Persze a kényelmes seggünk miatt a 80-81-es trolival mentünk, ami egyben jó 10 perces kerülőt, és rögtönzött városnézést is jelentett egyben. De sebaj, mert legalább nem kellett a full zsúfolt metrópótlón üldögélni, és a problémázó középosztálybeliek szenvedését hallgatnunk. Az Ikeás konyha egészen finom volt, rántott sajt, sültkrumpli és tartármártás volt a menü, na meg kávé, amiből állítólag kétszer is lehet inni, 195 forintos áron, de ugye azt senki nem gondolta komolyan, hogy majd mondjuk áfonyás üdítőt töltök a cappucino habjára. Legalább egy kis pohármosó szökőkutat kipakolhattak volna. Étkezés után vettünk Balázsnak dobozt, meg néztünk konyhákat, miközben a csajszekció végig szaladt az egész Ikeán, vettek INGAÅTÅR szennyestartó szentszart, ami úgy néz ki, mint egy rendezői szék, aztán mégsem, meg LEKKUGGA dízelmotoros pörölypöckölőt, és GVESÖMME kolbászzsír-aszalót. Utóbbi kettőt persze nem. :D
Este meg elléptünk a Zöld Pardonba kicsit Belmondo koncertezni, ami jó volt, meg mindenképpen izgalmas is, hiszen a Tokio Hotel rajongók koncentrációja igen magas volt, és zömében emós fiúkákkal csörögtek valami meghatározhatatlan tisztelettel viseltetve az ütem iránt, hiszen arra soha nem léptek! A ZP után pedig mentünk Zombinózni, egészen a Nyugati térig, ahol felmásztunk a tüntetések óta még mindig üvegszilánkoktól recsegő-ropogó nyugati téri felüljáróra, és ott dekkoltunk legalább másfél órát, nézve a Combinokat, meg fotózva őket, meg jókat röhögve azon a szánalmas csövesen, aki közel egy órán keresztül próbálta magát elüttetni a forgalomból kiálló villamosokkal, meg a BKV mindenféle gépjárműveivel. Sajnos sikertelenül! :P
Másnap maratoni alvás után irány a Vidám Park. Persze nem is mi lettünk volna, ha nem a Húsos Palacsinta featuring Tzatziki című slágergyanús produkció után ültünk volna fel a Looping Starra, de meg kell mondanom, még így is bőven a hányinger küszöböm alatt mozgott a dolog, és nagyon élveztem azt a kemény egy kört, amit mentünk a hullámvasúton. Annál kevésbé jött be az Ikarusz nevű csoda, ami gyakorlatilag egy tíz emelet magasra felmászó pörgő-forgó bizgere-herkenytű, azzal a csodálatos képességgel felvértezve, hogy képes fél óráig tartó konstans hányingert kiváltani. Végül mentünk pár kört a klasszikus hullámvasúton, meg a vadvízi lesiklást is kipróbáltuk, na meg szimulátoroztunk és óriáskerekeztünk, estefelé pedig Rocky Horror Picture Showt néztünk, leöblítve háromórányi Cinema Paradisoval. Ezekről még később írok.
Harmadnap megejtettünk egy rövid kirándulást Szentendrére, ahová már régen terveztem a visszatérést, hiszen isteni rétesezőt találni a Dunához közel. Sajnos a HÉV továbbra sem légkondicionált, az ülései továbbra is bőrből vannak és ez továbbra sem jelent kellemes élményt a 40 fokos nyári melegben. Sebaj, hazafelé indulva azért még betoltunk orcánkba 1-1 fagyit, ittunk sok-sok folyadékot, és örömmel lélegeztünk fel a hűs belvárosi lakásba visszatérve. Aztán a 17.40-es vonattal indultunk haza Kecskemétre, nem kevésbé kellemes klímájú vonattal.
Nagyon szeretném megköszönni a hétvégét Gittának, Diának és persze Balázsnak, na meg nem utolsó sorban (sőt!) Ildimnek, mert szerintem ez igen fantasztikusra sikeredett. Remélem hamarosan találkozunk még!
Legfrissebb kommentek