Monthly Archive for October, 2007

Az igazi da Vinci

A tavaly ősszel átadott MODEM Modern- és Kortárs Művészeti Központ kiállítóterei idén ősszel egy igazán szép és grandiózus kiállításnak adtak és adnak is teret. A Leonardo da Vinci életét bemutató, „Az igazi da Vinci” címet viselő kiállításon a híres olasz polihisztor munkásságát egy új pontból szemlélheti az érdeklődő.

Leonardo da Vinci

A korábbi kiállítások főleg Leonardo da Vinci konkrét műveire koncentráltak, körüljártak egy-egy témát, bemutatták a da Vinci munkásságának néhány kis szeletét. Azonban a kiállítás, amit most Debrecenben élvezhet a látogató, a legtöbb vonásában eltér a korábbiaktól. Ez a tárlat nem is annyira a művek bemutatására koncentrál, mint da Vinci életfilozófiájának, valamint kutató-munkásságának feltárására.

Nem ragad le egyetlen pontnál, hanem bemutatja, miként tervezte meg da Vinci, életében el nem készült, hatalmas lovas szobrát öntőformástól, öntési rendszerestől, szobrostól, olvasztóművestől. Rávilágít a természetben fellelhető fizikai alapvetésekre, szabályosságokra, hasonlatosságokra, amiket da Vinci hosszas megfigyelés során, álmatlan éjszakákon át fedezett fel.

Leírhatnék konkrét érdekességeket, beszélhetnék a tárlat konkrét tartalmáról, de szerintem azzal csak elrontanám azoknak az élményét, akik ezután tervezik megnézni a tárlatot. Helyette némi hasznos információt szeretnék mondani nekik. A MODEM a Déri Múzeummal átlósan található, a főtéri Nagytemplomtól is alig pár perc séta után elérhető. Parkolni a közelben neccesen lehet, van azonban pár utcával lentebb egy mélygarázs, ott talán akad hely. A múzeumba érdemes elővételben váltani a jegyet, a helyszínen hatalmas tumultus szokott lenni. A kiállítást a hatalmas érdeklődésre való tekintettel december 2.-ig meghosszabbították, szóval van még lehetőség megcsodálni a tárlatot, de azért nem árt igyekezni.

Magáról a MODEM-ről annyit, hogy egy nagyon szépen kivitelezett modern épület, a kiállítás kísérő szövegei mind jól olvashatóak, távolról is relatív jól láthatók, a kiállítótér klímája pont megfelelő, és aki megéhezik az a Lycium Hotel éttermében, illetve a MODEM kávézójában étkezhet.

Gyújtsál gyertyát!

Gondolom, nem én vagyok az első, akinek mindenféle csatornákon elküldték ezt a fantasztikus oldalt, ahol virtuálisan lehet gyertyát gyújtani egy másik emberért.

De én valamiért továbbra is olyan beteg elme vagyok, hogy nem értem meg az emberek hülye exhibicionizmusát. Miért kell a saját gyászunkat, emlékezésünket kitenni az egész világ szeme elé? Nem az a fontos, hogy belül, a lelkünk mélyén emlékezzünk, és vegyük a fáradtságot arra, hogy kimenjünk szeretteink sírjához, kicsit rendbe szedjük, tegyünk ki friss virágot, és gyújtsunk egy gyertyát?

Nem, az a fontos, hogy felírjuk az internetre, a közösségi oldalakra, hogy mi most emlékezünk, tegyünk X-et álszent módra a nevünk mellé, ha valaki számunkra ismeretlen gyermek meghalt májelégtelenségben, azaz játsszuk az agyunkat egymás előtt, mikor valójában egyetlen emberi értéket sem tisztelünk, csak a pénzt, a pénzt és persze a pénzt.

Fire!

38 fok, 24 óra, izomfájdalom, kapja be a betegség a Colgate fogkrémom!

If I was in Florence, they’d call me…

… LASAGNEEE! Hölgyeim és uraim, egyik első közös Bubi & Mogyi produkció tárul most a szemeitek elé. A Lasagne. Csak így, szerényen! :)

Lasagne, még egyben

Lasagne, már nem egyben

Isteni finom volt! ;)

Podcast Nr. 24 – Morning After April

Lassan 24 hónapos lesz a blog, azaz 2 éves, és hát gondoltam ideje már egy igazi podcastet bemutatni nektek, tehát következzék a 24-es Podcast, amiben rögvest 3 számot találhattok, leginkább az amerikai retrókocsma-trendiremix vonalról. Reggel toljátok fel iPodra és hallgassátok munkábamenet vagy útban a sulihoz. És nagyon szépen kérlek titeket, mondjátok el véleményeteket a kommentekbe, és hogy van-e igény még ilyesféle válogatásra! :)

 
icon for podpress  Morning After April - suexID podcast [8:58m]: Play Now | Play in Popup | Download (218)

Podcast Nr. 23 – Dead is the New Alive

Régen volt már podcast, gondoltam most kaptok ismét egy kis muzsika adagot. Következő áldozatunk a Saw IV. original soundtrackjén található, meglehetősen dallamos kis nóta, szerethetően fátyolos hangzás, Emilie Autumn, Dead is the New Alive.

 
icon for podpress  Emilie Autumn - Dead is the New Alive [5:09m]: Play Now | Play in Popup | Download (8403)

Napi körkérdés 1.

És akkor most jön az a kérdés, hogy ti mégis mivel foglaljátok le magatokat, ha vonattal utaztok? Alszotok? Vagy netán keresztrejtvényt fejtetek? :)

Baby’s Got A Temper

Vége a hétvégének, a hosszúnak, és a jónak. Pedig őszintén szólva el tudtam volna viselni ezt a kényeztetést hosszabb ideig is. Mondjuk úgy élethosszig. Szombaton felültünk az IP-re, ami egyenesen Békécsabára repített, ahol rövid városnéző sétálás után sikerült egyéni rekordot felállítani kontaktlencse-csere műsorszámban, méghozzá 10 percen belül sikerült végezni. Az eddigi 30-60 perces szintidő után ez teljesen meglepett minket.

Hazaérve magunkba integráltuk a kapros zöldbabfőzeléket, és megnéztük a Szépség és a Szörnyeteget, méghozzá Disney VHS-en! Most pedig következzék a várva-várt film! :D Délután aztán bevettük magunkat a kocsiba, és kimentünk kolbászolni, de most szószerint. Békéscsabán ugyanis Kolbászfesztivál volt, méghozzá a 11. alkalommal, így időszerű volt meglátogatni a rendezvényt. Erről később részletesen írni fogok, viszont annyit már elöljáróban leírnék, hogy bizony igen különleges borokat és isteni finom kolbászt kóstoltunk. Este már kicsit borgőzösen megtekintettük a Goofyt, amin majd becsináltam a röhögéstől. Ahogy Goofy röhög, az a totális berosálás!

Vasárnap beleraktunk vagy 100 kilométert a Pankamobilba, mentünk reggel egy kanyart Gyomaendrődre, meg vissza, ahová Ildi apukáját szállítottuk, majd pedig visszamentünk a Kolbifesztre vásárolgatni kicsit, bár hamar megfutamodtam a gigászi embertömegtől, amiről majd szintén egy későbbi posztban fogok megemlékezni. De kis hatásvadász vagyok, mi? :D Délután ismét moziztunk, azonban most nem otthon, hanem a Csaba Centerben, méghozzá a Csillagpor című filmet néztük meg. Bővebb kritika később! :P

Este már kicsit félhomályban mentünk ismét Gyomára, most azonban hazahoztuk Jani bá-t, meg közben megbeszéltük egy helyi faszagyerekkel, hogy még mindig nem fésülködtem meg, és hogy majd süt malacot az esküvőnkre! :D Kaptam díszes cipőkanalat, annyira zsír, hogy komolyan, erről is majd később fogok írni! :D

Hétfőn mentünk Debrecenbe, ezt a napot szintén mélyebben ki fogom fejteni, viszont nem leszek totálisan gyök, és most megosztom veletek élményeimet a Nagytemplommal kapcsolatban. Szóval ez a kéttornyos református templom a város főterén áll, gyönyörűséges és legfőképp gigászi a magassága, már ami a tornyokat illeti. Belül egyáltalán nincs túldíszítve, maximum az oltár, ami kicsit díszesebb, de még az se az a végtelenül csicsás valami. Ildi apukájával és Jancsival megmásztuk a templomtornyot is, ami nagyon magas, és rendkívül szűk lépcsők vezetnek fel a tetejére. Viszont a város látképe kárpótol mindenért. Bár fotózni nem igazán lehetett, mert sajnos sűrű volt a rács. De azért ha ott van az ember, akkor van ideje szétnézni (úgyis ki kell pihenni a fáradalmakat). Hazaúton majdnem magunk alá reszkettünk többször is, hiszen elkezdett esni az eső, a nyomvályús úton pedig szépen megállt a víz, így a Bömös mindenféle adaptív biztonsági rendszereit sikerült megtévesztenie több alkalommal is.

Hazaérve olyan fáradtak voltunk, hogy megnéztük az Operaház Fantomját, amit immáron 3 alkalommal láttam, de még mindig tetszik, nagyon szép a látványvilág, istenien énekelnek a szereplők. Na, erről nem fogok külön postot írni! :D

Aztán eljött a szomorú kedd, ami esővel, szűkre szabott idővel és persze remek közlekedéssel áldott meg minket, ámbár a nap végére mégis jóra fordult minden, hiszen itt maradtam még egy éjszakára Szegeden, ahol Pankámba szerettem. Ez a hétvége csodálatos volt, és szerintem tervezni se lehetett volna szebbet, jobbat. Talán ha kicsit többet tudtunk volna aludni, az jó lett volna, de így is azt kell mondanom, hogy nagyon jól éreztem magamat, na meg örültem, hiszen 5 napig Pankámmal lehettem!

Listen St. Petersburg!

Megérkeztem Szegedre, a vonatom 45 percet késett, éljen a MÁV! :) De az a lényeg, hogy itt vagyok, meg agykontrolloztunk, meg ebédeltünk finom ananászos csirkét (házi készítésűt) most meg irány Ari és Gyuszi otthona, ahol belénk kerül a folyékony gabona! :)

Holnap pedig irány Békéscsaba és a kolbászfesztivál! :)

My bag, your bad

Mefi cimbora írt egy bejegyzést a táskája tartalmáról, s rögtön tovább is adta a stafétát nekem, hogy én is írjak az enyém tartalmáról. Hát tessék, nem menekültök:

  • SonyEricsson W300i – ez a zsebemben van, de nem érdekel! :D
  • Pénztárca
  • Függvénytáblázat
  • Öngyújtó – az előbbihez kell, annak kiegészítője :D
  • Számológép
  • Én vagyok a nemiszerved című kiskönyv (nem)
  • Tavaly áprilisi PestiEst
  • Zsebkendő
  • n+1 pendrive (n = jegyzetre vágyó iskolatársaim száma)
  • Labello
  • Morzsa
  • Fényképezőgép

És akkor most jön a Gólem, illetve továbbadom a stafétát Aerinne kisasszonynak és Kukac7 bácsinak, hogy regéljenek ők is egyet! :)