Monthly Archive for November, 2007Page 2 of 2
Erre mondhatjuk azt hiszem, hogy a kiejtés nem átlagos, inkább Igoros! :D
Szépen lassan esik a hó nálunk, jóleső érzés kinézni az ablakon, és átvenni az egész környezetből áradó nyugodtságot. Ezt szeretem a télben! :)
Az ember egészsége egy igen fontos dolog, és azt gondolom, hogy a korábbi álmaimat, miszerint majd legyen úszómedence a házamhoz, inkább kicserélném arra, hogy legyen egészséges családom, na meg legyek magam is egészséges.
Azonban az egészség egy olyan dolog, hogy az ember egyrészt maga tud vigyázni rá, másrészt valamilyen szinten függő mások egészségpolitikájától is, így például hiába szívok minden reggel palackozott hegyi harmatot, és rágcsálok mellé gyógyfüves kekszet, ha a lakókörnyezetem dohányzik, nem mos kezet rendesen, vagy teszem azt nem fűt.
Erről az egész értékrendről egyébként azért írok itt most, mert megdöbbenve jöttem rá, hogy vannak még emberek a világon, akik barlangba születtek, és nem képesek felfogni, hogy az ember egészsége fontosabb bármiféle anyagi célnál. Nálunk a család meglehetősen realista, ha az anyagi kiadásokat kell nézni, nem nagyon szokták szórni a pénzt. De érdekes módon soha nem a fűtésen spóroltak télen, meg a hideg innivalón nyáron. Talán azért, mert ezek fontosak.
Persze ez egyben egyfajta jellemrajz is, és mindenféle egyéb ismeretek nélkül is következtetni enged arra, hogy mennyire rugalmas vagy épp józan gondolkodású valaki. Mert teszem azt, ha nincs pénzem, hogy fizessem a fűtést, akkor pénzt kell szerezni. Ha pénzt kell szerezni, akkor vagy megtanulok pókerezni, illetve nyerőgépeket átverni, vagy pedig elmegyek dolgozni.
Tíz kollégista ismerősöm közül talán 9 az, aki dolgozik a főiskola, egyetem mellett. Nem ciki ez, én is dolgozom, pedig én itthon élek. Nem azért, mert egyébként nyomorognánk, hanem azért, mert így nem a szüleimnek kell az egyéni hülyeségeimet fizetniük.
Lassan különálló kategóriát kell majd ezeknek nyitnom. Szóval, ma reggel kicsit jobban éreztem magamat, ámdebár ez kb. délutánig tartott. 3 órával a lázcsillapító bevétele után már hőemelkedésem volt, aztán lázam, és most bevettem a lázcsillapítót. A bevételi információk (csak úgy magamnak): 4.30,13.00,20.05. Természetesen ez megint jó lesz kb. 2-3 óráig. Estére eljutottam arra a szintre, hogy a fájdalom miatt szilárd tápanyag nem csúszik le a torkomon. Fak!
Holnap délelőtt pedig irány a labor, ahol vizeletvizsgálat, vérvizsgálat, illetve mellkasröntgen vár rám, jobb csütörtöki programot el sem tudnék képzelni. Ja de, mégis. Például pakolni a kis batyumat és elmenni egy napra Pankához, mint mindig. Csak most valamiért ez nem jön össze. Nehéz pozitívan nézni a dolgokat, de én azért próbálkozom… (megyek vissza lábat borogatni)
Két éve ontom nektek a hülyeséget, kisebb-nagyobb megszakításokkal, jó és rossz időszakokkal, kevés és sok látogatóval, elismerésektől és szidalmaktól övezve. Két év nagy idő, ennyi idő alatt az ember képes magából elég sok gondolatot kipréselni, és sokszor érzi magát közben üresnek, sivárnak és ötlettelennek.
Más szülinapot terveztem a blognak, úgy gondoltam, hogy megiszok egy sört az összes olvasóm egészségére (nem fejenként egyet, csak egyetlen egyet), majd lesz webkamos monológ, ünnepi szófosás. Ehelyett van láz, és egy melankólikus intro. Ilyet még úgyse postoltam nektek, rövid, de mennyeien szép. Aztán jöhetnek a kommentek bátran. Nem bánom, jól esik az ember szívének! Subscribe.
Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
És nem tudom, nem tudom hol vagy,
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen.
Tegnap konkrétan azt hittem, hogy bevertem a fejem valahová, mert egy hatalmas pukli nőtt a fejem közepére. Erre ma kiderül, hogy nem ütéstől olyan a fejem, hanem az összes létező fejemen levő mirigy gyulladásban van, és így a hajas fejbőr alattiak is. Így lett, hogy nekem szarvam nőtt vala.
A tegnapi napom jó volt, legalábbis egészen 17.38-ig. Én fel a vonatra, ő pedig egy buszra, hazaúton mindketten, vége egy nagyon szép és romantikus, szerelmes hétvégének. Azt veszem észre, hogy amikor vele vagyok, akkor az időérzékem torzul, minden másodperc édes, és folyton mosolygok. Valahol, a szívem legmélyén erre vágytam mindig, egy olyan lányra, aki ezt az oldalamat elő tudja hozni, és tartósan úgy is tudja tartani.
A szutykos Kecskemét persze meghozta a maga hatását, este már 38-as, majd 39-es lázam volt, rázott a hideg, 2 takaró alatt masszívan fáztam. Az egész elmúlt héten zabáltam a vitamint, ettem az antibiotikumot, sálba bugyolálva, sapkával a fejemen mentem mindenhová. Erre ahhoz képest, hogy csütörtökön kb. tünetmentes voltam, péntek estére jött a hőemelkedés, amit szombat reggelre leküzdöttem gyógszer nélkül. Szombat este már kellett a lázcsillapító, de szerencsére ez hamar hatott és vasárnap egészen este 11-ig nem kellett a gyógyszer. Akkor viszont nagyon.
Az egész helyzetben egyébként hatalmas pozitívum, hogy ilyenkor látszik meg, mennyire szeret engem a családom, és ami a legfontosabb a párom, sőt még az ő családja is. Komolyan, ez többet ér minden gyógyszernél. <3
Valamiért érthető gyűlölet kezd kialakulni benne a wireless routerek iránt.
Legfrissebb kommentek