Szerintem ne a videót nézzétek, hanem a zenét hallgassátok. Szép, és mindent elmond.
Monthly Archive for March, 2008
(Kivettem innen a csúnya gumimacit, mert az autostartos videó folyton rámhozta az ijedtséget!)
Tegnap volt a nagy népszavazás, mint minden felelősségteljes magyar választójoggal rendelkező polgár (sic!) , én is elmentem és leadtam a voksaimat. Végülis a várt eredmény született, nem lesz vizitdíj, nem lesz kórházi napidíj és nem lesz tandíj.
Helyette lesz majd más, ugyanaz pepitában, de a magyar ember legalább örülhet, hogy 4 milliárdos kiadások árán csillogtathatta alkotmányos jogait, és remek család programon vehetett részt a magyar állam szervezésében.
Egyébként nem értem, hogy miért kell minden választókörbe olyan vénséges vén, és ráadásul mérhetetlenül tapintatlan és buta embereket ültetni, akik nem képesek a Kovács, Szabó, Kiss és Takács jellegű családneveken kívül mást értelmesen kiejteni. Ráadásul utána még poénkodnak is, meg próbálják a saját kőbunkóságukat faviccekkel leplezni.
Azt sem tudom, hogy az egyes pártokhoz kiküldött politikai tudósítóknak (MTV-t néztem este) miért kell az adott párt hitvallása mellett kortesbeszédet tartani, és ráadásul ezt olyan buta banánzabáló fejjel tenni, hogy az embernek a vacsora kifordul a szájából.
Aztán találgathatunk, hogy mi lesz a jövő. A vizitdíj és társai meg fognak szűnni, kérdés, hogy hány ember fog ebből is hasznot húzni. Gondolok itt arra, hogy a vizitdíj-automatákat nem csak oda kell szállítani a kórházba, hanem el is kell onnan vinni, aztán újrahasznosítani (pl. remek játékgépeket lehetne belőlük csinálni, Tekken Viktor vs. Ferkó Special Edition), meg az egész informatikai hóbelebancot átálltani vizitdíjmentes működésre. Ez mind-mind pénzbe kerül majd, és lehet találgatni kik fognak belőle kapni.
Következzék pár (múlt héten gyűjtött) lejmolós szöveg, igyekszem a lehető leghitelesebb módon átadni őket, csak hogy mindenki átérezze a fájdalmat! :D :D
1. sztori: Sétálok a suliba, velem szemben Iron Maidenes pólós, farmerdzsekis dzsunkaparaszt, szóval gyorsan felcsavarom a Pendulumot. Hősünk ezt nem találja kellően nyomós indoknak, hogy hatalmas gesztusokat téve leszólítson. A hülye én vagyok, kiveszem a fülhallgatót a fülemből…
- Szia, neharagudjámá’ zavarhatlak egy kicsit?
- Sietek, de mondjad!
- Az a helyzet, a főnököm most hívott, elmentek valami vascsőért Tiszakécskére, aztán most néztem a kártyámat és még nem jött meg a fizetésem.
- Oké.
- Nem tudnál véletlenül adni 310 forintot?
- Bocsi, de nincsen pénzem, sajnálom!
- Ne haragudjá’ hogy zavartalak, szép napot, Isten áldjon meg!
Speciel marhára nem értem az összefüggést a tiszakécskei vascsőbeszerzés, a bankszámla meg a 310 forint között, de biztos rózsaszín kenyeret akart venni, kék kiflivel, mert biciklivel jött, szóval hagytam is a gondolkodást a francba, és tovasétáltam.
Az eset másnapján a városban sétálgattam, mire odalépett hozzám egy idős nő. A többit sejthetitek:
- Bocsásson meg kedveském, de segítene egy idős öregasszonyon?
(Hát hogyne, majd mindjárt adok egy kis lendületet a zebrához, ha már nem tetszik lendkerekesnek lenni)
- Tessék mondani!
- Nagyváradon lakom, és elvitte a házamat az árvíz, itt vagyok egyedül, az onokáimat elvitték intézetbe, adjon má’ pár forintot, hogy meglátogassam őket!
- Melyik árvíz volt az?
- Há’ most volt két hete, a Tiszafolyón.
- Értem, de sajnos nincs egy deka apróm se, ne haragudjon!
(Ellenben van keménykötésű földrajzi atlaszom, amit szívesen odaadnék, hogy ássál medret a Tiszának Nagyvárad irányába is.)
Az a leggázabb, hogy engem már nem lepnek meg az ilyenek, de akadnak fiatalabbak, akiket simán be tudnak húzni zsebpénzre. És az azért kicsit gusztustalan.
Így a végére pedig röviden és tömören, összefoglalom a lényegét ennek a szakmának:
- Mindig nézzél barátságosan vagy bánatosan.
- Legyél arrogáns, soha ne zavarjon a mobiltelefon, mp3 lejátszó, azokat le lehet kapcsolni a te céljaid érdekében.
- Mindig kenyérre kell a pénz, és még csak nem is hazudsz, mert folyékony kenyérre.
- A Kalahári-sivatagban is szokott lenni árvíz, csak meggyőzően kell előadni.
- A város, ahová utazni szeretnél mindig olyan vasúti jeggyel érhető el, aminek az ára megegyezik két féldecis árával.
Remélem mindenki megtanulta a legfőbb lépéseket, és sikerült profi lejmolóvá válni. Tarháljunk együtt, hisz Agyarország bennünk van! :)
Legfrissebb kommentek