Valamelyik nap nővéremmel mászkáltunk a helyi bevásárló komplexumban, és szembejött velünk egy Emós Kleofás. Őszintén szólva ritka csúnya egy jószág volt, a szokásos alapfelszereltségen kívül (fekete seprűhaj, csoffadt száj, szomorú nézés, lehajtott fej) még gyönyörű fekete kockás pólócska és extraként egy góthrocker csajszi is járt a mi Kleónkhoz.
Érdekes jelenség ez az emó, mert ugye a punkok a szörnyű igénytelenséggel párosult extravagáns külsővel inkább undort váltottak ki némelyik emberből, a hip-hop rajongói a sokszor picsavillantós bőgatyájukkal értetlenséget, de ezek az emósok meg mindenkit megröhögtetnek a hatalmas világfájdalmukkal.
Egyébként észrevettem, hogy az emósok többsége nem a szegényebb társadalmi rétegek gyermeke, hanem azon szülők nevelési kudarcai, akik mindent megadnak a csimotának, csak éppen odafigyelést nem. Persze ezt mégsem kell ilyen túlzott tragédiaként megélni, és valójában nem is teszik, röhögnek ők mindenen, és alapvetően boldogok, leginkább attól, hogy különcködhetnek. Mégis belőlem, és még jó pár általam ismert emberből egyfajta undort váltanak ki ezzel a műmájer sírás-rívás témával.
Tegnap este elég durva vihar sepregetett a portánkon, bár szerencsére most reggel felébredve ugyanazt a kellemes tavaszi látképet látom magam előtt, mint tegnap ilyenkor, szóval nagy gond nem történt. Csak azt nem tudom, hogy most így április közepe táján milyen évszak van? Tavasz? Nyár? :)
Azon is agyalogtam mostanság, hogy az emberek miért rongálják magukat folyamatosan, és tudatosan, gondolva itt a drogokra és mondjuk a dohányzásra. Szerintem mindkettő elég szar dolog, egyrészt drága, másrészt egy undorító szánnivaló húsköteget csinál az emberből. Mindegy, én élem az életem ezek nélkül.
Tegnap valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy relatív sok hívást kellett elintéznem egész nap, családon belül, barátoknak és hasonlók. Engem valahogy mindig ledöbbent, hogy mindenki mobiltelefonnal rohangál a világban, de valahogy normálisan használni nem tudja senki. Tegnap is volt legalább 3 ember, akik nem vették fel a telefont, de továbbmegyek, még vissza sem csörgettek utána.
Persze én sem ülök egész nap a mobilomon, várva a hívásokat, de azért ha látom, hogy valaki keresett, akkor általában visszahívom, vagy legalábbis küldök neki egy SMS-t. Persze esetenként előfordul, hogy az ember fejéből kimennek dolgok, de tegnap 3 emberrel is, valami lehetett a levegőben! :)
Elment az ország nagy mosolyfakasztója, aki még a régi idők gondterhes érájában is képes volt emberek millióit megnevettetni. Egy igazán csendes, de ugyanakkor harsány humorú ember volt, aki csendesen viselte betegségét, mégis sokan aggódtak érte. Most pedig gyászolunk. Mindig a jók mennek el…
Legfrissebb kommentek