Nehéz dolog már újat mutatni a tinidráma kategóriában, hiszen amit el lehet lőni ilyen téren, azt gyakorlatilag már ellőtték a legkülönfélébb amerikai és német filmek alkotói. Mégis, ez a mostani brit sorozat, nevezetesen a Skins megkísérli a lehetetlent, és megpróbál egy teljesen új dimenziót nyitni. Tudjátok, talán nem is írtam volna róla egy sort sem, ha nem sikerült volna az alkotóknak véghezvinni ördögi tervüket és minden eddiginél lebilincselőbb drámát varázsolni a képernyőre egy széria formájában.

A szokványos tinidrámáknak megvannak az alap építőkockái, mint például csinos lányok, hibátlan jellemű úri gyerekek, és az ők totális ellenségeit megtestesítő vagány arcok. A Skins alkotói rögtön itt kezdték a műtétet, és gyakorlatilag mindenféle karakter van a sorozatban, csak ezek a sablonos eresztések hiányoznak. Nem venném el tőletek a lehetőséget, hogy magatok ismerjétek meg az egyes karaktereket, hiszen ez az, ami igazán széppé teszi ezt a sorozatot. Az egyes részek általában egy-egy kiemelt szereplő, vagy szereplők körül forognak, az ő szemszögükből mutatva más embereket, különböző visszatérő szituációkat.
Hát igen, szituációk. Ha az ember egy Dawson és a Haverok szintű limonádéra vár, az bizony eszeveszett módon csalódni fog. Itt nincsen naplementében történő romantikus fürdőzés, stégről történő seggesugrással, és utána nem áll neki mindenki erotikusan szeretkezést mímelni egymással gyakorlatilag teljes alsó-felső öltözetben. Itt az esték bulikkal, balhékkal telnek, a nappalok pedig azok kiheverésével, illetve a következő alkalomra történő raktározással, felkészüléssel.
Maga a sorozat egyébként Bristol városában játszódik, szóval aki túl konzervatívnak érzi magát a sok fedetlen és olykor nem túl dekoratív punci valamint fütyi látványához, netán elájul ha tűt lát, annak is érdemes megnéznie a sorozatot, hiszen egy mosolyt csal az ember arcára a brit város rendezett parkjainak, sétáló utcáinak látképe.

Szándékosan hagytam a végére a kedvenceket. Lehet meglepő, de az egyik számomra kedves karakter Sid. Nem célom semmilyen poént lelőni, de szerintem ő az, akin a legtöbbet lehet szakadni, ugyanakkor nagyon sok tanulságos dolgot is művel. Sok hasonló jellemvonást vélek felfedezni magamban és az ő karakterében, még külsőben sem térünk el túl sokban, szóval számomra ő egy kiemelendő ember a sorból.
A másik kedvenc karakter Angie. Ő, aki pszichológiát tanít ennek a lökött bagázsnak, valami elképesztően szép szemekkel rendelkezik, valamint a hangja is igazán kellemes, összességében egy igazán üde színfoltja a sorozatnak. Rajta kívül persze elmaradhatatlan, hogy beszéljünk April Pearsonról a leggyönyörűbb női jelenségről, aki a sorozatban felbukkan.
Én mindenképpen szívemből ajánlom ennek a sorozatnak a megtekintését bárkinek, függetlenül attól, hogy mennyire szereti a brit filmeket, sorozatokat. Rowan Atkinson érces, és sokak számára nem érthető humorát nyomokban sem tartalmazza, igazi ízig-vérig európai sorozat, meglepően nyílt hangnemben. Talán emiatt is halasztotta el a Cool TV a vetítését.



Legfrissebb kommentek