Monthly Archive for June, 2008

Skins

Nehéz dolog már újat mutatni a tinidráma kategóriában, hiszen amit el lehet lőni ilyen téren, azt gyakorlatilag már ellőtték a legkülönfélébb amerikai és német filmek alkotói. Mégis, ez a mostani brit sorozat, nevezetesen a Skins megkísérli a lehetetlent, és megpróbál egy teljesen új dimenziót nyitni. Tudjátok, talán nem is írtam volna róla egy sort sem, ha nem sikerült volna az alkotóknak véghezvinni ördögi tervüket és minden eddiginél lebilincselőbb drámát varázsolni a képernyőre egy széria formájában.

Skins

A szokványos tinidrámáknak megvannak az alap építőkockái, mint például csinos lányok, hibátlan jellemű úri gyerekek, és az ők totális ellenségeit megtestesítő vagány arcok. A Skins alkotói rögtön itt kezdték a műtétet, és gyakorlatilag mindenféle karakter van a sorozatban, csak ezek a sablonos eresztések hiányoznak. Nem venném el tőletek a lehetőséget, hogy magatok ismerjétek meg az egyes karaktereket, hiszen ez az, ami igazán széppé teszi ezt a sorozatot. Az egyes részek általában egy-egy kiemelt szereplő, vagy szereplők körül forognak, az ő szemszögükből mutatva más embereket, különböző visszatérő szituációkat.

Hát igen, szituációk. Ha az ember egy Dawson és a Haverok szintű limonádéra vár, az bizony eszeveszett módon csalódni fog. Itt nincsen naplementében történő romantikus fürdőzés, stégről történő seggesugrással, és utána nem áll neki mindenki erotikusan szeretkezést mímelni egymással gyakorlatilag teljes alsó-felső öltözetben. Itt az esték bulikkal, balhékkal telnek, a nappalok pedig azok kiheverésével, illetve a következő alkalomra történő raktározással, felkészüléssel.

Maga a sorozat egyébként Bristol városában játszódik, szóval aki túl konzervatívnak érzi magát a sok fedetlen és olykor nem túl dekoratív punci valamint fütyi látványához, netán elájul ha tűt lát, annak is érdemes megnéznie a sorozatot, hiszen egy mosolyt csal az ember arcára a brit város rendezett parkjainak, sétáló utcáinak látképe.

Angie

Szándékosan hagytam a végére a kedvenceket. Lehet meglepő, de az egyik számomra kedves karakter Sid. Nem célom semmilyen poént lelőni, de szerintem ő az, akin a legtöbbet lehet szakadni, ugyanakkor nagyon sok tanulságos dolgot is művel. Sok hasonló jellemvonást vélek felfedezni magamban és az ő karakterében, még külsőben sem térünk el túl sokban, szóval számomra ő egy kiemelendő ember a sorból.

A másik kedvenc karakter Angie. Ő, aki pszichológiát tanít ennek a lökött bagázsnak, valami elképesztően szép szemekkel rendelkezik, valamint a hangja is igazán kellemes, összességében egy igazán üde színfoltja a sorozatnak. Rajta kívül persze elmaradhatatlan, hogy beszéljünk April Pearsonról a leggyönyörűbb női jelenségről, aki a sorozatban felbukkan.

Én mindenképpen szívemből ajánlom ennek a sorozatnak a megtekintését bárkinek, függetlenül attól, hogy mennyire szereti a brit filmeket, sorozatokat. Rowan Atkinson érces, és sokak számára nem érthető humorát nyomokban sem tartalmazza, igazi ízig-vérig európai sorozat, meglepően nyílt hangnemben. Talán emiatt is halasztotta el a Cool TV a vetítését.

A mai nap

A tegnapi takarítás után ma pihenőnap volt, amit aktív semmittevéssel töltöttem el. Mindezt azért gondoltam megosztani veletek, mert immáron 1 órája várom, hogy a pizzafutár belibbenjen csodarobogóján, leszálljon róla, majd diszkrét kacsóját csengőnkre illesztve jelezze irányomba, hogy lendíthetem hab testemet az ajtó felé, és átvehetem a fejedelmi étket. Már-már eksztázisban vagyok, mikor játszódik le eme eseménysor, és gondolatom sorait csak egy aprócska momentum tudja meg-meg szakítani. Ez a gondolat pedig nem más, mint, hogy hamarosan elküldöm az egész pizzafutár bagázst a jó mászkos kurva anyjába! :)

Remélem kellően irodalmi voltam, elnézést kérek mindenkitől!

BugiWiW

Ma ismét egy “igen hasznos” lehetőséggel bővült az iWiW, méghozzá a véleményírás funkcióval. Gyakorlatilag egy újabb useless hülyeség került be, de legalább van min derülnöm, ugyanis éppen Eztííről írtam egy rövid véleményt, mikor megláttam ezt:

iWiW képernyőmentés

Sajnos rákattintva nem jutottam be az adminba, pedig az lett volna az igazán érdekes! :)

Pépörvörk

A hétvége óta beindult a lakásrenoválási előkészítő munka, ami abból áll, hogy selejtezek, rendbe szedek, kidobálok mindent, ami nem kell, törölgetek, porcicákat kergetek, és minden lehetséges zavaró tényezőt kiiktatok a szobámban.

Ez többek között arra is jó, hogy például tudok elmélkedni fontos és kevésbé fontos dolgokon. Ugye a modern technika korát éljük, ma már gyakorlatilag a budipapíron kívül mindennek van digitális megfelelője, mégis egy átlagos ember szobájában kisebb Eiffel-torony méretű papírhegy tud felhalmozódni, csupa olyan iratból, okmányból, igazolásból, amiknek alapvetően semmi jelentősége.

Pont tegnap néztem például, hogy a főiskolás papírjaimat tartalmazó paksaméta 2 ujjnyi vastagságú, benne mindenféle beiratkozási irattal, főiskolai levelezéssel, igazolással, hogy befizettem a DSK hozzájárulást, és ehhez hasonló pretty useless papírokkal.

Ez ugyebár csak azért ciki, mert 2008-at írunk, és gyakorlatilag kb. a jelenlegi papírmasé kötegek ötven százaléka mellőzhető lenne, de miért is könnyítenénk mások dolgán, tároljunk csak minél több és több szutykot otthon.

Egyébként egy igazán pozitív vetülete is van a dolgoknak, megtaláltam például a régi diákigazolványomat, kb. 6 éves koromban kaptam, még nem ez a kis plasztikkártya, hanem ilyen nagy formátumú kártya, mellé volt csomagolva a Diákbiztosításom, ami a Hungária Biztosítónál (!) köttetett, és egészen vállalható kenguru található rajta. Valamint megtaláltam egy volt középiskolás évfolyamtársam szerelmes levelét is, amiben mindenféle frappáns Tankcsapda idézetek voltak, meg a végén lezsíroztuk, hogy kikéredzkedünk utolsó órán pisilni mindketten, pontban 13.20-kor és aztán találkozunk a kisbüfé előtt és csókolózunk. Hehe, jó volt egy kicsit nosztalgiázni, meg nevetgélni!

Légy csendben és vezess

Nagyon régen volt már szó zenékről, és úgy gondolom ezen változtatni kell szóval jöjjön egy kis könnyűzenei ajánlat minden rádiónéző gyereknek.

Simple Plan – When I’m Gone. Nekem először a fénycsíkos, longexpós effektusok jöttek be, aztán egyre jobban tetszett a zene is benne, végülis úgy gondoltam, hogy ez ide való, meg kell mutatnom nektek.

Breaking Benjamin – Breath. Hangulatos kis koncertvideó, egyik kedvenc zenekaromtól. Igaz már tavalyi, de hát a jó zene örök! :)

Talán nem néztek rám hülyén, ha kimondom a szót: Moloko. Na most itt a női szekció egy szóló megvillanását láthatjátok: Roisin Murphy – Overpowered. Kellemes kis late-night klubzene, gyenge stroboszkópfényben táncolni összesimulva.

Apollo Sunshine – Flip. Eléggé érdekes videó (nálam legalábbis sűrűn tölt), viszont itt meghallgatható a szám normális verzióban, kellemes kis kocsmarock! :)

És végül, de persze nem utolsó sorban The Whip – Divebomb. Ez a zene ment nálam pár hete orrvérzésig. Kegyetlenül össze van pakolva, de a klipje sem bóvli! :)

Remélem tetszik majd nektek ez a kis összeállítás, remélem jó aláfestő zene lesz napozáshoz, tanuláshoz, láblógatáshoz. Kellemes nyarat, sikeres vizsgákat és jó munkát mindenkinek! :)

Jézusom!

Este azt álmodtam, hogy repülőnap volt Kecskeméten. Ez ugye nem egy különleges dolog. Ugyanakkor én nem voltam kinn még a reptéren, csak éppen oda tartottam, mikor azt láttam, hogy felszáll egy utasszállító gép, meredeken emelkedik, majd miután nem tud kijönni a manőverből oldalára fordulva becsapódik a földbe, majd orbitális robbanás jön.

Most nem azért, de elég durván realisztikusakat álmodok mostanában.

Éljen a reklámszakma

Ma éppen ültem a buszmegállóban, és vártam a buszt (hohó, micsoda meglepő dolog), mikor szembeötlött egy kapitális baromság, pontosabban egy elcseszett hirdetés, amit meg kell osztanom veletek.

Pannon reklám, csajszi bámulja a monitort

Mi tűnik fel elsőre a képen? Uraim, tessék levenni a szemeket a szőke tincsek által remekül beirányzott keblekről! A dolog lényege a két cicitől jobbra helyezkedik el, egész pontosan a monitort kell nézni. Igen, jól látjátok, ha előfizettek a Pannonnál internetre, akkor akár kikapcsolt monitornál is tudtok majd netezni, vagy legalábbis olyasféle dolgokat művelni, ami leköti a tekinteteket. Hát nem aranyos?

Egyébként tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a Reggeli című RTL-es förmedvény szórakoztató műsorban fellépő színvonalas (bocs, én is elröhögtem magam) zenekarok kétkazettás deckről folytatják az élményzenélést, de nagyban hozzátenne az élményhez, ha legalább a gitárba meg a szintibe be lenne dugva egy-egy kábelcsonk, azt a látszatot keltve, hogy ők tényleg zenélnek. Azt hiszem ennek a reklámnak se dobta volna meg drasztikusan a költségvetését, ha egy darab tápkábelt meg egy analóg VGA csatlakozót beletuszkoltak volna abba a szerencsétlen LCD-be, ha már ilyen igézően és elvarázsoltan bámulja azt a hölgyemény.

Ezt beszívtuk?

Gondolom mindenki hallott róla, hogy ma van a Firefox Download Day, azaz egy világrekord kísérlet, hogy egy napon a lehető legtöbb ember töltse le a böngésző megújulú 3. verzióját. Én már lassan 1 hete a legutolsó RC verziót használom (megelégedéssel), ugyanakkor viccesnek hat, hogy pont ezen a várva-várt napon roggyan meg a Mozilla Alapítvány teljes szerverparkja a terhelés alatt, és gyakorlatilag a Download Day átavanzsálódik Server Outage Day-re. Móka és kacagás a felső fokon emberek! :)

Globális felmelegedés

Évek (vagy talán évtizedek) óta egyre nagyobb súlyként nehezedik az emberiség vállára a globális felmelegedés problémaköre. A legrosszabb esetekre már ezerféle forgatókönyv készült, és lelkes klímakutatók évről-évre jelentések garmadát ontják magukból, amikben leírják micsoda veszély leselkedik a Föld lakóira 10-20-30 év múlva.

Mindazonáltal igazi megoldás a problémára ezidáig nem született. A dolog, amiről írni szeretnék, valójában szintén nem egy lehetséges elhárítása a természeti katasztrófának, ugyanakkor érdekes meglátás, hogyan lehetne a későbbiekben kezelni a helyzetet.

Floating Ecopolis for Climate Refugees

A képen egy belga építész, egész pontosan Vincent Callebaut futurisztikus látványtervét láthatjátok, egy úszó luxus víziváros futurisztikus koncepcióját. A tervező elképzelései szerint az épület teteje fűvel borított lenne, valamint a legkülönfélébb pálmafajtákkal is találkozhatnánk, az épület “feneke” pedig otthont adhatna a legkülönfélébb planktonoknak, tengeri növényeknek és organizmusoknak. Egy-egy ilyen mesterséges sziget 50000 embernek adhatna otthont, közülük is inkább a gazdagabbak engedhetnék meg az ilyesféle lakásmegoldást. Ha további képekre vagytok kíváncsiak, akkor kattintsatok csak bátran ide, de mielőtt nagyon beleélnétek magatokat a dologba, szólok hogy Vincent szerint 2100 környékén valósulhatnak meg a most még csak tervben létező úszó arborétumok.

Hogyan legyünk tahók a másikkal – 1. rész

Mai adásunkban nem kisebb téma kerül terítékre, mint a tahóság. Igen, így vastag betűvel.

A tahóságban az a legjobb, hogy soha nem fásulsz bele, mert valamivel mindig sikerül másabbá tenni az élményt, sőt továbbmegyek, felülmúlni az előzőeket. Persze itt is megvannak a kedvencek, például az olyan emberek, akik rendszerint akkor tűnnek fel, amikor szükségük van rád. Ilyenkor mindig eszükbe jut, hogy neked van nyomtatód, tudsz DVD-t írni, esetleg van ismerősöd itt-ott. Aztán, miután segítettél nekik, jobb esetben (!) megköszönik, majd utána nem hallasz róluk X ideig, ami általában behelyettesíthető azzal az időtartammal, amikor ismét valami gondjuk támad.

A héten is volt ilyen “élményben” részem, mikor egy ezer éve nem látott “cimborámnak” hirtelen eszébe jutottam, mégpedig egy vizsgája kapcsán, hiszen ki más lenne az a balfasz, aki megírná helyette a vizsgára beadandó programot. Persze Andriska nem mostanában szokott le a bilizésről meg a gumicumirágásról, mondhatni rutinos rókaként nem szopja be ezeket az eseteket. Elküldtem a tagot először diszkréten, majd miután elővette a szokásos lelkiterroros szöveget (“jajj most 4 napon van találni valaki mást” – gondolkodtál volna hamarabb te hülye kis pukimanó) kicsit erélyesebbre vettem a figurát, és kifejtettem neki, hogy el lehet csusszanni a hátsó fertályam híg melléktermékével kikövezett kacskaringós útra, ha nem tetszik valami.

De van ám másik kedvencem is, a mindent kölcsönkérők, de semmit vissza nem adók kategóriája. Nekik megvan az a különleges képességük, hogy szelektív memóriájuk egyszerűen kilapozza azokat az eseményeket magából, amikor ők kértek valamit, és így gyakorlatilag frankón tudnak spórolni a te kontódra. A héten is történt, hogy az egyik hölgy ismerősöm kölcsönkért tőlem egy DVD-t, amivel csak annyi volt a gond, hogy cirka fél éve odaadtam már neki, tehát nála van. Ezután én heveny érdeklődésemnek adtam hangot, hogy akkor mégis hol van a DVD, amire egy laza legyintéssel az volt a válasz, hogy “nem tudom, de majd akkor elkérem mástól”. Érted, nem az, hogy ne haragudj Andris, majd megkeresem akkor, tuti nálam van, neeem! Hanem akkor majd elkérem mástól.

Kevés olvasóm azon szűk táborának megnyugtatására, akik arra számítottak, hogy itt majd mindenféle bolti történetek, illetve csövesekkel lefolytatott interakciók lesznek enyhén humoros körítésben tálalva (egyáltalán van nekem humorom?) azt kell mondanom, hogy sajnos ezek már kezdenek egyre kevésbé meglepni, ergo írni se nagyon érdemes róluk. De lesz itt még 2. rész, én érzem.