Monthly Archive for November, 2008

Mennyire vagy túsz?

Sztrájkolnak a szakszervezetek, sőt kilátásba helyeztek egy kiadós vasutassztrájkot is. Idáig a mellékvonalak megszüntetése ellen tiltakoztak, aztán jött, hogy kellene nekik a Cargoból a pénz, most pedig talán Gaskó szájából szeretnék állami költségen leszívatni a vért. Nem is tudom mi lesz a következő ok. Értem én, hogy kevés a pénz, de valójában leszarom, mert másnak is kevés, sőt másnak még kevesebb. Meg ez már egyébként sem arról szól, hogy kinek mennyi jut havonta, sokkal inkább arról, hogy megérezték a dolog ízét, és rákaptak, mint anno volt ez a Turbo Rágó láz, először kisírtuk anyutól, hogy csak most az egyszer, aztán meg már jöttek az egyéb érvek, hogy a Pistinek megvan szinte az összes Lamborghinis matrica, és nekünk is kell.

De egyébként ilyen erővel sztrájkolhatna mindenki, például az utasok is. Felülnénk százan egy vonatra, aztán durr bele, senki nem venne jegyet. Lehet próbálkozni a bírságolással, biztos mókás jelenetek lennének belőle. Egyébként nem bántom én a kallereket, mert a munkájukat végzik, csak kicsit visszataszító, hogy rámszól, hogy ne dohányozzak a személykocsi peronján, de azért ő ott szorongatta a tárcsa mellett a százas Szofit, meg persze a kollégájával vidáman enyelegtek a vonat indulása előtt. Pont.

Sztrájkoljatok bazmeg, majd eléritek szépen lassan, hogy lófasz se fog veletek utazni, aztán megindulnak a nagy leépítések. Ennyi.

Potyog a bárzongora József!

Kaptam ma egy ilyet iWiW-en:

Soha ne hagyj el valakit,akibe szerelmes vagy, olyanért,aki
> tetszik,mert ő majd elhagy valaki olyanért,akibe szerelmes.
> Ma este 24-kor az igazi szerelmed észreveszi,hogy szeret.
> Ha nem szakítod meg a láncot,legyél felkészülve életed
> legnagyobb boldogságára!Ha megszakítod,25 éven keresztül
> probléma lesz a kapcsolatotokkal.Küldd el ezt az üzenetet
> 30 embernek(aki küldte annak, már nem lehet),ha nem
> küldöd,3 éven belül 13 szerencsétlenség fog érni.
>
> Bocsi! nem mertem kockáztatni…

Hát ha ez így ebben a formában igaz lenne, akkor már autóbusszal kellene hordanom a barátnőimet jobbra-balra. Komolyan mondom, felnőtt, huszonéves emberek ilyen faszságokat küldözgetnek nekem. Nem baj, legalább röhögök. 3 éven belül 13 szerencsétlenség? Ez gondolom valami komplex matematikai művelet folyományaként jöhetett ki…

Pofa van? Leszakadhat!

Érdekes cikkre lettem figyelmes ma reggel a feedjeim böngészése közepette, ami bár több mint 1 hónappal ezelőtt íródott, de talán mégsem kapott akkora visszhangot. A történet végtelenül egyszerű, és végtelenül szánalmas is ugyanakkor. Bizonyára mindannyian emlékeztek rá, hogy anno mekkora csinnadratta közepette jelentették be az új metrószerelvények vásárlását a főváros vezetői és aztán nekünk, állampolgároknak lehetőségünk adódott, hogy szavazhassunk az új metrószerelvények külső megjelenésével kapcsolatban. Ez egyébként valamiféle újszerű, látszatdemokráciai intézkedési program keretében történhetett (gondoljunk csak a Colbert-hídra, vagy éppen a MÁV 3. generációs IC kocsijainak belső színtervére, illetőleg az új 200-as érme hátoldali grafikájára, ahol szintén szavazni lehetett).

A fentebb található cikkben azonban világosan feltűnik, hogy az Alstom cég mérnökei és a főváros egyszerűen csak hitegettek minket, és az illúzió nemes ködfelhőjét vonták ismét körénk, mikor azt próbálták velünk elhitetni, hogy mi dönthetjük el a 2-es és 4-es metró vonalán futó kocsik kinézetét. Pedig erről szó nincs, erre az alant látható kép a remek bizonyíték:

Budapest vs. Isztambul - hasonló metrószerelvények?

A kép bal felén a Budapestre szánt metrókocsik prototípus példánya látható, amiről a képet az Index új metrószerelvényeket bemutató cikkéből vettem. Jobb oldalon pedig nem más figyel ránk vissza, mint az InnoTrans nevű, 2 évente megrendezésre kerülő kötöttpályás közlekedésnek szentelt kiállításon és konferencián lefényképezett, isztambuli metrószerelvények homlokfala. Igen, jól látjátok, a két metróorca között az egyetlen markáns különbség az, hogy a törökök kocsijainak nem nyitható az eleje, és más a színezete, de ezen túlmenően a formavilág szinte 100%-ig egyezik. Ezzel nem is lenne tulajdonképpen gond, ha az Alstom valamint a budapesti vezetés nem hangsúlyozta volna annyira, hogy ezek a metrókocsik kizárólagosan és exkluzív módon nekünk, magyaroknak készülnek, és az anno szebb időket megélt Ganz metrókocsik formavilágát kívánják visszahozni. Különösen kiakasztó tény az, hogy elviekben ezt a formatervet mi, magyar emberek választottuk meg, de ezek után nem tartom kizártnak azt sem, hogy a fővárosi vezetés költséghatékonyságból nem terveztetett új homlokfalat a metróinak, egyszerűen az isztambuli kocsik formavilágát buheráltatta meg kicsit az Alstomosokkal. Persze mindez csak feltételezés…

Mikor az elemes dínó találkozik eperkével

Hát most röviden és tömören összefoglalnám a tegnapi napomat. Rájöttem, hogy igazából nem egy vicces dolog lejárt diákigazolvánnyal rohangálni mindenhová, ezért hamarosan bemegyek és felveszem a matricát rá. Bár kétségkívül vannak jó technikák, hogyan lehet kijátszani az ellenőrök éberségét (3 napig nem fürdünk, illetőleg ratyihomoknak öltözünk esetlegesen felvesszük a “Kisiklattam egy Szergejt!” feliratú pólónkat), de én szeretem a tiszta játékot, tehát felveszem a matricát ma vagy holnap.

Nem mellesleg tegnap rádöbbentem, hogy igenis léteznek még tündérek és köztünk járnak, valamint Mefivel felfedeztük Kőbánya szépségeit, kár hogy közben folyamatosan 25g-os instant zacskós rettegést ittunk, biztos az volt a gond. Egyébként innen üdvözlöm a 85-ös busz sofőrjét, amiért olyan remekül karbantartja a buszát, hogy az ajtóvezető sínből csurdogál kifelé a gépolaj és tiszta mocskos lettem.

Fehér macska

Ő pedig egy szisza. Egy szép szisza. Asszem szerelmes vagyok a macskákba, majd talán egyszer nekem is lesz egy.

Egyetek Barackot!

Barack Obama

Gratulálok elnök úr! :D

You’ve been given life

Írni fogok még ma, de ezt a videót csak úgy, mindenféle kommentár nélkül osztanám meg veletek.

Halottak napja

2008. november 3. van, túl vagyunk a halottak napján, a szokásos tökfaragó amerikai baromünnepen, és mehet az élet tovább a maga medrében. A hétvégén elképesztően sok ember zarándokolt el a temetőkbe annak érdekében, hogy a megemlékezés virágait elhelyezze a sírokon, csak hát az a gond, hogy kb. a 80%-uk az év maradék 364 napján szarik a halottaira. Nem is azzal van a gond, hogy nem mennek ki virágot tenni a sírra, meg gyertyát gyújtani, hanem hogy belül nincs már semmi alázat a régen volt rokonokkal szemben, csak ilyenkor valamiért rájön mindenkire a kollektív lelkiismeretesség és mennek szépen teljesíteni a kötelező penzumot a temetőbe.

Szerintem egyébként a mexikói emberek csinálják jól, ahol a temetés nem egyfajta sírós, kötelezően depresszív ceremónia, hanem vidám halotti tort ülnek az elhunyt sírjánál, táncolnak, esznek és így emlékeznek meg az elhunyt rokontól. Azért is szimpatikus nekem ez a fajta kultúra, mert személy szerint én se örülnék, ha a rokonaim egy lelki roncsként élnék tovább az életüket a halálom után, ami ha tetszik, ha nem tetszik egyszer be fog következni.

Hát ez nem volt az a szokásos semmitmondó reggeli ébredős poszt, de azért remélem lehet vele kezdeni valamit.