Ha már mindenki tollat (billentyűzetet) ragad így az új év hajnalán, hát miért pont én maradnék ki a sorból? – gondoltam, és ideültem a monitor elé egy kicsit összeszedni a gondolataimat. 2008 egy igazán vegyes év volt. Tudom, hogy súlyos kijelentés ez, de ekkora hullámvasútban, még egyetlen évben sem volt részem, pedig az unatkozás, meg a tétlen tengődés idáig sem volt nálam megszokott jelenség.
Az év elején rögtön egy szépnek indult kapcsolat zárult le, úgy szólván mint derült égből a villámcsapás. Akkor nagyon a padlóra kerültem, utólag már csak mosolygok ezen az egészen. Ha jobban visszagondolok rá, rengeteg dolgot tanultam ebből, és fontos dolog, hogy amellett, hogy megélünk dolgokat, azokat ne céltalanul és üres fejjel tegyük, hanem próbáljunk meg következtetéseket levonni és tanulni. Bízom benne, hogy nem csak számomra volt tanulságos ez a dolog, én a magam részéről szép emlékként értékelem az előtte levő időszakot.
Aztán jött a tavasz, ami a maga nemes egyszerűségével amolyan semmilyen volt. Tanulás, kis munka, tanulás felváltva, aztán pedig eljött a nyár. Nyáron kezdtünk el pár barátommal dédelgetni egy álmot, aminek a megvalósítása hosszú-hosszú folyamat része, de úgy érzem a kezdeti nehézségek ellenére jó nyomon vagyunk. Belefogtunk egy kockázatos „üzletbe” ami vagy bejön, és akkor tényleg büszkék lehetünk majd magunkra, vagy bukik egy óriásit, és akkor jobb lesz átgondolni az életünket. Mindenesetre, közel 5 hónapnyi működés alatt rengeteg szép esemény, és értékes ismertség áll a hátunk mögött. Rádiózni jó, mert adsz vele, ugyanakkor rengeteg dolgot kapsz is, visszajelzéseket, értékes kritikákat, szerzel új barátokat, ismerősöket, és rengeteg régi cimborádról derülhet ki, hogy a sörözésen kívül más is összeköt benneteket.
A nyaram tehát ennek a sztorinak a megalapozásáról szólt, majd jött a szeptember. Az élet a feje tetejére állt, sok esetben a pörgéstől már a tűrőképességem határán mozogtam. Belekóstoltam abba, milyen gyorsan élni, egyik pillanatról a másikra. Finom, szép, de szeretnék a nyugodtabb létezés útjára lépni, ami nem azt jelenti, hogy innentől kezdve szabásmintákat fogok szemezgetni a Burdából Aradszky Lacit hallgatva, de azért ezt az 0-24 órás rohanást szeretném kicsit mérsékelni és pihenőket beiktatni.
És eljött a tél, az év vége. Szerelmes vagyok, a rádió történetének egyik nagy dobása áll előttünk, rengeteg kiugrási lehetőség, új terv áll előttünk, és úgy érzem, hogy ha csak nem baszok el valamit, ez a 2009-es év akár még jó is lehet. Szeretném, ha jó lenne, és kérem az égieket, hogy ne csak nekem, hanem minden kedves barátomnak, ismerősömnek, szeretteimnek legyen ez egy szebb, nyugodtabb, békésebb és boldogabb új év! BÚÉK!
Legfrissebb kommentek