Valószínűleg emberek százezreit bántanám meg ezzel a bejegyzéssel, ha történetesen olvasnának annyian. De így is biztos vagyok benne, hogy minimum pár embernek bántani fogja a lelkét, amiről írni fogok, bár nem célom a sértegetés.
Nem szeretem az animét. Itt élünk egy tízmilliós országban, Magyarországon, rengeteg értékes művész él és alkot itt, de a magyar fiatalok csak ezt a külföldről érkező kommersz szennyrakást kapják a nap 24 órájában. Mikor először láttam animét, mangát, néztem az első japán rajzfilm sorozatokat, akkor még nem voltak különösebb ellenvetéseim a műfajjal kapcsolatban (mondjuk ez kicsit ferdítés, ha azt nézzük, hogy anno a Sailor Moon nevű szart megpillantva kedvem lett volna kettéfejelni a képcsövet, és akkor még csak 13 éves voltam :D). Na de ami mostanában ömlik a tévéből és a netről, az már szerintem egy vicc.
Baj van, baj, méghozzá az, hogy az egész anime világ teli van klisékkel és ismétlésekkel, ratyi megoldásokkal. Ha az éppen kiemelt szereplő gondolkodik, akkor a kép többi része elsötétül és csak őt látjuk. Ha komoly dologról van szó, a háttérben egy elefánthugy méretű vízcsepp is legördül, csak hogy érezzük, itt komoly a baj. Ha valamelyik szereplő történetesen elpirul, akkor azt sem képesek emberi módon ábrázolni, olyankor a háttérben valamin elfuserált japán zászlóra hasonlító gay-glam-shit jelenik meg, a szereplő feje meg úgy néz ki, mintha egy egész életében pincében nevelkedett 20 éves lányt kiengednénk a szabad levegőre és ledolgozna 1 hetet az augusztusi kánikulában a Palatinuson úszómesterként.
És a fiatalok ezt kajálják. Sajnos. Mert hogy ezeknek a rajzfilmeknek több a romboló hatása van, mint építő, abban szinte biztos vagyok. Például nálam a mélypont az volt, mikor sok-sok évvel ezelőtt haveromnál voltam vendégségben, és nekiálltam kicsit szétnézni a gépén (bad suexID, baaad boy!), erre találtam olyan képet, amin a Songoku éppen análisan tesz magáévá egy lány, majd a hasán keresztül kidudorodó önnön nemiszervét szopja kétpofára. Meg egyébként is van egy olyan érzésem, hogy ezek a japánok konkrétan a saját világromboló pedofil hadjáratukat készítenék elő ezekkel az alkotásokkal, minden lány diákblúzban, seggnél elvágott miniszoknyában virít, a fiúkon meg olyan buzis szerkó van, hogy Brian Molko is fokhagymafüzért lengetve és hangosan kurvaanyázva rugdosná meg a srácokat, ha történetesen nem csak virtuális karakterek lennének.
Szóval a magam részéről, ha egyszer lesznek saját porontyaim, akkor tuti nem ezeket a japán fosokat fogják nézegetni, hogy aztán 13 évesen érzelmi válságba keveredve amőbázzanak Gillette pengével a karjukon. Hogy az örökbecsűtől idézzek: “… de az én fiamnak nem lesz Goushiro a neve!”
Igazából a legtöbb animéról nekem is ez a véleményem, de van néhány valóban igényes darab, amelyikre a fentebb leírtak egyáltalán nem húzhatóak rá: sem a gyermeteg jelenet-, hangulat- vagy szereplőkiemelések, sem a fölösleges és jelentés nélküli durvaságok.
Szóval klisé itt is: pár értékes darab előfordul, bár kétségtelenül a hollywoodi filmekre is ráhúzható arány érvényesül: 99% bele a szemétkosárba, 1% viszont bátran ajánlható bárkinek, aki értékesebb alkotások megtekintésére vágyik.
Ajánlok is neked egyet rögtön: mind rajztechnikában, mind zeneileg, mind a történetet tekintve a Samurai 7 egy tökéletes alkotás. Csak hogy lássál valami jót is a kategóriából. (-: (Bár szexmentes, és az erőszakot sem valami hihetetlen durvasággal ábrázolják, a történet miatt abszolút felnőtt kategóriás. Gyerekek egyszerűen nem értenék.)
Én úgy érzem, hogy japánban az anime olyan, mint itthon a film. Ezer féle van belőle, és ha azt mondod, anime equal shit, azt is mondhatnád: utálom a filmeket.
Azok az animek, amiket itthon vetítenek a gyerekeknek, már rég nem japán rajzolók termékei, vagy kifejezetten az európai piacra szánták őket, és pontosan olyan utálatosak, amilyennek mondod. Összehasonlíthatatlanok a magyar rajzfilmekkel. (vuk, macskafogó [első részek]) Az, hogy ezeket beengedjük a rajzfilmpiacra, és a gyerekeinknek vetítjük, valóban óriási probléma.
Viszont léteznek felnőtteknek szánt alkotások is anime műfajban, és itt nem a hentaira (~brutal porno) gondolok, ami színvonalban még az előbb említetteket sem éri utol.
Például ott van az általam nagyon kedvelt Ghost in the Shell, egy egészen régi film, világszerte sikert aratott, és nem véletlenül. Az akcio vonal mellett lehetőséget nyújt filozofálásra, elmélyülésre is. Némely hollywoodi film is kölcsönözött belőle részleteket (pl.: matrix)
Ha teheted, nézz körül az igényesebb, neked szóló alkotások között is.
Balázs: Leszedem, megnézem, köszönöm! :)
erenon: Megnézem Balázs ajánlatát, aztán meglátom. Egyébként a Mátrixot nálam kár emlegetni, mert az eredeti első részt leszámítva az összes többi egy összehányt szar, olyan szinten le akarták húzni a sokadik rókabőrt is a filmről, hogy az már fájdalmas volt.
igazat adok neked, nagyjából ugyan az fogalmazódott meg bennem, mint amit erenon írt. a sailor moon-t és társait én nem tekintem anime-nak. miért? mert semmi értelmeset nem közvetít, kliséhalmazokból operál és még szórakozásnak is fájdalmas. ilyen az inuyasha (vagy mi a neve), és akár még a dragonball is.
ahogy balázs is mondta, samurai7. ezen felül még ott van a már szintén említett ghost in the shell (két nagyfilm, plusz a stand alone complex és folytatásai), claymore, illetve az abszolút top, az evangelion. az eva karaktereit már ismerheted, sok ember használja nick-ként, avatarként, joggal. a befejező rész engem annyira elgondolkodtatott annak idején, hogy napokig nem tudtam túltenni magam rajta.
egy próbát még megér a samurai champloo is, ha másért nem is, a zenéjéért mindenképp.
szerintem próbálkozz meg ezekkel a nevekkel, megéri, tényleg.
v150r: Az a baj, hogy maga a japán kultúra érdekel, de ezek a nagy dózisban érkező anime hülyeségek nem. Most nehogy sértésnek vedd, de nekem már azzal van a gondom, hogy sokan magyarul sem tudnak normálisan, mégis dedós koruk óta ezt a sok japán alkotást nézik. Nekem ez sok. Mint ahogy az is, hogy felmegyek a YouTube-ra és a hivatalos klipeknél előrébb szerepel sokszor a mangás, animés összevágott fos klip, mert mindenki erre erektál.
Az anime tipikusan 13 részes, általában 1-2 évadot ölelnek fel. A DragonBall, Sailor Moon, Bleach, Naruto, stb.. pedig alaphangon is 100 rész, nem igazán célja a mély értelem-filó-tartalom, sokkal inkább szórakoztatás.
Ahogy már írták, nézz komoly animéket, ott a GITS (Ghost in the Shell), ami egy képregény (manga) filmadaptációja, de hihetetlenül jól sikerült, minőségi, végletekig kimunált, lenyűgöző.
Szintén ahogy már leírták, az anime olyan, mint a film. Egyszerűen japánban nem a hollywoodszerű-kult-mega-giga-filmezés alakult ki, hanem a jóval kisebb költségvetésből operáló animék és filmek lelhetőek fel. De van dráma, fantsay, scifi, krimi, kaland és egy rakás egyéb műfajú anime.
Dráma, vér, becsület, emberi érzelmek .. ott a Kenshin OVA. Kb. 1 óra és utána még 20 percig nem nagyon lesz kedved felkelni a fotelből.
Stílus, sci-fi, hangulat, zene … ott a Cowboy Bebop. 26 rész, tipikus japán animesorozat, 90%-ban csak megalapoz az utolsó 2-3 résznek, ami utána kegyetlen precízióval letépi az arcod és ott aztán jön a konklúzió, lezárás, végkifejlet, katarzis, emózás, amit akarsz, viszont mégis egy kellemes-szórakoztató animeként marad meg.
Samurai Champloo előtt én a Cowboy Bebopot ajánlanám, márha másért nem is, csak azért, mert mindkettőt egyazon személy rendezte és úgy jönnek kronológiailag. (Persze semmi közük nincs egymáshoz.) Mondjuk a Champloo nem jazzes, hanem .. hipháppos ^-^
Ha már mátrix, akkor ott a The Animatrix kollekció, melyben az A Detective Story rendezője ugyan az, aki a Champloot meg a Bebopot csinálta, nemmelesleg a The Second Renaissance kurvajó.
Nem tudom, hogy az Akirát láttad-e. 1988-as, ha jól emélkszem, és nem érdekes, hangulatos, csodálatos, kegyetlen…
Igen, lehet mondani, hogy emózós. De az élet is, csak a nóórmálisabbak képesek érfelvágás és feketébeöltözés nélkül elviselni, ha meghal a törpehörcsögjük, nem kapják meg a PS3-at megjelenés napján, elhagyja a barátnőjük, stb..
Nyilván, ha neked nincs szükséged erre a lelki-terhelős mellékhatásra, vagy számodra nem elég mély, vagy nem jön át, stb.. akkor egyszerűen nem a te világod és ennyi :)
suexID: nem sértődöm meg, csak gondoltam, ha már a samurai7-re igent mondtál, akkor ajánlok neked pár olyat, amit érdemes megnézni. ha nem így teszel, nem vágom fel az ereimet, csak úgy gondolom, hogy pár élménnyel gazdagabb lennél.
mellesleg nem azzal van a baj szerintem, hogy ezt nézik, hanem az, ahogyan ezt a média eléjük tárják. nyávogó, nyivákoló szinkronhangokon, olyan hangsúlyokkal, amik az említett problémákat erősítik.
persze, én is örülnék annak, ha értelmes meséket játszanának, de ha a győzike maradhat-ott- (ami szerintem sokkal súlyosabb dolog!), akkor nincs miről beszélnünk. mellesleg nem csak a tévén múlik, a szülőkön is, megannyi remek és nevelő alkotás érhető el dvd-n, az interneten és még sorolhatnám. én sem lettem hülyébb attól a rengeteg angol sesame street-től.
Tényleg pár alkotáson kívűl az összes anime egy fos, és elítélem azokat is, akik ilyen, és ehhez hasonló szarokat néznek.
Azt hiszem túl későn ébredtem. A lényeget már leírták: rosszkor, rosszat néztél. Animével Dunát lehetne rekeszteni, neked csak választanod kell. Amiket PAS felsorolt azok mind a klasszikus “mustsee” kategóriában vannak.
Győzikét ne keverjük ide, az az esélyegyenlőség jegyében megy már évek óta. Vagyis mindenkinek meg kell adni az esélyt a teljes szellemi visszafejlődésre.
black87: PAStheLoD: Amint kivégzem az aktuális divatsorikat, megnézem ezeket, de nem ígérem, hogy változni fog a véleményem (azt sem, hogy nem). Egyébként a Cowboy Bebophoz volt szerencsém MTV-n, hát őszinte leszek, nem vágott földhöz. :(
Nemcsak neked nem tetszenek:
http://www.youtube.com/watch?v=pVybMu-1zv0
Egyébként nekem se jönnek be, párat megnéztem aztán rájöttem ,h ezek nem nekem valók.
Egyetértek veled. Magam sem értem, hogy velem egy idős magukat komoly felnőttnek mondó műmájerek is nézik ezeket a szennyeket, hát akkor még a fiatalabbak. Én megmondom őszintén a Dragon Ballnál leragadtam anno. Az mondjuk még tetszett is akkor, de azóta egy se fogott meg. Húgom is próbált rám erőszakolni valamit, de nem sikerült neki. Remélem majd ha nagyobb lesz kinő belőle, mert hanem én verem ki belőle :D
Mondasz vmit. Anno unokatesóm is aki most 14 nézett minden hasonló kultúrszemetet. Pokemon, Yugijo, DragonBall, stb. Később szerencsére leszokott róla, adtam neki pár DVD-nyi Tom és Jerry-t meg Gumimacit meg hasonlókat, inkább ezt nézze ezek még tényleg rajzfilmek voltak. Aztán rászokott a South Park-ra, de még mindig inkább SP-t nézzen mint anime-ot.
Ó je, a sailor moon nevű förmedvényre még én is emlékszem, sajna.
A másik, ami ezek miatt rohadt idegesítő: az összes tizenéves japánul akar tanulni, japán írásjeleket rajzol és japán fiúkra ujjazza magát. Utóbbit főleg lányok csinálják :)
EmceeMike:
Műmájerek? Szerintem mi itt mindannyian emberek vagyunk, csak te a focit szereted én meg az animéket. Ízlések és pofonok.
Adani: A South Park mitől is jobb pontosan? Félre ne értsd, imádom a sorozatot, csak nem tudom megérteni, hogy mitől különbözik a kettő azon kívül, hogy az egyik amerikai, míg a másik japán rajzfilm.
black87: focit ritkán nézek, de inkább azt, mint animét. Vagy ha már rajzfilm, akkor valami olyat, ahol nem gyilkolják egymást a figurák. Arra ott az akciófilm
Én igen sok évig éltem ezeken, és mégsem vagyok tele zsilett-amőbákkal.
egyetértek a címvel