Monthly Archive for March, 2009

200001.

Published
by
suexID
on March 27, 2009
in balfasz, blog and nem vicces
. 2 Comments

100001

Riporterünknek sikerült mikrofonvégre kapnia Átlag Aladárt, a 200001. szabad…. demokrata… szavazót, aki készségesen válaszolt kérdéseire:

Kedves Aladár! Kérjük mondja el, hogy lett Ön a 200001. szabad, demokrata szavazó?

Jó napot kívánok, üdvözlöm a hallgatókat, és a fiúkat az irodában, éljen a produktivitás! El kell mondanom, hogy a családon belül hatalmas versenyt vívtunk a 34 éves raszta feleségemmel, és 19 éves biszexuális fiammal, hogy vajon ki lesz a 200000. szabad… demokrata… szavazó. Sajnos pont lecsúsztam a dologról, így lettem én a 200 001. szabad… demokrata… szavazó.

És milyen érzés ez? Mit jelent ez az Ön számára?

Hát az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mikor Pistike fenekét simogattam egy zsiráfos-elefántos fecskealsón keresztül, de ha őszinte szeretnék lenni, akkor… szóval az nekem valahogy nem megy.

Ön hisz-e abban, hogy Isten nem jobb- és baloldali?

Természetesen igen, hiszen az Isten kortalan, így soha nem lesz nagykorú, valamint nincs állandó bejelentett lakcíme vagy tartózkodási helye, így sajnos politikai orientációról egyszerűen felesleges lenne az Ő neve kapcsán beszélgetnünk.

Ezek szerint arról sem nyitna vitát, hogy a melegek azonos értékű tagjai a társadalomnak?

A válaszom egyértelműen nem, hiszen úgy gondolom, hogy rövid életünk során egy férfinak joga van tapasztalatot gyűjteni, és nem csak a saját nemiszervét, hanem másokét is megfogni. És persze a 90 kiló feletti nőknek is joga van kistükör használata nélkül vaginát látniuk élőben.

Gondolom tisztában van akkor azzal is, hogy egy spangli nem az őrszobára tartozik…

Igen, pontosan, ahogy mondja. A spangli nálunk a feleségemre tartozik, mert amíg ő GYES-en van a hármas-ikrekkel, addig bőven van ideje megtekernie a fiamnak a spanglit, amit aztán az iskola WC-jében tanulást serkentő célzattal elszívhat.

Ezek után már meg sem kérdezem, hogy Ön szerint a bőrszín jobb emberré tesz-e bárkit is!

Nyugodtan kérdezze csak meg, maximum hazudni fogok, nekem ez már fel sem tűnik. Nyugodjon meg, csak vicceltem! Szerintem a bőrszín nem változtat az emberen, a gyerekek például imádják a Hupikék Törpikéket is, pedig ők eléggé diverzáns alakok.

Meséljen kicsit magáról, mondjon pár szót az életéről!

Galambtenyésztéssel és eregetéssel foglalkozom, de mióta párat levadásztak és beleestek a Dunába, azóta félve művelem ezt a tevékenységet. A feleségem urológus, de szerencsére az én nemiszervem tisztaságával és méretével nem szokott gondja lenni, a fiam mint már említettem alternatív szexuális érdeklődésű, piros szemű, hosszú hajú fiatal, illetve a feleségem most szült ikreket, van köztük egy néger, egy kínai, és egy magyar is. Büszke vagyok rájuk, hogy az én gyerekeim, bár kicsit furcsa, hogy az egyiküknek már kinőtt a foga, a másikat pedig csak azután mutatták meg nekem a szülőszobán, miután a saját lábán ki tudott sétálni, de mindannyian szeretik az anyukájuk mellét, mint ahogy én is.

Mi a véleménye azokról, akiknek másabb a gondolkodása, mint Önnek?

Semmi problémám nincsen velük, szabad országban élünk, szabad emberek vagyunk. Szabad például tőlünk északabbra, délebbre, keletebbre és nyugatabbra is költözni, ha valakinek más az elgondolása a dolgokról. No és persze szabad otthon ülni és csendben lenni is!

Nagyon szépen köszönöm az interjút!

Ugyan semmiség, de várjon, adom a blokkot és mindjárt írom róla a számlát…

Természetesen a fenti szövegben található szereplők nevei fiktívek, és a bejegyzés egy humoros kabaréjelent csupán.

Utazó kultúra

Published
by
suexID
on March 27, 2009
in balfasz and blog
. 3 Comments

Mint már arról több soron értekeztem ennek a blognak a hasábjain, a tömegközlekedés soha nem volt egy unalmas közege az életnek. Az ember sokfelé találkozik igazi true retardáltakkal, de igazi szépségeket csak a buszon, villamoson és trolin talál az ember, aztán vétek lenne ezeket nem megosztani veletek.

Kecskeméten a központban várom a buszt, társaságom is akad bőven, például egy anyuka, akinek a stílusából és életképtelenségéből ítélve a hátsó fertája indulhatott volna az Apuci kedvenc hűtőszekrénye címért, na meg egy kissrác, aki szüleitől az igazi hungarista Kolos nevet kapta, és valószínűleg biológiailag az ugrókódos autóriasztók családjába, és azon belül is a gyárihibások osztályába sorolható. Miközben Koloska szorgosan birizgálja a száját a szutykos kezével és figyelemfelkeltés célzatával mindenféle ratyi kínai kvarcjátékok hangját utánozza, anyuka éppen jó szingli picsaként telefonálgat és sminktippeket osztogat a telefonba. Aztán megérkezik a busz, és Koloska, mint akinek a seggébe égő magnéziumrudakat helyeztek fel, hirtelen odaszalad az első kerékdobhoz:

- Anyuuu, ez csillog!
- Koloska, ne nyúlkálj a kerékhez mert koszos lesz a kezed és elvágj….

Ekkor persze Koloska, anyu szép bucifejű gyereke tenyerével végigsimította a kerékívjáratot, ami a fizika törvényeinek behódolva szétvágta a kezét, a gyerek alatt termelődik a tócsa, de nem az a konszolidált kórházi sorozatokban látott változat, hanem az a jóféle nagyapáink disznóvágásán látott fajta, mire anyuka az alábbi konstruktív félmondatot fűzte hozzá az egészhez:

- Ó kisfiam, buta vagy mint a faszom!

Mellékesen jegyzem csak meg, hogy miközben anyuka zsebkendővel takarítgatta Koloska akkor már kb. teljesen kivérzett kezét, azért a telefon túlsó végén még mindig ott csacsogott a barátnő, és akkor persze meg se fordult a tömegben állók közül senkinek a fejében, hogy a szülést IQ szinthez kellene kötni. Na de lépjünk tovább, mert még a hímsovinizmus vádja illet itt engem, most jöjjön egy tisztességben megöregedett férfiú, aki szintén a közelmúltban próbálkozott meg bekerülni ebbe az írásba, mint látjátok sikerrel.

Szóval délelőtt vagyunk, a busz szokatlanul kong az ürességtől, a kb. 40 ülőhelyből alig 10 foglalt, én a második ajtó után ülök, és a telefonon babrálok valamit. Ekkor érkezik meg Gyula bácsi, akinek persze nem ez volt a neve, és felszáll a buszra, de olyan sebességgel, mint amikor a reumás csiga elé a jólelkű óvodás egy üveglapot tesz. Szóval Gyula bácsi felszáll, azonnal bekapcsolja az irányzékot és kinéz magának egy helyet a 40-ből, na de persze nem azokból, amik üresek, hanem amin lehetőleg ülnek. Sajnálatos módon, pont egy fiatal (max. 13-14 éves) lány ült ott.

- Kislányom, állj már fel, add át mert le akarok ülni!
* A lány kivette a fülest, amin zenét hallgatott *
- Ne haragudjon nem értettem…
- Azt mondtam, hogy add át a helyet, mert fáj a lábam!

Már éppen felállt volna a lány, mikor megszólaltam. Erre nem számított a tata:

- Ne haragudjon uram, de a látásával vagy a lábával van a gond?
- Tessék?
- Csak mert a busz elejében van legalább 10 üres hely, ami mellett maga elment, és most a lányt ugráltatja, aki már 2 megállóval ezelőtt leült oda.
- Neked nem osztottam lapot taknyos kölyök!
- Taknyos a maga öreganyjának a szopós szája, üljön le egy üres helyre, és inkább a kedves nejét baszogassa, ne pedig a diákokat.
- Hát ez felháborító! Semmi tisztelet nincs bennetek hülyegyerekekben!

Ezután persze a papának új dimenziók nyíltak meg, és felfedezte, hogy akár még 29 ikertestvérének is jutna ülőhely a buszon. Mondanom se kell, mikor zenehallgatást színleltem, a papának rögtön kinyílt a szája, és elkezdett a szomszédos sorban levő hasonló kvalitásokkal rendelkező öreglánynak panaszkodni a fiatalok neveléséről, a lány pedig 2 megállóval utána egy „Köszi szépen!” kíséretével leszállt a buszról.

Egy szó mint száz, aki a buszon unatkozik, az valószínűleg nem erről a bolygóról jött, vagy legalábbis nem beszéli a magyar nyelvet, azt hiszem.

The Star Bird (星の鳥)

Published
by
suexID
on March 22, 2009
in blog and grafika
. 0 Comments

Starbird (by Gigi)

Pár napja írtam egy japánzenés bejegyzést, amiben szó esett a Bump of Chicken zenekarról. A zenekar énekese Fujiwara Mooto amellett, hogy hangjával hódítja meg a japán lányokat, úgy döntött, hogy a kezeit is használni fogja, és tollat valamint egeret ragadott, így született meg a fenti képen található kiskirály figurája és egy mesekönyv, ami a zenekar egyik albumának díszdobozos változata mellett volt beszerezhető. A mese címe The Star Bird (azaz Csillagmadár) és egy királyról szól, aki egyik este felfedez az égen egy tündöklő jelenséget és minden áron meg szeretné szerezni. Több részletet nem árulok el, ugyanis Zsófim sok-sok éjszakán keresztül dolgozott, hogy gépre vigye, és angol felirattal lássa el az eredetileg japány nyelvű kis bookletet, amit ti most megtekinthettek ezen a FlickR profilon, vagy ha hozzám hasonlóan lefagyott kezekkel ültök a gép előtt, akkor itt egy FlickR slideshow, ahol kattintgatás nélkül tudjátok végignézegetni és olvasgatni a kiskirály kalandjait.

Megjegyzem, azt hiszem a mesetörténelem legaranyosabb királyfigurájáról van szó, nekem legalábbis meglágyult tőle a szívem azonnal. Köszönjük Zsófi! :))

Szalonnás PEZ cukorka

Published
by
suexID
on March 22, 2009
in nem vicces
. 2 Comments

Verőspöcséte egy kis falu volt Nyugat-Talajparasztiában, egyetlen utcája volt csupán, azon is csak egyetlen csatornafedél volt, amit ajándékba kaptak testvérvárosuktól Keinespriccétől. Stihlia, aki a közeli nagyvárosba járt botox-aerobic edzéseket tartani éppen ezt a csatornafedelet próbálta meg poszt-impresszionista stílusban lefesteni egy húgyfoltos drájvít fedőréteges pelenkára tojásfestékkel, mikor is elgázolta őt egy babakék harcászati búvárszivattyú 3 mach sebességgel. A férje, Tahómér, egységsugarú löttyhörpölészeti tevehorgász, le volt sújtva, mikor meghallotta a hírt, így feketében ment el a Cottbus meccsre este, ahol is brutális köpőcsövezésbe keveredett a helyi rendőrosztaggal, kiknek a pólóján hatalmas TWAT felirat díszelgett.

És bár szorosan nem kapcsolódik a történetünkhöz, de 3 járással arrébb, élt Boldizsár a németjuhász kutya, akinek ejtőernyős balesete óta a hátsó két lába helyére kettő darab lendkerekes Hot Wheels kisautó volt felszerelve, és vidáman csaholászott miközben a gazdája kertben felejtett Popómagazinját lapozgatta rendkívül érdektelen fejtartással, a hangyák pedig 20-30 fős csapatokba szerveződve, seggszőrén hegedülve játszották el Bartók 4. Marlboroját, akarom mondani Szimfoniáját. Erre lett figyelmes Kitti, aki nem mellesleg a prosztataműtéte után lábadozott éppen a 2 emeletes ház 4. emeletén, egy szattyánbőrből készült franciaágyon színes Legoelemekkel maszturbálva, majd hamarosan kiskutyája (aki egyébként látens macska volt) segítségére siessen. De nem tudott, mert miközben a lépcsőn indult lefelé, nem vette észre, hogy az apja a WC ajtóban felejtette a neoncsöves betonkeverőt, ami egy hangszintetizátor segítségével géphangon azt mondta: „Kezit csonkolom!”, majd meg is tette.

Valószínűleg ti is rájöttetek már, hogy Stihlia tragédiája mögött egy 1500 tagú finn lánykórus által 2004. január 29-én feladott 5 hetes Skandináv-lottó szelvénye áll, és Boldizsár valójában maga volt az ördög, Kitti pedig csak egy ártatlan járókelő volt, aki véletlenül lelőtt 32 házuk felett repkedő zsiráfot, akik a manufucktúrára zuhantak. Rizsa.

Headset

Published
by
suexID
on March 22, 2009
in blog and geek
. 3 Comments

Lassan a 10. éve tapossuk az új évezred útjait, a technika fejlődik, és a nagy rohanásban az ember csak kapkodja a fejét jobbra-balra. Vicces így 22 évesen, ráadásul egy ekkora közhelyparádé után azt mondani, hogy ha 10 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy 22 colos monitorom lesz és nem lesz ott a jó öreg és nehéz műanyag golyó az egerem aljában, hanem majd lézer pásztázza az asztalomat, akkor valószínűleg szkeptikusan nevetgéltem volna az egészen. Mint ahogy azon is, amikor 1999-ben még a betárcsázós modem akkor idegesítő, mára már inkább kellemesen nosztalgikus hangját hallgatva malmoztunk a DC++-t bámulva, és várva, hogy lejöjjön a régóta áhított ATB szám végre, és a finn szerverről ne dobjanak le, mára meg már a telefonommal, gyakorlatilag a nagy büdös semmi közepén olvasgatom a híreket, emailezek és használom a netet.

De mégis mi köze ennek az egésznek a címhez? Jogos a kérdés 5 pontért. Szóval emlékszem, mikor életem első mobilját, egy megtermett margarinos doboz méretével és egy tégla súlyával büszkélkedő Alcatel One Touch Easy DB-t fogtam a kezemben, és ámultam a monokróm kijelzőn, na meg azon, hogy az utca közepén is tudtam beszélni a szüleimmel. De ami az egészben igazából a poén – és itt jön képbe a cím – hogy már ahhoz a telefonhoz is járt ajándékban egy headset. Igaz, hogy undorító kinézetű volt, igaz, hogy ha megvakartam az államat, a túlsó oldalon megsüketültek, és igaz hogy a zsinórja 2 hét masszív használat után valószínűleg gallyra ment volna, de volt a telefonhoz. Aztán azóta gyakorlatilag nem volt olyan telefonom, amihez ne járt volna headset és én ne használtam volna. Mégis 2009-ben, mikor mindenki a mobilitás koráról meg az internet erejéről beszél, az emberek mint valami földönkívülire tekintenek, mikor az utcán telefonálok és mindössze egy kis zsinór kandikál ki a kabát nyakánál.

Ma is felhívtam édesanyámat, mert itthon felejtettem a bevásárlólistámat, és az emberek szabályosan hülyének néztek, hogy a semmibe révedve tejről, meg magozott meggyről beszéltem, és már szabályszerűen én éreztem magam kellemetlenül emiatt. Pedig nem kellene, hiszen alapjában véve nem sok különbség van aközött, hogy fél kézzel szorítom a telefont, a másikkal pedig a bevásárlókocsit, vagy éppen mindkét kezem szabad és normális tempóban tudok haladni, mégis az emberek úgy látszik, nem tudják követni az új évezred tempóját, és hülyének nézik azokat, akik mégis haladni próbálnak.

Egyik kedvenc történetem az volt, mikor a buszon álltam, kezemben 2 rogyásig pakolt szatyorral, benne hússal, zöldségekkel, és éppen egyik barátommal beszélgettem, mikor arra lettem figyelmes, hogy mellettem egy anyóka erősen artikulál, így hát letettem az egyik szatyrot és az egyik fülemből kivettem a fülest. Hallottam, hogy a mami micsoda hévvel válaszolja meg azokat a dolgokat, amiket kérdeztem. Először nem tudtam eldönteni, hogy nevessek, vagy sírjak, végül úgy döntöttem, hogy szólok neki, hogy nem igazán hozzá beszélek. Szegénynek látnotok kellett volna a fejét, mikor rádöbbent, hogy már lassan 10 perce a falnak beszélt. Persze ezután azért még megkérdezte, hogy mégis miért beszélek magamban, mire közöltem vele, hogy bár sajnos hülye vagyok, de nem ennyire és telefonálok, és ha megbocsát, akkor inkább folytatnám a vonal túlsó felén levő emberrel a diskurzust.

Ezek után már komolyan nem merek bluetooth-os headsetet venni, mert akkor még a zsinór se lenne ott, ami esetleg árulkodhatna a helyzetről, és félő, hogy 2009-ben, mikor már lassan a szülés is az interneten keresztül történik, diliházban találnám magamat. Creepy.

日本の音楽

Published
by
suexID
on March 20, 2009
in blog, videó and zene
. 1 Comment

Rövidke életem során számtalan zenei korszakot éltem meg, volt mikor Britney Spearst hallgattam, volt mikor Ganxsta Zolee volt a Winampom állandó vendége, aztán hosszú-hosszú éveken át rocker voltam, annak minden hozadékával. Aztán talán az érettségi után, de lehet, hogy attól függetlenül kezdtem el nyitni más zenei műfajok felé, és így került képbe a musical, a jazz, az alternatív rock, később pedig a drum and bass, a minimal és a downtempo. Valahogy nem bánom, hogy nem cövekeltem le egyetlen műfaj mellett sem véglegesen, hanem úgymond mindent meghallgatok, ami tetszik és jó.

Többek között így történhetett meg, hogy egy borús februári estén Zsófimmal hajnal 3-ig mutogattuk egymásnak a kedvenc zenéinket, és így ismerkedtem meg az alábbi pár előadóval, akik azóta kedvenceim is lettek.

Bump of Chicken

Bump Of Chicken

Az első zenekar akit szeretnék bemutatni a Bump of Chicken névre hallgat. Tagjai óvodáskoruk óta ismerik egymást, első lemezük pedig 1994-ben jelent meg. Ami nálunk a Mahasz toplista, az amerikaiaknál pedig a Billboard, az Japánban az Oricon, a Bump of Chicken sikere pedig az első Oricon Top 10-es szereplésüktől datálható, onnantól kezdve pedig folyamatosan a listák élén szerepelnek a magyar fülnek talán kicsit szokatlan j-rock stílusú (japán rock) zenéjükkel. Ismerkedésként egyik kedvencemet, egy Pillows szám feldolgozását mutatnám meg tőlük, ami idehaza talán a pop címszó alatt szerepelne, de szerintem teljesen korrekt és hallgatható zene, én főleg késő este, illetve reggel ébredés után, a párás-ködös reggeleken szeretem hallgatni.

Érdemes odafigyelni milyen szépen gitároznak, és idehaza ritkán hallható tisztasággal énekelnek.

Yuki Kajiura

Yuki Kajiura

Yuki Kajiura 1965-ben látta meg a napvilágot Tokióban, és azóta elképesztő mennyiségű zenei alkotással örvendeztette meg a nagyvilágot. A zongorista keze minden bizonnyal aranyból van, nekem ugyanis akárhányszor csak felcsendül egy-egy szerzeménye, a hideg futkos a hátamon, pozitív értelemben. Eredetileg egy másik szerzeményét, a My Love, So Sweet-et szerettem volna mellékelni, amit még jobban szeretek, de végül azt nem találtam meg YouTube-on, szóval itt van helyette az If You Are My Love című zenei orgazmus, amit javaslok minden zongorát kedvelőnek meghallgatni:

Rie Fu

Rie Fu

Hogy egy kicsit a férfi olvasóknak is kedvezzek, következzék most egy japán hölgy, Rie Fu. Zenéjét tekintve kicsit Norah Jones-os, zongorázós, éneklős, diszkrét gitárokkal operáló, igazán hallgatható. Én személy szerint munkához tudom leginkább elképzelni, nem alszom be tőle, de nem is viszi el a figyelmemet, egyszerűen jól esik hallgatni. A hölgytől, aki mindössze 1 évvel idősebb nálam, következzék a Life is like a boat című dalocska, amit egy vidám nap levezetéseként simán el tudok képzelni.

Ikeda Ayako

Ikeda Ayako

Ha már az előbb egy hölgyről beszéltem, akkor most sem szakítanám meg szívesen a sort. Egy kicsivel idősebb, ezért talán érettebb zenét játszó japán hölgyről, egy bizonyos Ikeda Ayakoról lesz szó. Sajnos nem tudom félretenni a bennem bujkáló grafikust, és ehelyütt jelzem, hogy a kisasszonynak nagyon szép, minimál design honlapja van. De mielőtt nekiesnénk vizualizálni a weboldalt fülelje meg mindenki a Life című számot.

Steve Conte

Steve Conte

A cikk végére egy kakukktojást hagytam, ugyanis a fentebb említett úriember egyáltalán nem japán, viszont a Cowboy Bebop anime kapcsán, egész pontosan annak betétdala nyomán erősen kötődik a japán kultúrához. A Rain című szám olyannyira belopta magát a szívembe, hogy már az iPhone-on is fenn figyel, és imádom hallgatni, mikor kicsit felhős az ég, nagy szemekben esik az eső, az emberek rohannak, de én csak sétálok, vagy állok egy eresz alatt és várom, hogy elmúljon az égszakadás. Ha szabad ilyet mondanom, zseniális ez a zene, és talán pár embernek ismerős is lesz. Tehát Steve Conte – Rain.

Azon túl, hogy szerettem volna pár mostanában nálam futó japán zenét megmutatni, azért más célja is volt ennek a bejegyzésnek. Többek között az is, hogy kicsit észrevegye mindenki, hogy nem feltétlenül kell csípőből elutasítani az új, ismeretlen dolgokat, hiszen ha nem is úgy, ahogy megszoktuk, de rejthetnek magukban szépségeket. Nem fogom festeni magamat, sajnos a japántudásom jelenleg finoman szólva is harmatos, ahhoz hogy felfogjam miről énekelnek a szigetlakók, de igazán értékelhető a hangszerismeretük és használatuk, az a tisztaság amivel énekelnek, és persze helyenként szórakoztató lehet az angol kiejtésük. Remélem ha mást nem, de legalább belehallgattatok a fenti zenékbe, és volt ami megtetszett.

iPhone OS 3.0 – feature lista

Published
by
suexID
on March 17, 2009
in blog, geek and masina
. 5 Comments

Ma megtörtént, amit szerintem napok óta várt minden iPhone tulajdonos, Cupertinoban bejelentették az új iPhone OS-t, egész pontosan a 3.0-ás változatot, egy igazán hosszú, közel másfél órás show keretében.

Cut, Copy, Paste - iPhone

A műsor elején főleg fejlesztőknek érdekes információk, adalékok hangoztak el, aztán mikor már mindenki kezdte elkönyvelni a showt, mint valami unalmas sajtótájékoztatót, jött a meglepetés és bemutatták az újdonságokat.

  • A 3.0-ás firmware segítségével az iPhone képes lesz MMS küldésre, nem hiányoltam annyira, de örülök, hogy most már ennyivel sem leszek kevesebb a többi mobilos ismerősnél. Valamint lehetőség lesz egy emailben több képet is elküldeni csatoltan, kifejezetten hasznos lehetőségnek tartom ezt.
  • Végre nem csak headsetekhez lehet majd használni a Bluetooth-t, hanem lesz normális célja is a jelenlétének. Lehet majd egymással játszani Bluetooth-on, vezérelni vele az iTunes-t, és talán névjegyeket, fájlokat is küldeni.
  • Lesz kivágás, másolás, beillesztés. Két markerrel kell kijelölni a szöveg elejét és végét, aztán kiválasztani, hogy mit akarunk csinálni vele egy lebegő menüből. Aztán ha beillesztettük a kijelölt szöveget és mégis úgy döntenénk, hogy nem jó helyre történt a beillesztés, egyszerűen megrázzuk a telefont és visszavonódik a művelet. Nájsz!
  • Mostantól kezdve lesz lehetőség úgynevezett turn-by-turn GPS alkalmazások építésére, magyarán lesznek iGo-szerű, valódi és teljes értékű GPS alkalmazások iPhone-ra. Öröm és boldogság.
  • Mostantól nem csak a Safarinál lesz haszna, ha eldöntjük a telefont, hanem a Mail, SMS appban is lehet majd fektetve gépelni.
  • Végre lehet SMS-t továbbküldeni (forward) és nem csak egész üzenet-folyamokat, hanem üzenetenként is lehet majd törölgetni.
  • Lehet majd keresni kontaktokban, SMS üzenetekben, mailekben és szinte minden gyári alkalmazásban, valamint a kezdőképernyőn (springboard) balra húzva lesz egy kereső is, amivel a feltelepített applikációk között lehet majd keresni.
  • Bekerült egy nagyon hasznos újdonság is, méghozzá a hangjegyzetek készítésének lehetősége, amit idáig nagyon hiányoltam a szifonból.
  • Az iPhone képes lesz FM rádióvevőt, vérnyomásmérőt és más nyalánkságokat is fogadni, méghozzá az alsó dokkoló csatlakozó segítségével.

Voice Memo - iPhone

Röviden és tömören ennyi a feature-ökről, további hasznos infó, hogy a fejlesztők mától használhatják az új operációs rendszert, a felhasználók pedig nyáron frissíthetnek rá. iPod Touch tulajdonosoknak 10 dollár lesz a frissítés, iPhone tulajdonosoknak pedig ingyenes lesz, de a 2G-s iPhone-okban nem lehet majd MMS-t küldeni.

Szép munka volt Apple, várom a nyarat, és az új szoftvert!

A képek forrása a Gizmodo

Szívni tilos, tolni szabad

Published
by
suexID
on March 16, 2009
in blog
. 6 Comments

Én üdvözlöm, hogy végre van valaki, aki ki meri zárni a dohányosokat onnan, ahová egyértelműen nem valók, vagyis a parkokból, játszóterekből. Ugyanígy az éttermek nemdohányzóvá tétele is egy okos dolog, ezzel legalább szavatolható, hogy Alsótanyasi Paré Lajos becsületes magyar állampolgárnak sem jut eszébe a száját lebegtetve rágyújtani az éttermek nem dohányzó részén.

No fouling!

De akkor már kérdezem én a kedves honatyákat, hogy nem kellene-e esetleg kitiltani a kutyákat és egyéb háziállatokat is a játszóterekről? Esetleg ugyanezt tenni a hajléktalanokkal? Nem kellene szankcionálni azt, valamilyen formában, ha valaki odaszaratja a kutyáját a mászóka alá, vagy a park gyepére és utána mintha mi sem történt volna, el sem takarítja? Ne adj’ Isten aki maga dönt úgy, hogy kanyarít egy búgócsigát egy szoborkertben, vagy egy ház tövéhez, azt nem kellene valamilyen módon büntetni?

Szomorú ezt így kimondani, de a jelenlegi jogszabályok szerint, ha nyáron a 40 fokos melegben megszomjazom, akkor nem vehetek magamnak a kisboltban egy dobozos sört és nem ihatom azt meg az utcán, mert az törvénybe (vagy talán rendeletbe) ütközik. Ha mondjuk épp egy ezer éve bezárt gyártelep mellett vezet utam az éjszaka kellős közepén, akkor nem végezheti el az ember a kisdolgát, mert jön a rendőrjárőr és megvág több ezer forintra. De azzal már semmi gond nincs, hogy állsz a városközpontban, és jönnek az értelmiségi ifjak és az MP3 lejátszós mobiljukról döngetik az ótvar szar trance zenéiket. Meg hogy Józsi a hajléktalan odafosik a park közepére, ahol te mondjuk szeretnél egy jót sétálni, na és persze a joviális kutyatulajdonos Dödönke néniről ne is beszéljünk, akinek az egy szem palotapincsije minden nap a világ legnagyobb trükkjét hajtja végre, mikor a saját méretének kétszeresét kulázza oda a fűre.

Szóval kedves döntéshozó urak és hölgyek, ezekre a problémákra is terveznek valamiféle megoldást kitalálni? Vagy megint csak a nagy látszattal járó, országos problémákon gondolkodnak?

Hét élet

Published
by
suexID
on March 16, 2009
in blog, film and nincs kategória
. 4 Comments

Képzeljük el azt a szituációt, hogy körülüljük az asztalt és kis kártyákra neveket írunk fel, majd mindenki húz belőle. Mi lenne, ha a kártyádon Will Smith neve lenne először felírva? Mi jutna eszedbe?

Seven Pounds - Hét Élet (Will Smith & Rosario Dawson)

Valószínűleg a korombeliek első gondolata a Men in Black (Sötét Zsaruk) lenne, ami a maga nemében egy igazán szerethető amerikai akcióvígjáték volt. Emlékszem, mikor az 1990-es évek közepén megvettem az első Vox magazinjaim egyikét, talán pont ez a film volt a címlapon. Szívesen visszalapoznék, ha tudnám, hogy hová tettem ezeket az újságokat, és elolvasnám, hogy mit írtak akkor Will Smithről. Valószínűleg az akkori filmesztétáknak fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora tehetség is rejtőzik ebben az emberben, és jó eséllyel képen röhögnének, ha azt mondta volna nekik akkor bárki is, hogy 2008-ban ez az ember egy igazi könnycsalogató drámában fog kiváló alakítást nyújtani. Pedig így lett.

Seven Pounds - Hét Élet (Will Smith & Rosario Dawson)

A Hét Élet mind fényképezésben, mind színészi játékban egy mestermű, ami ha szabad ilyen túlzásokkal élnem, nem odaszegez a székbe, hanem szabályosan odaragaszt, leláncol, és azon kapod magad, hogy már a stáblista pörög és te csak ülsz döbbenten. És gondolkozol azon, hogy léteznek-e olyan emberek, létezik-e olyasféle önfeláldozás, őszinte szeretet és bűnbánás, mint amit ebben a filmben láthattál? A válaszokat persze mindenkinek magának kell megadnia, saját belátása szerint.

Will Smith egy fiatal adóellenőrként mutatkozik be a filmben, akinek valamiféle különös oknál fogva segítenie kell embereken. Persze mindezt nem válogatás nélkül teszi, hanem mint azt látni fogjuk, előtte alaposan próbára teszi őket. Vétek lenne azonban a történet további szálait felfedni, akár csak egy sorban is, hiszen ezzel gyakorlatilag megölném a filmet. Ha ezek után elfogott a kíváncsiság, nincs igazából más dolgod, mint beülni egy moziba és végignézni a 123 perces alkotást, ami engem is meglepve ezzel, de egyáltalán nem volt vontatott, vagy épp unalmas.

Akik már látták a filmet, kérdezem: csak nálam cserélődött ki a kis fehér kártya mögötti első gondolat? Nálam ugyanis a Men in Black törlődött és helyére a Seven Pounds került. Vastagon, piros betűkkel, egy igazán kötelező alkotásként.

Diétás cigi 3 négyzetméter libazsírral

Published
by
suexID
on March 12, 2009
in nem vicces
. 2 Comments

A lófaszt vagyok én meleg – mondta Eduárd a szomszéd Kati bácsi kutyája, majd folytatta a gépi hímzést a Tokodi Fenéklemez-hegesztő és Cukrászati Lovas Tanya feliratú golyóstollával. A háttérben idomított lapostetvek gyártották Orbit rágók félbehajtott papírjából a papundekli mikrosütőket, langy muzsikaszóra, ami a Hétmérföldes Húgyhólyag Haknizenekar szolgáltatott csévélős kismagnóról. Miközben a manufucktúra vidám úttörői kánonban döngicsélték a refrént, miszerint: „Anyádnak érdekes szokása volt, szerette ő seggbe, de meglakolt!”, csak úgy pergett a kezük alatt a sok alutasak, és épült-szépült a nigériai hadirokkantak részére készült futógép, mindez 100-as papírzsebkendőből.

Eközben az üzemvezető pókhálóból készült plazmatévén nézte a J-Team nevű tévésorozatot, ami alapvetően arról szólt, hogy a 3 Jehova tanúja egy korallkék, lízingelt Isuzu kisteherautóval siet a szegények segítségére, bár a sorozat meglehetősen egysíkú volt, mert minden részben úgy segítettek a szegényeken, hogy a 4 gyerekük közül 3-ra rátolattak az Isuzuval, és utána végefőcím alatt még kicsit kapartak is rajtuk a hátsó kerékkel. Szóval a maga nemében ez egy rendkívül családbarát sorozat volt, de a főnök valami kevésbé humánusra vágyott, így átkapcsolt a Woma TV műsorára, ahol éppen az aktuális hazai szar slágerek mentek HD minőségben, és ahol a HD a HúúúúDegecibüdös szóösszetételt takarja. Ebben a pillanatban épp a Yes Please – Fák máj Ász nevű német-angol-magyar-francia koprodukciós sláger ment visszafelé játszva, mert úgy még viszonylag szalonképesnek tűnt a szerkesztők számára.

Aztán egyszer csak hatalmas dörgés volt, az üzem közepére bezuhant egy 3 kilométer magas, szaros seggű tigriscsíkos zsiráf a szájában egy grapefruittal, a farkára kötve mélykék színű étkezési utalványokkal összesen 35000 forint értékben, megszólalt a Jackpot hang, és mindannyian csúnyán meghaltak, mind két szemükre.