Monthly Archive for April, 2009

Nagyon vicces ez a homoki sikló

Published
by
suexID
on April 27, 2009
in nem vicces
. 1 Comment

A kerek erdő közepén egy kibelezett Sokol rádióban lakott Pista bácsi, a nagyvárosi motoros rocker, lánykori nevén Motokrossz Mária Gellért, akinek volt 3 testvére, egy kisebb leánya, meg egy középső fia és egy fából készült gombfoci gyűjteménye, amivel leginkább a hagymaszeletelésre használt WC deszkán játszott jégkorongosat. Szóval ez a Pista, a fondorlatos nézésével, na meg a kissé petyhüdt bránerével naphosszt szúnyogot vadászott a hátsó kertben, és kandírozott gyümölcsöket mártogatott teveszarban egy agrár-expo látogatóinak desszertként, amikor megérkezett a portájára Váradi Julcsa, aki nyolc elemit végzett, aztán pedig beiratkozott a szakmunkásképzőbe gömbvillám szakra.

Sajnos csak a gömb szakot tudta elvégezni, de Pista bácsi villám volt, legalábbis az első felesége ezért hagyta el, mert még mielőtt lekapcsolták volna a villanyt elment, mármint Korzikára két hetes last-minute útra egy sóderes talicskával. Szóval ez a Julcsa egy hamis leány volt, mert Pista bácsit is keresztbe baszta át a palánkon, mikor kért tőle szalonnát kölcsönbe, és két hét múlva egy másikat adott neki vissza, pedig Pista bá már a kóstoló lavórt is elővette, hogy majd bevizsgálja ő azt, de végül elvetette az ötletet.

Na most a Julcsa leány ismét paráznaságon törte a fejét, kinézte magának ugyanis a határba kapáló Jancsit, a deli legényt, aki hónaljszőrből formált lepényt, és közben lábkörömmel vízkőmentesített 3 teafőző edényt. Amint ott állt, álldogált János, vesszejével csapkodva a bárányok cudar valagát, hát Julcsának hüvelyi izgalma támadt, ezért elment Pista bátyánkhoz borsót fejteni, meg szárazbabot csikorgatni rozsdás malomkővel techno remixre. Na de a mi Pistánk nem volt ám az az együgyű vászonhuszár, akinek a citromfagyi helyett is el lehetett adni a gépzsírt, átlátott ő a szitán. Fogta magát, aztán lerakta, mert rohadt kényelmetlen volt magát cipelni, majd leült keresztrejtvényt fejteni, és minden második rubrikába beírt egy Á betűt nehezítésnek.

Végül persze minden jóra fordult, mikor három hangya egy szovjet tankelhárító rakétával megrohamozta Középföldét, és jött Gandalf a susogós melegítőjében a mérföldes lobogó seggszőrével és leigázta Jancsit és a Julcsát, akik ezek után boldogan oszlottak, amíg meg nem haltak.

Életérzés

Published
by
suexID
on April 27, 2009
in blog
. 0 Comments

Ezek a csodálatos tavaszi reggelek, amikor olyasmi mocorog a fejedben, hogy ültök csak ti ketten egy kis tavernában, és közben halkan szól a kedvenc zenéd a háttérben, a főúr egy igazán vidám, kopaszodó, nagy pocakú olaszos úr, aki vidáman hozza ki neked a könnyű fogásokat, aztán te meg a lány kezét megfogva szépen elmélyedsz a mondókádban, aztán hazamentek. Ekkor érkezik egy ilyen hülye zenedoboz hang, felébredsz, a párnád gyűrött, de csak egy fej széles nyoma van rajta.

Felveszed a vajszínű mamuszt, magad köré tekered a köntöst, mint valami régi görög ratyi gyerek, kisétálsz, de már ott virít a száraz cigi íze a szádban. Elgondolkozol rajta, hogy ha ebben a szerelésben mennél le a közértbe zsemlét és fél literes kakaót venni, akkor vajon ezen megbotránkoznának-e az eladók, netán kifogásolnák-e a két napos langyos emberszagot, ami ezen a hajnali órán lengedezik ki a fémből fonott bevásárlókosár rácsai közül. Aztán hamar rájössz, hogy álmodsz még mindig, a kávéfőző már horkant egyet, az utolsó csepp víz is a kávéban asszimilálódott, kinn vidáman üti el a bicikliző kislányt a DAF kukásautó, vigyorogsz egyet, aztán átöltözöl, mentolt tolsz a fogadba, ezer ízt érzel, pedig csak egyre vágysz, felrakod az álcahálót, öltöny és nyakkendő.

Mész szépen dolgozni, éled az életed, rohansz egész nap, bátran, mert álmodtál valamit, és meg is fogod valósítani.

Egy kis semmiség

Published
by
suexID
on April 27, 2009
in blog
. 0 Comments

Ezekben az éjszakába nyúló postokban az a jó, hogy értelem nem sok van bennük, ellenben legalább nem szólnak semmiről. Szóval ma volt édesanyám születésnapja, és ettünk olyat, hogy gulyásleves és túróscsusza. Az első bekk után másodjára sem túl izgalmas menüsorban azért mégis van valami varázslat, hogy tudniillik ezt csak Ő tudja így elkészíteni, és elmehetek a világ legjobb, okleveles szakácsához, és ő sem rak majd elém jobbat, finomabbat. Fura dolog ez, de a házi koszt ilyen, az ember kiskorában úgymond megtanulja, hogy mi a jó, és ragaszkodik hozzá.

Megint más téma, hogy vannak dolgok, amikhez nem ragaszkodnék speciel, az egyik ilyen a hajnal 8 órás kelés, hát őszinte leszek, jólesne mondjuk úgy 11-12-ig aludni, csak hát ugye a család, ellátás, bolt, hát ezek azok a dolgok, amik ebben megakadályoznak. De szerintem csakhamar beiktatok egy olyan napot, amikor kikapcsolom a telefonom, fel sem húzom a redőnyt, és csak fekszem és sorozatokat fogok nézni, meg aludni, meg néha kimegyek majd zsemléért, meg teáért. Kell néha ilyen is azért.

Ma egyébként volt ilyen népnemzeti folklór vásár a piactéren, remekül esett napestig hallgatni a népzenét, nem mintha nem szeretném, de azért egy idő után unalmas. Gondolom holnap reggel egy darab szemetet nem fogok találni a parkban, meg véletlenül sem lesz minden összetörve, rúgva, meg a fák lehányva, de ugye évente egyszer ezt is ki lehet bírni. És akkor most lelövöm magam, mint ahogy hála Istennek Jimmy is tette anno, csak én képletesen, ő meg konkrétan.

Egy kis esti filózás

Published
by
suexID
on April 22, 2009
in blog
. 2 Comments

Egy ember megismeréséhez számtalan út vezethet. Lehet könnyen ítélni, lehet gyorsan összegyűjteni némi felszínes ismeretanyagot és azután megállapítani, hogy a másik ember milyen. Aztán meg is lehet ismerni, beszélgetni vele, megpróbálni rájönni, hogy mit érez, mit akar, mik a céljai. Lehet tapasztalni, de lehet persze elzárkózni és bélyeget ragasztani rá. Csak azt nem értem, hogy aki nem ismeri a múltamat, az hogy akar a jelenem felett ítéletet mondani? Biztos nagyon ráérek ilyeneken gondolkodni, igen.

Kistáskák

Published
by
suexID
on April 21, 2009
in blog
. 4 Comments

Nincs is jobb annál, mint amikor az ember szeme alatt két jól megtermett bevásárlószatyor virít, folyamatosan könnyezik, és néha még tüsszent is. Igazából bele sem merek gondolni, hogy mi lenne velem, ha mondjuk egy kisebb füvészkertben élnék, így, hogy a paneldzsungel közepén is képes vagyok ilyen allergiás reakciókat produkálni. Mindenesetre most bekaptam 2 vitamint, hátha segít valamit, és ma is hordani fogom a napszemüveget, még ha éppenséggel nem is süt majd száz ágra a nap, mert ez az allergia megöl.

Gran Torino (frissítve)

Published
by
suexID
on April 20, 2009
in blog and film
. 1 Comment

Vasárnap egy hirtelen ötlettől vezérelve Zsófival vettünk két jegyet a Gran Torino című filmre, a plakáton Clint Eastwood, a trailerben fanyar humor és egy kis akció, gondoltuk próba szerencse, és mit ne mondjak, kár lett volna kihagyni ezt a mozit.

Clint Eastwood - kép a Gran Torino c. filmből

Clint Eastwood ma már több lett mint színész, filmes ember. Amolyan legenda született, aki street-art matricákról vigyorog ránk cowboy kalapban, szájából cigaretta lóg, arca pedig sötét a kosztól. Clint Eastwood lopott már MiG-et az oroszoktól, szökött már az Alcatrazból, irtotta a vidék rosszfiúit a vadnyugaton, azonban most kivételesen nem egy háborús, keményemberes filmben láthatjuk, hanem olyan drámában, amiről az ember hajlandó lenne azt is elhinni, hogy nem amerikai.

A Gran Torino főszereplője Walt Kowalski, egy amerikai hazafi, akivel a felesége temetésén ismerkedünk meg, és ami rögtön egyértelművé válik vele kapcsolatban, hogy a szabadelvű, joviális öreg bácsika mint jellemzés csöppet sem illik rá. Walt számára sokat jelent a felesége, na meg a kutyája, és amilyen szeretettel viszonyul hozzájuk, olyan keményen és elutasítóan kezeli a gyerekeit, a szomszédjait, meg úgy általában az embertársait. Persze vannak emberek, akik megpróbálják a Walt köré saját maga által húzott falat ostromolni, mint például Janovich atya, a környék új lelkésze, aki zsenge korából fakadóan nem sok tiszteletet vált ki Waltból. Azonban az idáig békésnek és mókásnak ható történet nem várt fordulatot vesz, mikor Walt az új hmong szomszédok segítségére siet.

Őszintén szólva, a mozizás igazi értelmét valahol a drámák jelentik, amik amellett, hogy szórakoztatnak, lekötik az ember figyelmét, és gondolkodásra serkentik őket. Clint Eastwood pedig egy olyan ember, akivel kapcsolatban már hosszú évek óta vártam egy dráma megjelenésre a sok akció és western után. Azonban lehet, hogy az eddig is karakteres színész igazából most érett meg arra, hogy a igazán jól át tudjon adni egy ilyen nagy teherrel járó szerepet. Azonban kétségtelen, hogy a Gran Torino egy műremek, amiben van humor (egyes részeken kb. nem tudtunk már úgy röhögni, hogy szalonképesek maradjunk :D), vannak érzelmek, és a története is kellően fordulatos ahhoz, hogy az ember ne fészkelődjön a székében, hanem nyugodtan ülje végig a közel két órás filmet.

Talán nem öltök meg érte, ha szólok, de a film vége könnyeket ígérget, és ehhez remekül passzoló zenét, amiben maga Clint Eastwood is énekel. Hallgassátok meg a muzsikát, majd az első adandó alkalommal irány a mozi, és nézzétek meg a Gran Torinot. Nem fogjátok megbánni, ígérem.

Pehelysúlyú Sebeők János

Published
by
suexID
on April 18, 2009
in celebhatározó and nem vicces
. 2 Comments

Új rovat indul itt a suexID blogon, ami nem kíván világmegváltó dolgot véghezvinni, csak bemutatni a hazai sztárvilág „krémjét”, az itthon non plus ultra celebeket. Kezdésnek egy igazán súlytalanul súlyos celebritást ismerhetünk meg itt, aki nem más mint Sebeők János.

Sebeők János

A fenti fotóra pillantva több érdekes következtetést is levonhatunk, például első körben, ha valakinek még mindig van étvágya ezek után, akkor valószínűleg teljes lelki nyugalommal menjen el bűnügyi helyszínelőnek, mert sokkal durvább dolgokat ott sem fog látni. Jánosunk daliás alkatát persze nem szeretném szidni, hiszen rengeteg előnye is származik ebből. Például, még ha az autónkat úgy vizsgáztatjuk le, hogy János a deli herceg is benne ül, akkor sem kell több súlyadót fizetnünk utána. Ráadásul, ha úgy döntünk, hogy örökbe fogadjuk Jánost, mert teszem azt súlyos látáskárosodásunk következtében gyereknek nézzük, akkor sem visz minket anyagi csődbe a nevelése, hiszen uzsonnát soha nem kell neki pakolni, illetve buszbérletre sem kell költeni, mert elfújja a szél a legközelebbi iskoláig.

Ugyanakkor nem szabad szótlanul elmenni János egyéb kvalitásai mellett sem, amiket leginkább televíziós népszerűségi indexének megugrása óta csillogtat meg. Eszméletlenül melodikus zenei gyöngyszemeivel például hatékonyan lehet kisebb rágcsálókat és egyéb kártevőket irtani a lakásban, illetőleg ha egy lakásvásárláskor Jánost is magunkhoz vesszük (ügyeljünk a megfelelő rögzítésre, nehogy elvigye a szél!), akkor bizony akár milliókat is alkudhatunk az árból, nincsen ugyanis az a pénz, amiért akárki is szembeszállna János intellektuális érvelésével, és mondathadseregével.

Persze minden WoW játékos tudja (meg ugye én is hallottam tőlük), hogy ami a legfontosabb egy karakternél, az a skill. Hát Jánosunk a hazai celebritások (figyelem, nehéz szó!) számára rendezett intellektuális multi-kulti főzőműsorban, a Hal a tortánban már bebizonyította, hogy a Cooking Skillje meglehetősen alacsony, de ez egy lvl12-es kukimajszoló nightelf segítségével felhozható. Viszont a Communication Skillek már annál jobbak, például 15000 manapontért cserébe János képes a Retardált Vihar nevű varázslatra, és 500000 és 1500000 mana beáldozásáért cserébe meg tudja idézni félelmetes mountjait, például a lvl90-es Kiszel Tündét, valamint a lvl150-es Kovi Monstert (ez utóbbival érdemes vigyázni, mert területi sebzése van!).

Végezetül következzék pár száraz tény, amit érdemes tudni Jánosról:

  • Név: Pehelysúlyú Sebeők János
  • Latin megnevezés: Retardicus Philosopicus
  • Osztály: Igénytelen Celebritások
  • Rend: Filozófusok
  • Család: Tudathasadt Repperek
  • Szaporodása: Koaxiális kábellel
  • Természetes ellensége: Közönséges Korda Gyuri, Szigeti Uhrin Benedek
  • Élőhelye: koszos aluljárók, b-kategóriás televíziós csatornák, diverzáns celebritások környezetében, Tescós reklámszatyrok
  • Veszélyeztetettség: gyakorlatilag önmagát pusztítja

Fel arra a hegyre

Published
by
suexID
on April 17, 2009
in blog, videó and zene
. 4 Comments

Nem tudom ti hogyan álltok a feldolgozásokkal, de én még mindig szeretem őket. Főleg ezt a kis szösszenetet. Placebo – Running Up That Hill… ráadásul koncertfelvétel, mert élőben még jobb. :)

Wasabi – Running Sushi & Wok Restaurant

Published
by
suexID
on April 17, 2009
in blog, gasztro and 日本
. 11 Comments

Pár évvel ezelőtt láttam egy gasztronómiai műsort valamelyik csatornán, ahol el sushi szakácsot mutattak be, és ámuldoztam, hogy milyen sebességgel forgatja emberünk a kést a kezében. Akkor azt mondtam, hogy oké, ügyes ez az ember, de én aztán tuti nem fogok ilyet enni, még ha fegyverrel kényszerítenek is rá. Ehhez képest most egy sushi étterem kritikája következik, egészen pontosan a Wasabi étteremé.

Wasabi étterem - Budapest, Alkotás utca

A Wasabi étterem Budapesten a MOM Parkban található, egy szinten a többi étteremmel és gyors kajáldával. Első ránézésre egy szolid, otthonos kis helynek tűnik, ez a benyomás később sem változik meg túlzottan. A bejáratnál, még mielőtt az ember betenné a bakancsát a helyre, egy szép, nagy formátumú étlapot lehet átlapozgatni. Rajta vannak az aktuális árak, nagy betűvel írva minden. Nem tudom kinek mi a véleménye erről, de én személy szerint gyűlölöm amikor az éttermek előtt kis apróbetűs papír fecniről kell az embernek megfejtenie, hogy mégis milyen árak várják benn. Szerintem kicsit ciki dolog ott álldogálni a bejáratnál és ezt böngészgetni. Viszont itt a Wasabinál megoldották a gondot, ugyanis a bent kiosztott étlapokkal teljesen egyező példány van kihelyezve a bejárathoz, és a kutya nem zavarja meg az embert, ha nekiáll átbogarászni.

Az ajtón belépve rögtön egy kedves pincér ugrott oda Zsófi elé és elém, és megkérdezte, hogy korlátlan fogyasztás (all you can eat) lesz, vagy étlapról rendelünk. Mi első nekifutásra ez utóbbit választottuk, aztán a fiatal srác mutatott nekünk pár helyet, mi kiböktünk egy szimpatikus asztalt és leültünk. Itt a bejáratnál már látott hatalmas étlapot, és két külön itallapot kaptunk, még egy jó pont, hogy nem kellett külön keresgélni az étlapon az italokat felvonultató részt, hanem külön kis füzetben érkezett. Miután leadtuk a rendelést, kb. 3-4 perc múlva már hozták is a rendelt italokat (narancslé és őszilé), majd nemsokára érkezett mellé az omlett maki, ami egy teljesen húsmentes sushi, gondolom két diploma, na meg 3 nyelvvizsga nélkül is kitalálható, hogy omlettel töltve. A tekercsek mellé eredeti japán szójaszószt, levél formájúra összegyúrt wasabit, és kétféle gyömbért kaptunk. Emellett igazán tetszett, hogy egy spéci japán ropogtatnivalót is adtak, amit a főfogás megérkezése előtt lehetett rágcsálni, ebben édes, csípős és semleges ízű, különböző színű mogyorószerűségek voltak.

Sushi tekercsek

A sushi olyannyira ízlett (nem most ettem először, csak úgy mondom :D), hogy rendeltünk még egy adagot. Így fejenként 12 kis tekercs elfogyasztása, és némi üdítő legurítása után közel másfél óra múlva hagytuk el az éttermet jókedvűen. Az árak ahhoz képest, hogy különlegességeket fogyaszt az ember, teljesen földön járnak, a felszolgálók vérmérséklete változó, de mindegyikük udvarias és segítőkész, a fizető-pincérek diszkréten nyújtják át a számlát és nem dekkolnak borravalóért az asztal mellett. Maga a hely szépen berendezett, kellemesek a színek (főleg a fekete és sötétbarna a domináns), nincsen túl erőltetve a japán életérzés, itt nem mindenféle belógatott bambusztekercsekkel meg látványos japán feliratokkal akarják elérni a kívánt hatást, hanem az ételekkel akarnak lenyűgözni.

Szerintem a végére elég annyit mondanom, hogy a hétvégén ismét ellátogatunk a Wasabiba, akkor reméljük már a futószalag mellé telepedünk majd le, természetesen az élménybeszámoló nem marad el! :)