suexID blog

Az Origón volt egy cikk, ami röviden és tömören arról szól, hogy a japán Aoyama Gakuin University néhány diákjának és munkatársának szétosztott pár iPhonet, amivel követni tudják, hogy a diákok bejárnak-e órákra, a diákok podcast (!) formájában letölthetik az elmulasztott előadásokat, valamint feliratkozhatnak a jelenléti ívre. Maga a koncepció egyik oldalról számomra nagyon szimpatikus, másik oldalról viszont kicsit korlátozónak érzem ezeket az intézkedéseket, lévén a nagy testvér már így is túl sok dolgot lát, túl sok dolgot figyel velünk kapcsolatban.

De azért jó volna már ott tartani, hogy az itthoni oktatási intézményekben is felismerik, hogy 2009-et írunk, és hogy bizony tartani kell a lépést a korral. Példának okáért jó volna, ha a főiskolán végre mindenhol lenne WiFi, nem csak az informatika intézet egyes pontjain, mert így meglehetősen idegesítő tud lenni, hogy ül az ember az aulában és nincsen WiFi, vagy van, csak éppen olyan térerősséggel, hogy ha betolatok egy műholdas közvetítőkocsival, akkor talán 3-4 óra alatt sikerül letöltenem egy 20 kilóbájtos JPG képet.

Aztán évről-évre kapcsolódnak be az iskolák a környezettudatos nevelési programokba, ami úgy néz ki, hogy kiraknak pár használtelem gyűjtőt, minden sarokra kerül egy kis kuka, illetve amíg nincsen -20°C kinn, addig be sem kapcsolják a fűtést. De a jegyzetek, segédanyagok nagy része még mindig csak papír formájában hozzáférhető, és nincsen lehetőség arra, hogy mondjuk egy egységes, központi szerverről letölthessem PDF-ben egy adott tantárgy jegyzetét. Persze aki nem hülye, az látja, hogy mire megy ki a játék, a nagy lehúzásra. Vedd meg minden tantárgyhoz a jegyzetet X ezerért, a munkafüzetet is, aztán ha mondjuk nem akarsz megbukni vizsgán, akkor a segédleteket is, és még így is guglizhatsz fél életen keresztül egy-egy vizsga előtt, mert a jegyzetben sincs benne minden.

Aztán itt vannak a közösségi programok, a tanárok sopánkodnak, hogy régen, mikor tankörök voltak és nem egyéni tanrend, mennyivel másabb volt a hangulat a főiskolán. De könyörgöm: a főiskolás bulikon kívül nincsen semmi közösségi program, amin részt lehetne venni! Engem nem érdekel a szaros R’n’b zene, nem hat meg a lakossági techno sem, én koncertekre szeretek járni, meg drum and bass bulikra. Meg igazán nem hiszem, hogy a sok hülyeség mellett ne férne el egy csocsóasztal vagy mondjuk egy billiárdasztal egy kis szobában, ahová lyukasórák alatt beülhetne az ember kicsit levezetni a feszültséget.

Tehát nem kell nekem hiper-szuper egyénre szabott iPhone, meg olyan piszoár, ami analizálja a nagy sárgát és mindenféle kalkuláció után kitalálja, hogy mi a kedvenc zeném, nem kell semmi extra, csak ez a néhány dolog. Nem túl nagy kérés, szerintem.