Monthly Archive for July, 2009

Coco Avant Chanel

Published
by
suexID
on July 27, 2009
in film and kultúra
. 2 Comments

Audrey Tautou egyike azon kevés francia színésznőknek, akit kedvelek. Kedvelem annak ellenére, hogy az arca nem igazán szép, sőt közel nem hasonlít ahhoz a képhez, amit én egy nőről festenék. Ráadásul a francia nyelv, nevezzék azt a szerelem, a romantika nyelvének, tanulják lányok ezrei, mondják rá azt, hogy egy férfi szájából igazán lenyűgöző, mégsem tetszik. Összességében azonban a Coco Chanel egy olyan film, amire azt mondom, hogy minden rászánt perc megtérül.

Coco Chanel

A Coco Chanel nem egy izgalmas, fordulatokkal teli film. Nem nevezhető mélyen drámainak sem, de pontosan és korhű módon bemutatja, hogyan emelkedik fel egy nő a porból, miként építi ki a saját egzisztenciáját, lépi túl a saját határait mind származását, mind pedig elveit tekintve. A név – Coco Chanel – egy sikeres francia divattervezőt és egy megragadó francia filmalkotást is takar. Annak ellenére, hogy a film maga nem harsány, nincs amerikai happy end a végén, és mellőzi a túlzásokat.

Ha valaki szereti Audrey Tautout, akkor üljön be és nézze meg a mozit. Ha valaki nem szereti, hallgassa meg énekelni, mert szerintem zseniális hangja van. Ha valaki semleges, akkor pedig ne érezzen lelkifurdalást a pénztárnál csörömpölő apró hallatán, egy abszolút nézhető és szerethető filmet kap.

Parfüm

Published
by
suexID
on July 26, 2009
in blog
. 1 Comment

A karácsonyfa körüli félhomályhoz hasonlatos mézízű világításban üldögélt egész este egy bár pultjánál, annak az egyik eldugott szegletében, ahová szinte senki nem járt, mert távol volt a csap, amin aranysárga nedű folyt keresztül, csillapítva bánatát a betévedő vándoroknak. Abban a szegletben már vastagon ült a por, és ő ujjával rajzolt bele először absztrakt alakzatokat, majd sörének széléről a párát ujjbegyébe itatta, és megpróbált üzenni. De vajon mit kellene írnia este 11-kor, mikor már a bátrak sem ordítanak semmi világraszólót, nem töri meg a melankolikus csendet még harsány női kacaj sem, ami a részegség első tünete, de felírt azért egy nevet, egy lány nevét, majd gyorsan el is maszatolta, nehogy bárki meglássa.

A háttérben csak egy billiárdasztal zajongott szüntelen, hol a bal sarka – mit papírral támasztottak ki – nyekkent egyet a ránehezedő roppant súly alatt, hol a fehér golyóbis adott csattanó zajt, mint mikor egyszer csak leesik a tantusz, hogy a megoldás egyszerűbb az egyszeregynél is. Ekkor felállt, úgy hogy előbb a bal, majd a jobb lábát csúsztatta végig a bárszék kopott lakkozású lábán, majd egy ötszázast az üres korsó alá csúsztatva lépdelt kifelé a füstködből, a kocsmazajból, az utcára.

Nehezen nyílt az ajtó, a végén mégis sikerült különösebb fájdalom és küszködés nélkül kitárni, és egy tüdőnyit szippantani a hideg, de mégis oly könnyű esti levegőből. A levegő valóban könnyű volt, amíg meg nem érezte az illatot. A szinte semmivel össze nem keverhető, kissé gyümölcsös, valahol kicsit bódító parfüm illatát, ami csak egyet jelentett: ő is itt van. Zavarában nem tudta mit tegyen, kilépjen az utcára, és induljon el hazafelé, vagy talán megszégyenüljön kicsit és visszasétáljon a kocsmába, amíg az illat és a tulajdonosa el nem tűnnek a nyári éjszaka enyhén szeles vásznáról.

Akkor azonban meglepődött. Az illat annál is közelebb volt, mint gondolta volna, egész pontosan hozzáért a nyakához, végigsimította a mellkasát, karját fonta köré és csak annyit súgott: bocsáss meg, kérlek!

Statisztika 7.

Published
by
suexID
on July 19, 2009
in balfasz, blog, nem vicces and statisztika
. 3 Comments

Bár a blogba csak ritkán kerül mostanában bejegyzés, de a keresők előtt ülő (vagy mondjuk inkább azt, hogy fotoszintetizáló) emberek nem pihennek és termelik a jobbnál-jobb kereső-kifejezéseket. A magyar társadalom mélyen sajnálatos tükrében ezúttal következzenek azok a kereső-kifejezések, amikkel a blogomra találtak emberek.

  • frankó netem van mégis laddan tölti a torrentet – Elég sok dolgot láttam idáig, amit Ladán lehet csinálni, például lehet rajta üzemanyagot lopni, meg pamutpléddel seftelni, meg lányokat futtatni, de az oroszok mindig ilyen leleményesek voltak, szóval nem kizárt, hogy most már lehet rajta torrentezni is. El is képzeltem a jövő Ladájának motorházát, ahol az ablakmosó folyadék tartája mellett ott figyel a Wifi antenna.
  • szívtájéki szúrás – Utazzon a Volánbusszal Ózdra!
  • a felesegem szereti a neger faszt – Ez csak akkor probléma, ha te mondjuk kínai vagy.
  • baszas ingyen azonnal – Avagy, használjon ön is zárlatos német kávéfőzőt.
  • cigi a punciban – Javítson ön is szexuális életén, próbálja ki a vodkanarancsot fityma alatt, valamint a 10-es kulcsot a végbélnyílásban!
  • faszverés anyura – A titok nyitja, hogy sok altatót adjál neki előtte.
  • fényképek travikról – Máté Krisztina minden este látható a TV2-n a Tényekben.
  • kitalált történetek a tokio hotelről – Képzeld egyszer férfinak nézték őket!
  • melyik öngyilkossági mód fáj a legkevésbé – Feküdj bele egy kád vodkába és kapcsold be a Hír TV-t.
  • sípolás a tvben – Ganxsta Zolee koncert 20 óra előtt élőben az MTV-n.

A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy az emberek még mindig kíváncsiak az állatokkal, saját lányukkal, anyósukkal és édesanyjukkal folytatott nemi együttlétek mozgóképes változataira, BB Évire, na meg a Tokio Hotelre és az ő szexuális irányultságukra. Ki tudja, talán idővel ezekről is születik bejegyzés.

Copy & Paste

Published
by
suexID
on July 9, 2009
in balfasz and blog
. 1 Comment

Emlékszem, mikor még középiskolába jártam, és sosem fésülködtem, meg volt egy redős polár felsőm, ami szürke volt és ettől úgy éreztem, hogy én is olyan vagyok, szóval már akkor is felháborított valahol mélyen az a tény, amikor valaki másol. Voltak az angol órák, amiket egy szőke tanárnő tartott nekünk, akibe kb. mindenki szerelmes volt, én meg nem voltam szerelmes, mert szőke volt, de ellenben jó angolos voltam és megírtam mindig az esszéket és jöttek óra elején a srácok. Elkérték az esszét, én meg az egzisztenciálisan szürke polár felsőmmel csak annyit tudtam mondani, hogy rendben, de írjátok át légyszi, hogy ne hasonlítson, de természetesen nem írták át, mert hogy sajnálatos módon buzik voltak mind, és ezután én éreztem magamon belül az elfojtott dühöt, csak akkor a tanárnő okos volt és látta, hogy nem én másoltam, hanem mások rólam.

A mai ifjak pedig ugyanezt csinálják. Másolják egymás öltözködését, stílusát, írásait, stiklijeit, másolják a másolatokat, és ebből lesz az, hogy valaki például nem veszi észre, hogy mennyire erőltetett dolog a nyomorék barátaival együtt levenni egy figurát és azt nyomorékul továbbalakítani. Mert végtére is hiába írnak át két sort, ők attól még nyomorékok maradnak, és sajnos a korábbi elveim, amikben szerepelt a Taigetosz, meg a mindenféle kiválasztás, azok továbbra is megvannak. Persze lehet értetlenül felháborodni, meg sírni, meg utána azt gondolni, hogy én vagyok az ügyeletes szemétláda, de lehet el kéne gondolkozni azon, hogy máshol is lehet gond.

Egy headset története

Published
by
suexID
on July 8, 2009
in balfasz, blog and geek
. 5 Comments

Elég régóta olvasok blogokat, és elég sok Apple közeli blogot is átnyálazok naponta. Az iPhone megvásárlása óta ezeknek a száma csak emelkedett, de lépten-nyomon csak sikertörténeteket, ömlengéseket olvasok, holott Apple terméket birtokolni nem feltétlen az a csillogó leányálom, mint ahogy az a fehér hátteres glossy hirdetésekben látható. Elmesélném akkor az én történetemet.

Apple headset
Rossz minőségű fotó, de a lényeg látszik

Szóval az idei tél végén vásároltam egy iPhonet, erről írtam is már, nem is egyszer. Magával a telefonnal a szokásos apróságokat kivéve (amik jelzem, hogy minden gyártó szinte minden készülékénél előfordulnak) elégedett vagyok, nincsen különösebb okom a panaszra. Azonban a hozzá adott tartozékok minősége sajnos igen silány, de ezért cserébe legalább drágák. Itt van például a gyári headset, ami 3-4 hónapnyi használat után recseg, illetve a jobb oldala (mikrofonos rész) kontakthibás, és véletlenszerűen kikapcsol és vissza. A fülbedugós résznél a gumírozás kezd lekopni, a jack csatlakozó lötyög, a számokat léptető gomb olykor nem reagál. Jelzem, hogy nagyon vigyázok a fülesre, tehát nem tépkedem, dobálom, nem szoktam szűk helyre begyömöszölni, tehát az ilyen mértékű kopás nem indokolt. De én még szemet is hunynék efelett, ha nem lenne 22 ezer, azaz huszonkettő-ezer forint egy új belőle.

Szerencsére a tartozékokra is 1 év garanciát vállal az Apple, így az új headset árát valószínűleg nem kell kifizetnem, viszont most jön a svédcsavar: ahhoz, hogy a headsetet garanciálisan kicseréljék, el kell küldenem mellé a telefont is a szervizbe. Jól hallottátok, egy tartozék cseréjéhez magát a készüléket is le kell adnom, vagyis 1 héten keresztül nélkülöznöm kell a telefont. Nevetséges. Főleg annak fényében mondom ezt, hogy anno az elég mostoha körülmények között használt Sony Ericcson fülesemet egy garancialevél ellenében azonnal, helyben cserélték, igazából meg sem nézték, hogy mi baja van, csak hozták az újat, a régit meg leadtam. Ennyi volt maga a garanciális szerviz és valljuk be, ez így is kellene, hogy legyen, mivel nem hiszem, hogy a headset gumijának kopásának bármiféle köze kellene, hogy legyen magához a készülékhez.

A fogyasztóvédelem útvesztőiben jártasaktól kérdezném, hogy egyáltalán jogszerű az, ahogy az Apple intézi az ilyesféle garanciális ügyeket?

Kardoskodni valamiért

Published
by
suexID
on July 8, 2009
in blog and zene
. 2 Comments

Kardos - Kaukázus

Kardos vagyok, szőke hajú, citromos vizet iszok és tudok 3 akkordot a tinilányok lelki üdvéért játszani félszegen, jobbak vagyunk mint a mulatós, de kicsivel szarabbak, mint a Kispál, aztán már páran a buli hevében kérik tőlünk az Emesét, lehet azt szeretnék, hogy induljon a buszunk. Szóval mi ilyen felkapottak lettünk, és hát divatosan szidjuk a rendszert, mert ezt kell tennünk a zsebkommunizmusban, meghatározhatatlan elemek tapsolnak előttünk, meg pogóznak, mert az idevaló, mi meg feljövünk és köszipuszi nélkül lelépünk, ha szeretném Mick Jaggert akkor majmolván őt még be is köpnék közéjük, de így csak csikkeket és egy poharat hagyok magam után, benne a citrommal, amitől savanyú lett ez az egész.

Igen, voltunk Kaukázuson, ami egész jó volt.