A street-art ezen formáját még el is fogadom, mert legalább ötletes, na meg azért valljuk be, hogy ez a ház a rohadó falaival (a képen nem látszik, de szürkék és kipufogógáztól festettek is) nem mutatna graffiti nélkül sem szebb látványt.
Monthly Archive for November, 2009Page 2 of 2
A cigi füstjén átszűrt képet nézve azon merengtem, hogy most mégis hol szeretnék a legjobban lenni. Rájöttem, hogy valahol Észak-Európában, egy kis halászfaluban, ahol kedves emberek élnek, és lenne egy takaros kis házam, aminek lenne egy hatalmas, üvegfallal leválasztott terasz része, én meg ülnék az üvegfal belső felén, és enném a briósomat, mellé pedig szürcsölnék egy óriási bögre kávét és nem cigiznék, mert jó lenne a levegő, hanem helyette nézném a felkelő napot. A felkelő napot, ami először csak finoman megnyalná valamelyik közeli fa törzsét, az alatta kihajtott kis fűcsomót, és én meg mosolyognék rajta, ahogy egyre fentebb és fentebb jön a narancsos reggeli fény, és játszana a havon, mint egy kisgyerek.
Bögréből innám a kávét, igen, és nem szeretnék keresztrejtvényt fejteni, hanem inkább olyasmivel foglalkoznék, amit szeretek, és mondjuk rajzolnék sőt fényképeznék. Aztán fenn lenne egy jól felfűtött dolgozószobám, fa bútorokkal, közepén egy asztallal és rajta egy géppel, és csak odatelepednék, és rajzolnék, meg terveznék és sajtolnám a virtuális létezés apró építőkockáit, és nem labradorom lenne, hanem valami nagy bundás dögöm, akit szeretnek a családok.
De azt hiszem ideje felhúzni a redőnyt, szépen lassan, és rádöbbenni, hogy még mindig itt vagyok, és még most sem rendelkezem terasszal, kutyával, de egy aranyos bögrém már van. Kezdetnek nem rossz.
Tom Fun Orchestra-Bottom of the River from trunk animation on Vimeo.
Ha egyszer lehetne saját TV csatornám, akkor biztos vagyok benne, hogy a sokszor hasznavehetetlen és senkit nem érdeklő műsorajánlók, meg telefonos játékok és hülye reklámok helyett ilyen kis animációs filmeket, meg magyar és külföldi rövidfilmeket vetítenék. Mert ezek egyszerűen jók, és színessé teszik az emberek mindennapjait, na és persze segítenek egy-egy művész munkásságát bemutatni.
“Szerencsére” közöm nincs a magyar televíziózáshoz.
Anima Sound System – Switch Me On (HD)
Ez az új Anima klip rángatja most a lábamat.
Manapság nagyon divatos dolog lett a Google szolgáltatásaitól félni, és folyamatos jelleggel rettegésben élni, hogy a Google mindent lát, mindent hall, mindent naplóz, mindenhová befolyik. Ha jobban végiggondoljuk, valahol akár alapja is lehet ezeknek a félelmeknek, mert a Google tényleg az élet sok területén ott van, és sok-sok információt tud rólunk. A kérdés, hogy van-e értelme félni mindezektől.
Sokan azt mondják, hogy a céges levelezést a Googlere bízni felelőtlenség, és a saját szerver sokkal jobb. Persze, hogy jobb, ha van aki bekonfigurálja, karbantartsa, odafigyeljen rá, frissítse, foglalkozzon vele, vagy hogy kevésbé kulturáltan és szakmai hangvétellel írjam: szopjon vele. Ez az ember lehetsz te magad (ha értesz hozzá), az informatikusod (ha van pénzed rá, hogy fizess neki ezért havonta X ezer forintot), a cég informatikusa (ha van a cégednek pénze arra, hogy ezért foglalkoztasson egy embert). De ha csak nem saját magad menedzseled a szerveredet, akkor sincsenek 100%-ig biztonságban az adataid, ha csak abból indulunk ki, hogy hány cégnél volt már adatlopási botrány, amit kirúgott ex-alkalmazottak indítottak el. Én azt mondom, hogy ha nem levelezget az ember atomtitkokról, és nem takargat semmit, akkor az adatai nem lesznek kevésbé biztonságban a Googlenél, mint mondjuk a saját szerverén. Emellett tagadhatatlan előnye a Googlenak, hogy kész megoldást kínál mindig és szinte mindenre, ellentétben más versenytársaival, akikkel csak a mérföldes szívás van.
Vegyünk egy példát, egy egyszerű példát. Itt vagyok én. Hétvégén felviszem a Google Calendarba, hogy a jövő héten várhatóan melyik nap, mikor és kivel találkozom, teszem mindezt a kényelmes online felületen. Rá 1 percre már az összes találkozó ott figyel a telefonomon, és a puszta kellős közepén is meg tudom nézni, hogy kivel van találkozóm. Aztán ha a puszta kellős közepén, ahol tételezzük fel van legalább Edge, de még jobb, ha 3G, találkozom egy ismerősömmel, és azt mondja, hogy akkor menjünk el sörözni mondjuk pénteken este 6-kor, akkor beírom az iPhone naptárába az adott időpontot, és este a gép előtt ülve a Google Calendarban már ott lesz a bevitt találkozó. De már 10 másodperc múlva is ott lesz. It’s a kind of magic.
De ugyanez van az emaillel. Kapok az M5-ös autópálya ócsai lehajtójánál egy emailt, és mire Pesterzsébetre érünk, már meg is van válaszolva. Sőt, ha írok a gépen egy emailt, és teszem azt meg akarom mutatni valakinek valahol az isten háta mögött, ahol nincsen Wi-Fi, megtehetem, mert az email ott fog figyelni a telefonomon. Nem kell nyomkodni a sync gombot, nem kell semmit se tennem, mert minden automatikusan megtörténik, egy kb. fél perces beállítás után. It’s a kind of magic.
Ott dekkolok valahol az Oktogonon és tudni szeretném, hogy merre van mégis a Mester utca akárhány szám. Benyomom a Maps alkalmazást és máris köpi nekem, hogy hol vagyok épp, aztán pedig egy gyors keresés után dobja a Mester utca akárhány számot. It’s a kind of magic.
Vagy említhetném most a Google Docsot (ami miatt lassan el lehet felejteni a Microsoft Office gépre történő telepítését, mint olyat), vagy az Analyticset, vagy a YouTubeot, vagy akármelyik másik Google szolgáltatást. It’s a kind of…
Na igen, szóval valóban, a Google ott ül a nyakunkon, és figyel. De őszintén szólva, kit érdekel, amíg cserébe megbízható, okos és gyors szolgáltatásokat üzemeltet? Hányszor fordult elő veletek már, hogy a Citromail, Freemail és Hotmail accotokra nem jött meg a regisztrációs mail? Sokszor, ugye? És hányszor fordult elő ez velem a Gmailnél? Egyszer sem!
It’s a kind of magic….
Legfrissebb kommentek