Monthly Archive for December, 2009

Viszlát, 2009! – Szia, 2010!

Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.
Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.
Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, és esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.
Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.
Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!
B.Ú.É.K.!

Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.

Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.

Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.

Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.

Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!

B.Ú.É.K.!

Dropbox

Elég régóta ismerkedem és barátkozom a címben szereplő kis programmal, most pedig elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kissé nagyobb terjedelemben írjak is róla, íme:

Tehát a Dropboxról lesz most szó, ami nem más, mint egy online fájlmegosztó szolgáltatás. Ami kiemeli a számtalan hasonló próbálkozás közül, az a hozzáadott funkciók nagy száma, amikről írni is fogok. Adott, tehát a probléma:

  • Az ember nem egyetlen számítógépet használ egész nap, hanem általában van egy munkahelyi gépe és egy otthoni. Ehhez jönnek a különféle mobil eszközök, mint például az okostelefonok, notebookok és PDA-k, valamint az ismerősök, barátok gépei, ami elé leülünk.
  • Vannak bizonyos fájlok, amik jó, ha mindig nálunk vannak, és itt nem elsősorban segédprogramokról beszélek, hanem dokumentumokról (például szerződésminták, PSD fájlok, félkész zenék, de lehet szó akármiről), amiket nem lehet egyszerűen reprodukálni, vagyis letölteni akárhonnan.
  • Szeretnénk, ha ezek a fájlok mindig, minden gépen naprakészek lennének, vagyis ha dolgozunk például egy grafikai fájlon a cégnél, de a munkaidő lejártával szeretnénk otthon folytatni a munkát és viszont, akkor az összes gépen mindig a legfrissebb, legújabb változat álljon rendelkezésre.

Dropbox a Finderbe integrálva

(A képen: A Dropbox szépen integrálódik a Finderbe, mintha csak egy átlagos mappát látnánk. Ugyanez a helyzet Windows alatt az Intézővel.)

Erre a problémára ad megoldást a Dropbox. Feltelepítjük a kliensprogramot a gépünkre, majd létrehozunk tetszőleges számú és nevű mappákat, amikbe feltöltjük az általunk fontosnak tartott fájlokat, majd ezeket a gépünkön található kliens első körben felküldi a szerverre (itt nagy befolyásoló tényező az internetkapcsolatunk feltöltési sebessége is), majd pedig a szerverről az aktuális állapotok leszinkronizálódnak azokra a kliens gépekre, amik be vannak jelentkezve a mi azonosítónkkal. Így tulajdonképp megoldható, hogy amit éjszakába nyúlóan szerkesztettünk mondjuk egy grafikai projecten, azt másnap a munkahelyen automatikusan folytatni tudjuk. Ezzel gyakorlatilag (részben) kiváltható a pendriveok, mobil vinyók és újraírható optikai hordozók használata, nem is beszélve az FTP-ről és az emailes fájl küldésről.

Idáig az egész szolgáltatás olyan képet festhet, mint egy FTP szerver, amire feltöltünk fájlokat és azok a másik oldalon automatikusan letöltődnek. Azonban a Dropbox fejlesztőinek tarsolyában van még számszerint 2 fícsör, ami igazán hasznos társsá teszi a Dropboxot.

Dropbox értesítés, új fájl került hozzáadásra a mappához

(A képen: A Dropbox mindkét általam is próbált operációs rendszeren a natív értesítési megoldásokat használja. Ez Windows esetében az értesítési területen megjelenő buborék, OS/X-ben pedig a Growl.)

Az egyik a megosztás lehetősége, amire rögtön két megoldást is kínál a Dropbox. Az egyik, hogy a kliensprogram telepítésével automatikusan létrejövő public könyvtárunkba bármit belemásolhatunk, majd a fájlkezelőnkbe (legyen az Finder, vagy Windows Intéző) beépülő jobbklikkes menüben kérhetünk a konkrét fájlra vagy mappára egy úgynevezett public linket, amit akárkinek odaadhatunk és ő le tudja majd tölteni a fájlt a saját gépére. Ennél egy fokkal jobb és kényelmesebb megoldás, ha megosztási mappákat hozunk létre, amibe meghívhatunk más Dropbox felhasználókat, akik ezek után hozzáférhetnek a benne levő fájlokhoz, törölhetik, módosíthatják őket és új fájlokat adhatnak hozzá, és természetesen azon mappák tartalma, amikre fel vannak iratkozva automatikusan letöltődik a saját számítógépükre.

Ami azonban ezen túlmenően még egy igazán megkapó és hasznos funkció, hogy a Dropbox automatikus verziókezelést is kínál, vagyis ha valaki töröl vagy módosít egy fájlt, azt a későbbiek során a tulajdonos, vagy megosztott mappa esetén akár más felhasználók is visszaállíthatják egy kijelölt állapotra. Tény persze, hogy ez a rendszer csak meghatározott időintervallumon belül működőképes, vagyis nem lehet hónapokkal vagy évekkel visszamenőleg visszaállítani egy fájl állapotát vagy letörölt fájlokat visszahozni. Azonban ha valaki véletlen letöröl egy megosztási mappából egy fájlt, azt minden gond nélkül vissza lehet hozni, sőt véletlen vagy szándékos módosításokat is vissza lehet vonni, mivel végleges törlést és módosítást csak a fájl eredeti tulajdonosa tud végrehajtani.

Dropbox Online

(A képen: Ez a Dropbox online felülete. Itt épp a főleg patternek és textúrák, valamint stock fotók gépről-gépre hordozására használt Grafikai Cuccok mappa.)

Kicsit elsiklottam felette ugyan, de feltétlenül tudni kell, hogy a Dropbox elérhető webes felületről is, sőt külön iPhone kliensprogram is létezik hozzá, aminek a segítségével gyakorlatilag akárhol, ahol van internetkapcsolat, a kliens telepítése nélkül is hozzáférhetünk a fájljainkhoz (igaz, a funkcionalitás ilyenkor nélkülözi az automatikus verziókövetést), valamint menedzselhetjük a megosztásokat, új embereket hívhatunk meg és régieket távolíthatunk el a megosztott mappákból, fájlokat törölhetünk és hozhatunk vissza.

Összességében a Dropbox egy olyan multifunkciós fájlmegosztó és menedzselő eszköz, ami nagyon sok esetben lehet hasznos segítség. Használható például grafikai stúdióknál (gondoljunk csak bele, milyen egyszerű lehet a proof-reading megvalósítása ezáltal), ügyvédi irodákban, de akár otthoni célokra is, vagy kisebb baráti társaságok esetében fényképek, kisebb méretű videók megosztására.

Az ingyenes változat 2GB tárkapacitást kínál ingyen (ez különféle feladatok teljesítésével és emberek meghívásával feltornázható 3GB-ig), de havonta 10 dollárért 50 GB, havi 20 dollárért pedig 100GB-os Dropboxunk is lehet. Remélem a képekkel és a kissé hosszúra sikerült szöveggel nem elvettem a kedveteket, hanem éppen ellenkezőleg, kedvet csináltam ahhoz, hogy ti is telepítsétek a programot. Ha így van, akkor az alábbi linkre kattintva máris megtehetitek ezt, sőt még nekem is segítetek, hiszen a meghívott emberek után 250MB plusz tárhelyet is kapok:

Tessék kipróbálni, és létrehozni a saját Dropboxot! :)

Blood into wine

Azért az se semmi, hogy Maynard James Keenant is elérte a bortermelés szele, és ahelyett, hogy a hangját pengetné, vagy épp gitártémákat dolgoznának ki a Toolal, inkább filmet csinál arról, hogyan készült az első üveg bora.

Nem tudom, hogy a hazai mozikban látható lesz-e vajon a film (gyanítom nem), de mindenesetre kíváncsian várom, meg valahol a szívem mélyén remélem, hogy hamarosan jön az új Tool album is, és ez csak amolyan vihar előtti csend.