Valamelyik nap betértem Kecskeméten a vasútállomásra, és csak úgy poénból megkérdeztem a pénztáros hölgytől, hogy mégis mennyibe kerül egy Kecskemét – Budapest viszonylatra szóló diákbérlet. A válasz kellemes meglepetésként ért, legalábbis elsőre egy igen barátságos 7900,- forintos árat mondott a hölgy. Ha jobban utána számolunk, nekem jelenleg Kecskemétről egy menettérti jegy 1770 forintba kerül jelenleg, plusz ha teszem azt IC-vel szeretnék menni, akkor ehhez még jön kétszer 350 forint. Így tehát nem is számít soknak a havi 8000 forint, ami 4 utazás után vissza is hozná az árát. De csak hozná.
Ugyanis kiderült, hogy nincs ám a kerítés kolbászból, a fentebb leírt kedvezmény ugyanis csak az iskola és a lakhely között vehető igénybe. Kérdezem én, hogy van az, hogy ha jegyet veszek, akkor a MÁV (és rajta keresztül az állam) totálisan leszarja, merre utazok, viszont ha bérletet akarok venni, akkor már csak az iskolám és a lakhelyem között lehet? Miért van az, hogy a nyugdíjasok meg az egész ország területén mindenhol 65%, meg 90%-os kedvezménnyel vagy épp teljesen ingyen utazhatnak? Komolyan mondom, a guta kerülgetett, de ez még csak a kezdet!
Csak kíváncsiságból, megkérdeztem, hogy az adott szakaszra a teljes árú vasúti bérlet mennyibe kerül. Kapaszkodjatok meg! Kerek egész 70 000 forintba! Várjatok, hagyok időt, hogy leülepedjen, addig is beszúrok ide egy képet:
Szóval egy átlagos magyar fizetésért cserébe tudok korlátlan számú utazásra jogosító vasúti bérletet váltani a MÁV Zrt. fentebb látható szutykos vasúti vagonjaira. Ugye milyen csodálatos? Főleg annak fényében, hogy ebből a 70 ezresből kijön egy olcsóbb autó lízingje, plusz 1 havi tankolása, és szerintem ha okosan választunk, még a havi kötelező biztosítása is. Kérdezem ismét? Hol élnek a tisztelt MÁV-osok? Milyen ország ez, ahol ilyen agyatlan barmok állapítják meg a díjszabást?
Egyébként teljesen jogosnak érezném ezt a számszerű követelést, ha ezért cserébe megfelelő színvonalú személykocsikban, pontosan és kiszámíthatóan juthatnék el A-ból B-be. De én olyan évet még nem láttam, mikor a fenti viszonylaton vágánycsere, állomás-felújítás, útátjáró-építés vagy felsővezeték-korszerűsítés jogcímén ne lett volna vágányzár és emiatt ne lett volna a véletlenszerű késés mellé még elkönyvelve legalább 10-15 perc előre kiszámítható álldogálás. Igaz, most be kéne fognom a pofám, mert a tisztelt szakemberek elintézték, hogy 90 perc helyett mindössze 80 percnyi a menetidő az adott szakaszon, bár csak papíron, a gyakorlat azt mutatja, hogy a 85-88 perc a reális még mindig.
Nyugaton teljesen általánosnak számít, hogy a vasút (egy-egy útra, vagy nem kellően alapos számvitellel) drágább az autózásnál, mert kényelmesebb, biztonságosabb, megbízhatóbb. Nálunk persze ez nem műküdik így.