A héten volt egy kis természeti katasztrófa Haitin, ahol egyébként is a szegénység szexuálja a nyomorúságot, idehaza össze-vissza variálják a KRESZ-t, megkezdődött a kampány, lassan kijelölik az országgyűlési választások időpontját. Persze ezekről a dolgokról csak érintőlegesen hall az ember, mivel a BKV-nál megmakacsolták magukat a buszvezetők, és sztrájkba léptek, gyakorlatilag a teljes budapesti lakosságot szénné fingatva.
Amennyit én láttam a sztrájkból az az, hogy a buszpályaudvarok üresek, és csak rendőrök kószálnak a területen, a városban alig pár busz lézeng csak, sőt üres kocsikat is látni közlekedni, ki tudja hova tartanak. A metrón tegnap relatív nagy volt a tumultus, mára már ezt sem lehet elmondani, az emberek türelmesen és csendesen várják a menetrend szerint közlekedő szerelvényeket, nincs tolakodás, ordítozás, csak csendes beletörődés. A HÉV terén is hasonló a helyzet, ott ritkábban de megbízhatóan járnak a szerelvények, nincs túl nagy tömeg és az utasok egymást segítik ki információval, hellyel.
Ami mégis dühítő az egészben, hogy megint pár ember öncélú viaskodása miatt szív egy ország (ne feledjük, Budapest lakosságának többszöröse fordul meg a városban, olykor csak pár perces ügyintézés céljából), és semmiféle nyomás nincs a vezetőségen, sem pedig a szakszervezeti vezetőkön, akik prémium fizetéssel üldögélnek és eszik a pogit meg isszák a bubis vizet, mit sem törődve a külvilággal. Valahol érthető ez persze, hiszen ők nem ülnek fel a buszra, villamosra, metróra, csak bevágják magukat a szolgálati autóba és végigfurikáznak a városon (Kocsis úr például nevéhez méltó módon kocsival, na meg rendőri kísérettel érkezett a Moszkva térre valamelyik nap sajtótájékoztatót tartani).
Hogy mi lenne a megoldás? Befogni a szakszervezet száját valami jelképes ajánlattal, majd átvészelni azt az időt, ami a tömegközlekedés liberalizálásáig hátra van. Aztán átszervezni a BKV-t, magánvállalkozókat bevonni a közlekedés lebonyolításába, kidurrantani a vízfejet és kisebb vezetőséggel, hatékonyabban működő struktúrával végre európai szintre emelni a tömegközlekedést. Persze nem szabad elfelejteni kivenni a kezünket a biliből…
Én megértem a buszvezetőket és igen igazuk is van sztrájkoljanak csak. Én sem nyelném le csak úgy ha közölnék ,h többet kell majd dolgozni és mellesleg 20 ezer ft-al kevesebbért. Az meg álszent dolog ,h azokon akarnak spórolni, akik tényleg dolgoznak vagyis a járművezetőkön, ők tényleg napi 8-10 órát dolgoznak keményen nem csak aktákat tologatnak egy irodában. Ráadásul arra hivatkozva, h nincs pénz meg csődközeli állapot van. Közben meg akik csak töküket lógatják azok talicskával hordják ki a pénzt csak az elmúlt hónapban több milliárdnyit loptak ki, amire fény derült, és ez csak a jéghegy csúcsa.
én is megértem őket, de basszus, nulla végzettséggel lassan már többet keresnek, mint egy másik, hasonló kaliberű dolgozó. persze, ettől ez még így is “kevés marad”, de nem hiszem, hogy pont a bkv-nál kéne kicsit “emelni” az életszínvonalon…
…miközben tovább kapnak százmilliós végkielégítéseket a félévente egymást váltó vezetők és közvetlen beosztottjaik, ami szintén para.
de!
attól, hogy nincs törvénybe foglalva, hogy mi a minimális szolgáltatás, akkor most hogy gondolhatják azt, hogy ezt megtehetik egy fővárossal? az a szerencsém, hogy most nem kell minden nap össze-vissza mászkálnom, és szinte teljesen kimaradok ebből az utazósdiból. de pl. szerdán, 2,5 órámba került, mire a nyugatitól eljutottam a bosnyák térre. ami nem kicsit vicces.
nem hiszem, hogy az hosszú távon járható út, ha az emberek amúgy is szar életét még azzal is fokozzuk, hogy reggel nem tud munkába menni, vagy utána este hazajutni.
mivel nem kell naponta tömeg-közlekednem, ezért nem mondom, hogy szarjon sünt az összes érintett. ja, kimondtam. upsz.
Ez a helyzet azért bonyolult, mert valahol mindenkinek igaza van.
A BKV-s dolgozónak igaza van, mert naponta azzal kell szembesülnie, hogy a járművek karbantartása olyan, amilyen, kénytelen úgy átvenni, mert ha nem veszi át a buszt, akkor jön egy öltönyös és annyit mond, hogy van tíz másik ember, aki majd elindul a kocsival és holnaptól nem kell korán kelni. Szóval elindul a műszak, amit potom hibák miatt is jó eséllyel végig szívással tölt. Az utasok szemében a járművezető képviseli a céget, ő kapja a nyakába a jókívánságokat, őt küldik el az anyjába, ha késés van, ha koszos az utastér, ha drága a bérlet meg a jegy, ha nem tud húszezresből visszaadni.
Mindeközben azt hallja a rádióból, hogy aznap éppen mennyit sikkasztott valamelyik felsővezető, akit elkapott a yard, elmosolyodik kicsit és magában hozzáteszi, hogy “meg amikről még nem tudtok”.
Érthető, ha elfogy a cérna.
A másik oldalról meg ott van a többi ember, aki utazni szeretne, mert iskolába kell mennie, dolgozni, ügyintézni. Sajnos nem mindenki dolgozik állami tulajdonú cégnél, ahol akkor is jár valami juttatás, ha önszántából nem dolgozik az illető, ezért nekik is igazuk van, amikor azt mondják, hogy ötezer embernek nincsen joga kétmilliót ilyen módon hátráltatni.
A BKV vezéreinek nincsen igaza, de őket kárpótolja a bankszámlakivonatuk.
Esetleg azon el lehetne gondolkodni a szakszervezeti vezetőknek, hogy a vasutasok az elmúlt három évben elértek-e valamit a sztrájkjaikkal azon kívül, hogy az utasokkal megutáltatták az egész szolgáltatást.
egyrészt, ugyan nem én vagyok itt a közlekedési szakember, de gondolom hogy egy hetesbuszra nem kismotorjogsival és nulla levezetett órával ülnek a sofőrök. és elvileg a sztrájknak pont az lenne a lényege, hogy változásra kényszerítse a felsővezetést, de úgy tűnik ez magyarországon nem működőképes. tényleg csak akkor lehet kirobbantani onnan a fölösleges irodai pénznyelőket ha szó szerint dinamittal teszi meg valaki? bájos jövőkép.