Pécs, Pécs, Pécs, te csodás. 2010 van, idén te lettél Európa Kulturális Fővárosa, és csak a baj van veled, mert bizony Pécs, te hülye vagy. Egyrészt magadba fogadtad azokat a politikusokat, akiknek sikerült egy nyilvánvalóan kiemelkedő jelentőségű lehetőséget elcseszni, és gyakorlatilag viccet csinálni belőled, és ahelyett, hogy felvirágoztatnának, nos, inkább csorbát ejtenek a híreden. Pedig nem lennél te csúnya város, Pécs, hiszen idáig aki ott élt, tanult, mind-mind csak jókat mondott rólad, de hát ez történik, ha olyasvalakit engedsz közel magadhoz, akit nem is ismersz. Ó, te balga.
Aztán, ha már így megszólítottalak, kedves Pécs, megkérezném én tőled azt is, hogy ugyan miért adsz te otthont ennyi, és legfőképp ilyen mértékben retardált embernek, akik aztán lelövik a saját társukat az egyetemen, megint mások viccesnek találják, hogy ennek kapcsán kartonból készült fegyverekkel rohangáljanak a pécsi egyetemen, mert ők így kampányolnak a diák-rektorságukért. Miért? Meg hát itt vannak a külföldiek is, akik szép emlékekkel távozhatnának majd a későbbiekben földedről, de előtte inkább macskára lövöldöznek légpuskával, mert az hejj de kurvajó dolog, és megkérdezném tőled, hogy őket te miért nem nyelted el, miért nem taszítottad őket valami büdös csatorna mélyére?
Ejjj-ejjj, Pécs, csalódott vagyok amiatt, amit hallok mostanában felőled. Tedd rendbe magad, fegyverezd le a degenerált embereket, és ha már megtörtént a baj, legalább tanuljanak a példádból mások. Remélem, hogy a szigorított fegyvertartás nem csak mese lesz, hogy a külföldiek inkább a saját tulajdon tökükre fognak fegyverrel lövöldözni, és csepeg majd némi humor és kegyelet egyes emberek fejébe.
Nem gondolnám, hogy ez alapján kellene megítélni egy várost. Columbine, 1999. április 20.