Archive for the 'nincs kategória' Category
Képzeljük el azt a szituációt, hogy körülüljük az asztalt és kis kártyákra neveket írunk fel, majd mindenki húz belőle. Mi lenne, ha a kártyádon Will Smith neve lenne először felírva? Mi jutna eszedbe?
Valószínűleg a korombeliek első gondolata a Men in Black (Sötét Zsaruk) lenne, ami a maga nemében egy igazán szerethető amerikai akcióvígjáték volt. Emlékszem, mikor az 1990-es évek közepén megvettem az első Vox magazinjaim egyikét, talán pont ez a film volt a címlapon. Szívesen visszalapoznék, ha tudnám, hogy hová tettem ezeket az újságokat, és elolvasnám, hogy mit írtak akkor Will Smithről. Valószínűleg az akkori filmesztétáknak fogalmuk sem volt arról, hogy mekkora tehetség is rejtőzik ebben az emberben, és jó eséllyel képen röhögnének, ha azt mondta volna nekik akkor bárki is, hogy 2008-ban ez az ember egy igazi könnycsalogató drámában fog kiváló alakítást nyújtani. Pedig így lett.
A Hét Élet mind fényképezésben, mind színészi játékban egy mestermű, ami ha szabad ilyen túlzásokkal élnem, nem odaszegez a székbe, hanem szabályosan odaragaszt, leláncol, és azon kapod magad, hogy már a stáblista pörög és te csak ülsz döbbenten. És gondolkozol azon, hogy léteznek-e olyan emberek, létezik-e olyasféle önfeláldozás, őszinte szeretet és bűnbánás, mint amit ebben a filmben láthattál? A válaszokat persze mindenkinek magának kell megadnia, saját belátása szerint.
Will Smith egy fiatal adóellenőrként mutatkozik be a filmben, akinek valamiféle különös oknál fogva segítenie kell embereken. Persze mindezt nem válogatás nélkül teszi, hanem mint azt látni fogjuk, előtte alaposan próbára teszi őket. Vétek lenne azonban a történet további szálait felfedni, akár csak egy sorban is, hiszen ezzel gyakorlatilag megölném a filmet. Ha ezek után elfogott a kíváncsiság, nincs igazából más dolgod, mint beülni egy moziba és végignézni a 123 perces alkotást, ami engem is meglepve ezzel, de egyáltalán nem volt vontatott, vagy épp unalmas.
Akik már látták a filmet, kérdezem: csak nálam cserélődött ki a kis fehér kártya mögötti első gondolat? Nálam ugyanis a Men in Black törlődött és helyére a Seven Pounds került. Vastagon, piros betűkkel, egy igazán kötelező alkotásként.
Mikor megláttam egy műsorismeretőben a Törvény gyilkosa című filmet, no meg azt, hogy Robert De Niro, és Al Pacino egy filmben játszik, még fogalmam sem volt róla, hogy az utóbbi évek egyik legjobb krimijét fogom látni. Egy dologban voltam biztos, hogy ez a film a végleteké lesz, vagy egy mocskosul színvonalon aluli, a két színész idáig felépített munkásságát meggyalázó film születik, vagy egy újabb zseniális tekercs fog előttem lepörögni a mozivászonra vetülve.
A Törvény gyilkosa tipikusan az a film, amiről az ember nem szívesen mesél, hiszen a történetéről leírt minden szó önmagában rombolja a film élvezeti értékét. Én sem szaporítom a szót sokat a sztori vonallal kapcsolatban, elég legyen annyi, hogy két rendőr, két bajtárs történetét dolgozza fel a film, remek karakter kidolgozással, szép operatőri munkával és hihetetlenül jó színészi alkotásokkal.
Hosszabb postot szerettem volna írni, de úgy érzem, hogy erről a filmről csak azután érdemes beszélgetni, hogy látta az ember, és nem szeretném elvenni senkitől az élvezetet, így azt javaslom, hogy várjátok meg a DVD-t és vegyétek meg a filmet, mert ezért a filmért egyáltalán nem kár a pénzt kiadni, még ha elsőre nem is lesz olcsó.
Szeretem, hogy anno mikor a barátaimat felvettem MSN-re, ilyen delikát módon sikerült válogatni. Kifejezetten örömmel tölt el, hogy mindegyikük értelmes, rendkívül széles spektrumú felfogóképességgel rendelkező, kifinomult megérzésekkel operáló emberi lény, akikkel akár fél szavakból is megértjük egymást.
Egyszerűen könnyel kevert mosolyt csal az arcomra, hogy elég csak átbillentenem az MSN-emet elfoglalt állapotba, máris tudják, hogy ilyenkor nem alkalmas számomra a társalgás, és egyszerűen félre tudják tenni a problémáikat, kérdéseiket, kéréseiket arra az időszakra, mikor már teljes mellszélességgel állni tudom a strapát.
Íme egy remek példa, hogy így is lehet, kulturáltan, normálisan MSN-ezni:
(20:38) XYZ: vagy?
(20:45) Nyilas Misi: vagyok
(20:47) XYZ: ok
(20:47) XYZ: nemtom már mit akartam…
Igazából teljesen ki vagyok akadva magamon, amiért én így magamban olyasmit kívántam az illetőnek, hogy a kedves édesanyját 3 darab vérvörös, oszlopméretű fasszal rendelkező hegesarcú sittes néger dugja addig, amíg eszméleténél van, de talán majd kinövöm ezt egyszer és nem leszek antiszociális.
Hogyan készítsünk ízletes, fővárosi specialitást? Íme a megoldás, amit minden háziasszony szeretni fog!
Legfrissebb kommentek