1 teljes egész napja ismét VB-lázban ég a világ, minden szempár a tévékre szegeződik, és minden tévé képernyőjén Afrika, a varázslatos és ezerszínű déli kontinens tűnik fel. Hatalmas lehetőség ez nem csak Dél-Afrikának, ahol a mérkőzések zajlanak, hanem az egész földrésznek, és kultúrának, hogy kicsit megmutathassa önmagát, és élnek is vele: valószínűleg egyetlen idáigi VB-t sem jellemezhetünk olyasfajta kulturális pezsgéssel, mint az idei dél-afrikai világbajnokságot.
Amiről mindenki beszél a napokban, az nem is annyira a gólok zápora (ami még nem volt, de ugye ne legyünk türelmetlenek), hanem az a varázslatos népi hangszer, amit úgy hívnak vuvuzela, körülbelül 1 méter hosszú kürt, és napjainkban leginkább a futball rajongók fújják. De nem volt ez mindig így.
(A képen a vuvuzela, a hagyományos afrikai népi hangszer látható)
A vuvuzeláról az első említéseket még Ronald K. Aniad francia-angol felfedező tette útikönyvében, amit 1869-ben írt a kontinensről hazatérve. Elmondása szerint egy varázslatos, elmére ható hangszer ez, amit elefántok könnycsatornájából naponta távozó sárgás kis gombócokat összegyűjtve, majd összetapasztva készítenek. Egy 1922-es naplóban, amelynek a szerzője egyelőre ismeretlen a világ számára, arról írnak, hogy a hangszert az afrikai őslakosok azért találták ki, hogy az akkoriban arra járó amerikai és európai utazók számára is átérezhetővé és megtapasztalhatóvá váljék milyen hangokat hallanak a helyi őslakosok folyamatosan, születésüktől kezdve, lásd az alábbi képet:
A népi hangszer megjelenése a VB-n osztatlan sikert aratott a tévénézők és a bajnokság nemzetközi felügyelőbizottságának tagjai között is, és tervezik, hogy a jövőben a jól megszokott levegős kürtök, és vidám skandallumok/dalok helyett minden országban a helyi hagyományoknak megfelelően kötelező lesz valamiféle népi hangkeltő eszközt, sajátosságot bemutatni és használni.
A FIFA elnöksége példákat is hozott erre a mindennapinak nem mondható intézkedésre, így megtudhatjuk mire számíthatunk az elkövetkező évek focis eseményein. A 2012-ben esedékes ukrán-lengyel közös rendezésű EB-n a közönség megismerkedhet a prypiat-pianoval, ami egy 3 kézzel és 5 lábbal működő billentyűs hangszer, ami egy légvédelmi sziréna hangját utánozza pentaton skálán. Különlegessége a hangszernek, hogy a tetejére helyezve egy tetszőleges háziállatot az Godzillává változik.
Szóbeszédek szerint esélyes, hogy a következő világbajnokságok egyike a tengerentúlra invitálja majd a nézőket, hiszen amerika az elmúlt években méltánytalanul száműzött volt a futball-életben. Erre a lehetőségre felkészülve már folynak a tárgyalások James Hetfielddel, akinek a klónozását tervezik 1 600 000 példányban, ilyen formán minden, a mérkőzésre jegyet váltott szurkoló mellé juthatna egy belőle, és a meccs alatt folyamatosan énekelné az amerikai-tálib népdalt a Fuelt, amit szinte mindenki ismer: “Gimme fuel, Gimme fire, Gimme that which I desire”!
Nem kis meglepetésre a tanulmány utolsó sorai Magyarország EB illetve VB rendezési esélyeivel is számolnak, így például egy esetleges szerb-magyar EB esetén Delhusa Gjon – Nincskassza Pálinkaadó száma lehetne az országhatárokon átívelő kulturális motívum, egy román-magyar VB esetén a 100 tagú cigányzenekar és testvérei zenélhetnének bontóból származó Dacia kardántengelyeken, míg egy igencsak extrém józsefvárosi kontinensviadalon GSM shopokból származó, lefrankózott, polifónikus Samsung telefonok csendülhetnének fel a meccs elején, és szólhatnának annak végéig.










Legfrissebb kommentek