Archive for the 'balfasz' Category

Vuvuzela

Published
by
suexID
on June 12, 2010
in balfasz and blog
. 0 Comments

1 teljes egész napja ismét VB-lázban ég a világ, minden szempár a tévékre szegeződik, és minden tévé képernyőjén Afrika, a varázslatos és ezerszínű déli kontinens tűnik fel. Hatalmas lehetőség ez nem csak Dél-Afrikának, ahol a mérkőzések zajlanak, hanem az egész földrésznek, és kultúrának, hogy kicsit megmutathassa önmagát, és élnek is vele: valószínűleg egyetlen idáigi VB-t sem jellemezhetünk olyasfajta kulturális pezsgéssel, mint az idei dél-afrikai világbajnokságot.

Amiről mindenki beszél a napokban, az nem is annyira a gólok zápora (ami még nem volt, de ugye ne legyünk türelmetlenek), hanem az a varázslatos népi hangszer, amit úgy hívnak vuvuzela, körülbelül 1 méter hosszú kürt, és napjainkban leginkább a futball rajongók fújják. De nem volt ez mindig így.

(A képen a vuvuzela, a hagyományos afrikai népi hangszer látható)

A vuvuzeláról az első említéseket még Ronald K. Aniad francia-angol felfedező tette útikönyvében, amit 1869-ben írt a kontinensről hazatérve. Elmondása szerint egy varázslatos, elmére ható hangszer ez, amit elefántok könnycsatornájából naponta távozó sárgás kis gombócokat összegyűjtve, majd összetapasztva készítenek. Egy 1922-es naplóban, amelynek a szerzője egyelőre ismeretlen a világ számára, arról írnak, hogy a hangszert az afrikai őslakosok azért találták ki, hogy az akkoriban arra járó amerikai és európai utazók számára is átérezhetővé és megtapasztalhatóvá váljék milyen hangokat hallanak a helyi őslakosok folyamatosan, születésüktől kezdve, lásd az alábbi képet:

A népi hangszer megjelenése a VB-n osztatlan sikert aratott a tévénézők és a bajnokság nemzetközi felügyelőbizottságának tagjai között is, és tervezik, hogy a jövőben a jól megszokott levegős kürtök, és vidám skandallumok/dalok helyett minden országban a helyi hagyományoknak megfelelően kötelező lesz valamiféle népi hangkeltő eszközt, sajátosságot bemutatni és használni.

A FIFA elnöksége példákat is hozott erre a mindennapinak nem mondható intézkedésre, így megtudhatjuk mire számíthatunk az elkövetkező évek focis eseményein. A 2012-ben esedékes ukrán-lengyel közös rendezésű EB-n a közönség megismerkedhet a prypiat-pianoval, ami egy 3 kézzel és 5 lábbal működő billentyűs hangszer, ami egy légvédelmi sziréna hangját utánozza pentaton skálán. Különlegessége a hangszernek, hogy a tetejére helyezve egy tetszőleges háziállatot az Godzillává változik.

Szóbeszédek szerint esélyes, hogy a következő világbajnokságok egyike a tengerentúlra invitálja majd a nézőket, hiszen amerika az elmúlt években méltánytalanul száműzött volt a futball-életben. Erre a lehetőségre felkészülve már folynak a tárgyalások James Hetfielddel, akinek a klónozását tervezik 1 600 000 példányban, ilyen formán minden, a mérkőzésre jegyet váltott szurkoló mellé juthatna egy belőle, és a meccs alatt folyamatosan énekelné az amerikai-tálib népdalt a Fuelt, amit szinte mindenki ismer: “Gimme fuel, Gimme fire, Gimme that which I desire”!

Nem kis meglepetésre a tanulmány utolsó sorai Magyarország EB illetve VB rendezési esélyeivel is számolnak, így például egy esetleges szerb-magyar EB esetén Delhusa Gjon – Nincskassza Pálinkaadó száma lehetne az országhatárokon átívelő kulturális motívum, egy román-magyar VB esetén a 100 tagú cigányzenekar és testvérei zenélhetnének bontóból származó Dacia kardántengelyeken, míg egy igencsak extrém józsefvárosi kontinensviadalon GSM shopokból származó, lefrankózott, polifónikus Samsung telefonok csendülhetnének fel a meccs elején, és szólhatnának annak végéig.

Görög tragédia

Published
by
suexID
on April 17, 2010
in balfasz and blog
. 0 Comments

Vannak bizonyos helyzetek, amikor az ember csak döbbenten áll, és nem is tud igazán mit mondani, és ilyen helyzet az is, amiről a Velvet cikkezett minap. A 38 éves detroiti Jamar Pinkney ugyanis a nyílt utcán lőtte fejbe 15 éves fiát, miután az megpróbált szexuális kapcsolatot létesíteni saját, 3 éves féltestvérével.

A sztorit részletesen elolvashatjátok a Velvet cikkében, én csak összefoglalnám röviden a történteket. A 38 éves Jamar előző házasságából született 15 éves kisfia nem tudni milyen indíttatásból megpróbált “közelebb kerülni” 3 éves húgához, erre pedig fény derült egy orvosi vizsgálat során, ahol a kislányt vizsgáló orvosok hámsérülést és szexuális molesztálás nyomait vélték felfedezni. A család több tagja is az ifjabb Jamart tartotta felelősnek a tettért, aki később be is ismerte, hogy ő volt, bocsánatért könyörgött apjának, aki azonban hirtelen dühében kizavarta őt az utcára, letérdeltette, majd pedig hátulról agyonlőtte a fiú édesanyjának szeme láttára. Eztán a rendőrségre hajtott és feladta magát.

A sztorinak két éle van. Egyrészt felfoghatatlan, hogy képes egy édesapa ilyen brutális kegyetlenséggel kivégezni a saját gyerekét, másrészt pedig megbújik a történések mögött az a fajta állati ösztön, ami a nem egészséges egyedek kiválasztásáról gondoskodik, és az apa tulajdonképpen önnön kezével végzett szelekciót, mikor fejbelőtte a saját, korcs fiát.

Nem is tudom, hogy van-e olyan dolog, amit jobban gyűlölnék a gyermekek molesztálásánál, hiszen egy védtelen, alig 3 éves kislányhoz szexuálisan közeledni minden csak nem gyermeki csíny, és az apa valahol jogosan tette azt, amit nem. Persze ott van a másik oldal, hogy ki tudja végülis mit tett. Egy beteg, szexuálisal eltévelyedett gonosztevőtől szabadította-e meg a társadalmat idejekorán, vagy csupán hirtelen dühében más kiutat nem találva brutálisan kivégezte a saját fiát. Egy biztos: csórikám élete hátralevő “szép” éveit börtönben töltheti, ugyanis minimum 37 évet szabhat ki rá a bíróság az eljárás lezárásaként.

Igazságosztó, vagy gyermekgyilkos? Adott esetben ti mit cselekednétek?

Fekete iPhone, fekete képernyő

Published
by
suexID
on April 4, 2010
in balfasz, blog, geek and mac
. 0 Comments

Már párszor belefutottam ebbe a hibajelenségbe, általában random tevékenységek végzése közben (nem, nem a maszturbálásról van szó), és bizony mindannyiszor halálfélelmem volt. Igen, arról van szó, mikor a szifon, ájfón, ippon, nevezzük akárhogy is, de a telefon nem igazán reagál semmire. Értsd: hiába nyomom a home gombot, nem jelenik meg a képernyő, hiába próbálok bármit is tenni, nem ad ki hangot, teljes feketeség van csak és félelem, hogy na most lehet  vinni a szervízbe, ahol megcsinálják csilliárd forintért az egész kütyüt.

A halálfélelem lecsengése után, de még a totális beletörődés előtt számításba vettem, hogy mi történhetett:

  • Zárlatos lett az USB kábel, kicsapta a telefonban az áramkört, és most a burkolat alatt éppen lassan, de maró módon szublimál el minden az éterbe, worst-case scenario
  • Szétmerült a telefonom teljesen, és kell neki pár perc, hogy magához térjen, nem történt meg
  • Hülye fasz az Apple és nem tud normálisan tetheringet programozni a telefonba, ez történt

Na most a megoldást egy rövidke gugli használat után leltem meg, mégpedig: 10 másodpercig nyomva kell tartani a Home (nagy kerek) és a Sleep/Wake (kis hosszúkás a készülék tetején) gombot a telefonon, majd megjelenik az Alma jel, mindenki örül (!) és láss csodát, megjelenik a lock screen és rajta az Internet Tethering felirat.

De érdekes amúgy, hogy ilyenkor csak úgy spontán bekapcsol a pányvázás, máskor meg az autópályán, munka közben ha bejön egy hívás, akkor csak úgy eldobja az egész internetet, mert ő biztos benne, hogy én hívást akarok fogadni és nem netezni. FMR!

Európa Legretardáltabb Fővárosa 2010

Published
by
suexID
on March 3, 2010
in balfasz and blog
. 1 Comment

Pécs, Pécs, Pécs, te csodás. 2010 van, idén te lettél Európa Kulturális Fővárosa, és csak a baj van veled, mert bizony Pécs, te hülye vagy. Egyrészt magadba fogadtad azokat a politikusokat, akiknek sikerült egy nyilvánvalóan kiemelkedő jelentőségű lehetőséget elcseszni, és gyakorlatilag viccet csinálni belőled, és ahelyett, hogy felvirágoztatnának, nos, inkább csorbát ejtenek a híreden. Pedig nem lennél te csúnya város, Pécs, hiszen idáig aki ott élt, tanult, mind-mind csak jókat mondott rólad, de hát ez történik, ha olyasvalakit engedsz közel magadhoz, akit nem is ismersz. Ó, te balga.

Aztán, ha már így megszólítottalak, kedves Pécs, megkérezném én tőled azt is, hogy ugyan miért adsz te otthont ennyi, és legfőképp ilyen mértékben retardált embernek, akik aztán lelövik a saját társukat az egyetemen, megint mások viccesnek találják, hogy ennek kapcsán kartonból készült fegyverekkel rohangáljanak a pécsi egyetemen, mert ők így kampányolnak a diák-rektorságukért. Miért? Meg hát itt vannak a külföldiek is, akik szép emlékekkel távozhatnának majd a későbbiekben földedről, de előtte inkább macskára lövöldöznek légpuskával, mert az hejj de kurvajó dolog, és megkérdezném tőled, hogy őket te miért nem nyelted el, miért nem taszítottad őket valami büdös csatorna mélyére?

Ejjj-ejjj, Pécs, csalódott vagyok amiatt, amit hallok mostanában felőled. Tedd rendbe magad, fegyverezd le a degenerált embereket, és ha már megtörtént a baj, legalább tanuljanak a példádból mások. Remélem, hogy a szigorított fegyvertartás nem csak mese lesz, hogy a külföldiek inkább a saját tulajdon tökükre fognak fegyverrel lövöldözni, és csepeg majd némi humor és kegyelet egyes emberek fejébe.

Vonalka

Published
by
suexID
on January 16, 2010
in balfasz and blog
. 4 Comments

A héten volt egy kis természeti katasztrófa Haitin, ahol egyébként is a szegénység szexuálja a nyomorúságot, idehaza össze-vissza variálják a KRESZ-t, megkezdődött a kampány, lassan kijelölik az országgyűlési választások időpontját. Persze ezekről a dolgokról csak érintőlegesen hall az ember, mivel a BKV-nál megmakacsolták magukat a buszvezetők, és sztrájkba léptek, gyakorlatilag a teljes budapesti lakosságot szénné fingatva.

Amennyit én láttam a sztrájkból az az, hogy a buszpályaudvarok üresek, és csak rendőrök kószálnak a területen, a városban alig pár busz lézeng csak, sőt üres kocsikat is látni közlekedni, ki tudja hova tartanak. A metrón tegnap relatív nagy volt a tumultus, mára már ezt sem lehet elmondani, az emberek türelmesen és csendesen várják a menetrend szerint közlekedő szerelvényeket, nincs tolakodás, ordítozás, csak csendes beletörődés. A HÉV terén is hasonló a helyzet, ott ritkábban de megbízhatóan járnak a szerelvények, nincs túl nagy tömeg és az utasok egymást segítik ki információval, hellyel.

173-as busz, VT-Transman módra

Ami mégis dühítő az egészben, hogy megint pár ember öncélú viaskodása miatt szív egy ország (ne feledjük, Budapest lakosságának többszöröse fordul meg a városban, olykor csak pár perces ügyintézés céljából), és semmiféle nyomás nincs a vezetőségen, sem pedig a szakszervezeti vezetőkön, akik prémium fizetéssel üldögélnek és eszik a pogit meg isszák a bubis vizet, mit sem törődve a külvilággal. Valahol érthető ez persze, hiszen ők nem ülnek fel a buszra, villamosra, metróra, csak bevágják magukat a szolgálati autóba és végigfurikáznak a városon (Kocsis úr például nevéhez méltó módon kocsival, na meg rendőri kísérettel érkezett a Moszkva térre valamelyik nap sajtótájékoztatót tartani).

Hogy mi lenne a megoldás? Befogni a szakszervezet száját valami jelképes ajánlattal, majd átvészelni azt az időt, ami a tömegközlekedés liberalizálásáig hátra van. Aztán átszervezni a BKV-t, magánvállalkozókat bevonni a közlekedés lebonyolításába, kidurrantani a vízfejet és kisebb vezetőséggel, hatékonyabban működő struktúrával végre európai szintre emelni a tömegközlekedést. Persze nem szabad elfelejteni kivenni a kezünket a biliből…

Beteg elmék

Published
by
suexID
on October 29, 2009
in balfasz and blog
. 0 Comments

(Riktán kezdem így a postjaimat, de most egy kis előszó következne: ezt a bejegyzést közvetlenül a legutóbbi Statisztikás postom után írtam, még július 19-én. Akkor csak alig pár embernek adtam oda a linket, most viszont rátaláltam a bejegyzésre az admin felületen, és úgy döntöttem, hogy kirakom a publikum elé.)

Azok számára, akik olvassák a blogon viszonylag rendszeresen jelentkező Statisztika rovatot (1-7. részek) valószínűleg nem okoz meglepetést, hogy az „internet által nyújtott végtelen szabadsággal” párhuzamosan egyre több és több, hogy úgy fogalmazzak, érdekes emberi hülyeség kerül felszínre. Jobb esetben ez csak abban nyilvánul meg, hogy az emberek videóra veszik, ahogy részegen beállnak a Mc Donald’s ablaka alá brümmögni és úgy kérik ki a sajtburgert, meg felkerülnek a tematikus blogok eklektikus anyagába a közösségi oldalakról összevadászott elborult, és szánalmas képek. De vannak más esetek is, amiken az ember első körben röhög egy nagyot, másodszorra már csak egy diszkrét vigyorra futja, és minden további alkalommal már a fejét fogja, hogy mégis „milyen világban élek én”.

Többek között ezért is döntöttem úgy, hogy megírom ezt a bejegyzést és remélem, hogy azok az emberek, akik hasonló tartalmakat keresnek erre az oldalra fognak kilyukadni, hovatovább azt is merem remélni naivan, hogy nem fognak az álló nemiszervük árnyékától elvakultan továbblapozni, hanem elolvassák azt, amit írok. Kezdeném rögtön egy képpel, ami azért is jó, mert szép színes, és nem kell annyit erőlködni az olvasással, íme:

Google Analytics screenshot

A fenti képszemelvény a Google Analyticsből származik, ami egy statisztikai rendszer és ha másra nagyon nem is használom, de ezen keresztül nagyjából nyomon tudom követni, hogy kik és milyen szavakkal jutnak el az adatfolyamból az én kis blogomra. Remélem mindenki látja a lényeget, hogy mégis milyen érdeklődést vált ki az emberekből a lovakkal, saját vérrokonaikkal történő közösülés. Ami szerintem valahol szomorú, mert akárhogy is nézzük ezek perverziók.

De egyáltalán mi a perverzió? Alapvetően perverziónak nevezünk minden olyan dolgot, ami a szokványostól eltérő és az általános társadalmi normákat feszegeti. Ez így eléggé tág fogalom, annál is inkább, mivel nekem volt szerencsém olyan szexuális felvilágosító irodalmat forgatni, ami a 70-es évek derekán íródott, és a szerzője perverznek minősítette az orális szex mindenféle formáját, ami valljuk be, napjainkban már elfogadott „kedveskedésnek” minősül. De ha eltekintünk ettől a régi korok prüdériájától, azért azt beláthatjuk, hogy egy négylábú nyerítő állattal, a tulajdon kutyánkkal, illetve a saját lányunkkal és anyánkkal dugni (sic!) mind olyan dolgok, amiknek az idők végezetéig perverzióknak is illene maradniuk. Ritka, nyomokban előforduló perverzióknak.

Ám sajnos ha nem vagyunk totálisan naivak, meg hülyék és szellemi rövidlátók, akkor észlelhetjük, hogy a világ nem efelé halad. Az ember kezd a világégések előtti állapotok felé visszatérni, amikor is unalmában már nem tudott mit csinálni és mivel háborúk épp nem folytak, nem pusztítottak emberek milliót szanáló vírusok, hát nekiállt az unalmát a szexuális szokásainak „színesítésével” csillapítani. Így lehet, hogy már a régi görög és római írásos és képi emlékeken is találkozhatunk orgiákkal, kutyákkal közösülő férfiakkal, egymás ölét kényeztető nőkkel, és így maradhattak fel olyan tárgyi emlékek a középkorból, amikről még egy laikus is megmondhatja, hogy nem egyszerű kínzóeszközök voltak, hanem az aberált szexualitás kellékei.

Jó volna ezeket a tendenciákat visszafordítani, az embernek megtanítani a szeretkezés és a (már bocsánat de) baszás közti különbséget, rámutatni, hogy a hörcsög aranyos állat, de attól még nem kell a szeretetet intim formában kimutatni felé, a gyerekeknek mesélni a szexről és nem hagyni, hogy majd a pornóból meg a szellemi rövidnadrágos baráti körük által megtanulják, lekötni a figyelmüket és a kíváncsiságukat értelmes dolgok felé terelni. Mert aki ismer, az tudja, hogy a prűdség távol áll tőlem, legalább olyan távol, mint a testi-lelki selejtek fentebb vázolt perverziói.

(Ui.: ki fogok találni mostantól egy módszert, hogy azok akik gyerekpornóra keresve érkeznek a blogomra, az illetékeseknél landoljanak. Mert ettől már felfordul a gyomrom.)

Szenvedélyünk az elbutulás

Published
by
suexID
on October 26, 2009
in balfasz and blog
. 8 Comments

Alacsony vérnyomásban szenvedő honfitársaimnak javasolnám a földi sugárzással elérhető magyar kereskedelmi csatornák valamelyikének fogyasztását olyan 16.00 és 20.00 között. Garantált, hogy még a legnyugodtabb embert is kb. 5 perc alatt sikerül kihozni a sodrukból.

(Kiszel Tünci mutatja a Joshi Baratban, amit kiskorában sokat láthatott)

Kezdjük a TV2-vel. Benyomod a tévét, odakapcsolsz a csigáskettesre, és máris ömlik a lábaid elé a színes szemét. Joshi Barat (aki egyébként kicsit hosszabb séróval elmehetne a most éppen tetszhalott Budapest TV-re 380+ÁFA percdíjjal kondért körülugrálni) próbál retardáltakat, mozdonyszőkéket, értelmi fogyatékosokat és alkoholistákat kibékíteni. Persze az embernek már anélkül is bűzlik az egész, hogy TV készülék ténylegesen képes lenne szagokat kibocsátani, de azért van egy bizonyos pont szerintem, ameddig minden dolog tud vicces lenni. És ezt a pontot már sikerült túllépni. Voltak persze mindenkiben hiú ábrándok, hogy majd jön a Joshi (akit egyébként nagy szellemi guruként harangoztak be a műsor indulása előtt) és lesz egy normális talkshow, mint anno volt mondjuk a Jakupcsek Gabi vezetésével, de természetesen érvényesült a papírforma és ez a műsor is lealacsonyodott olyan szintre, hogy a kutyámnak nem engedném nézni, mivel félő hogy utána zavarában a seggével enné a tápot és a száján adná ki magából.

Harrmónika Show

De nem szabad elfelejtkeznünk a konkurens RTL-ről sem, akik valószínűleg se az utcán, se a sarki pékségben nem szívesen hangoztatják, hogy ők hol is dolgoznak, mert ami ott megy az már vérciki. Évek óta megy ez az undorító talkshow, amit Erdélyi Mónika neve fémjelez, és amiről minden évben megállapítom, hogy ennél lentebb már nincsen. Aztán a következő szezonban mindig rá kell ébrednem, hogy de van, egyrészt azért, mert évről-évre mindig előszedik ezt az ocsmány formátumot, és nem tudnak tőle elszakadni, másrészt, hogy minden évben sikerül még undorítóbb társaságot összetoborozni a stúdióban. Ahhoz képest, hogy kezdetben a „Hogyan mondjam el neki, hogy lefeküdtem a [Bélával-Zolival]” véges elemű tömbből válogattak a szerkesztők, most már bővült a kínálat, és az alkoholisták, erőszaktevők, bűnözők és debilek mellé újabban becsatlakoznak az emósok és a buzik is, na meg az önjelölt mulatós sztárok (példának okádék: Szintiboy, alias Zagyva Tíbor).

Sanszos egyébként, hogy azonnal orvoshoz rohannék, ha mondjuk egy szép, fényes szeptemberi reggelen arra ébrednék, hogy a kereskedelmi tévék levették a műsorukról ezt a hihetetlen gagyi áradatot és mondjuk legalább valami új, egyedi műsort készítettek. Rögtön az jutna eszemben, hogy hallucinálok vagy súlyos kényszerképzeteim vannak, és minimum rászoknék valami hardcore nyugtatóra, vagy már nem is tudom.

Bringa

Published
by
suexID
on October 26, 2009
in balfasz and blog
. 5 Comments

Jó dolognak tartom a bringát. Gyors, kényelmes és környezetbarát eljutást tesz lehetővé A-ból B-be. Sajnos nem tartozom az aktív bringások közé, elsősorban azért, mert a kis házunkban eléggé macerás lenne a drótszamarat tárolni, a lakásba meg értelemszerűen nem fogom felcipelni.

Ugyanakkor, a bringásokról már nem állítanám ilyen határozottan, hogy szeretem őket. Mert sajnos nem így van. Egyszerűen dühítő maga a folyamat, amit évek óta zajlódni látok körülöttem, mikor kocsiban ülök, az utcán sétálok, vagy buszon kapaszkodok.

BMX

Itt vannak például a BMX-esek. Isten mentsen attól, hogy általánosítsak, de egyszerűen a gyalogideg elkap, mikor meglátom ezeket az idióta kertitörpéket a nevetsége kacatjaikon gurulni városszerte. Gondolom ismerős a kép, hogy sétálsz békésen az utcán, és egyszer csak a háttérből egy mással össze nem hasonlítható kerepelő hangot észlelsz, aztán mire hátrafordulnál, már el is suhan melletted a bőgatyás hülyegyerek. Ráadásul teszi mindezt olyan magasságban ülve a guruló foshalmazán, hogy ha valami abszurd helyzetből kifolyólag kiugrana a bokorból egy grizzly medve, erőlködés nélkül be tudná vezetni az orális szex alapjaiba a kis takonygombócot.

Az is jó még a BMX-ben, hogy lámpa ugye nincsen rajta, de azért éjszaka sem hagyják otthon a bicajt, na és persze a fék is olyan opcionális extra, amit nem igazán szoktak igényelni rá. Mert minek. Tudom, hogy egy pályán rendkívül ortopédul nézne ki ezekkel a kiegészítőkkel ez a remek jármű, de akármennyire is tetszene például egy BMW rendszámtábla, meg tükrök nélkül, azért mégsem hajt ki vele az ember az utcára ezektől megfosztva.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a kisköcsögöknek valószínűleg se apja, se anyja, így este 11-kor még vidáman gurulgatnak az úttesten keresztbe-kasul, igényesen felöltözött és egyáltalán nem emós barátnőiket a kormányon szállítva, és ordítozva, meg szépen beszélve. Aztán mikor valamelyik autós ne adj isten nem számít rá, hogy egy ilyen 3-4 tagú, „tudatosan közlekedő” banda kihajt az úttest közepére, már meg is van a baj. Na és kit fognak azonnal a sárba tiporni? Kit fognak lesittelni, és veszik el a jogosítványát? Költői kérdés volt.

Tornado

De természetesen nem csak a BMX tündököl új csillagként a közlekedési kultúra egén, hanem itt vannak a Tornádósok. Ennek a közlekedési eszköznek az érkezését még talán üdvözölném is, ha nem az a réteg vásárolná, akinek a szar látása, idegbetegsége és beszámíthatatlansága okán már hagyományos bringa sem való a hátsó fele alá. Ahányszor az elmúlt hónapokban kénytelen voltam a bokrok élővilágát tanulmányozni egynémely „villanyállat-tulajdonos” se-hall-se-lát Dömötör viselkedése miatt, már lassan agrárkutatónak is kinevezhetném magamat.

Amolyan zárszóként jegyezném fel ide, hogy: kötelező KRESZ oktatást az iskolákba! Legalább egy alapfokú KRESZ vizsga letételére kötelezni a Tornádó tulajdonosokat! Kenyeret, vizet, 128 kB memóriát és broadband hozzáférést mindenkinek!

Ó te édes vasárnap reggel

Published
by
suexID
on October 25, 2009
in balfasz and blog
. 2 Comments

Vasárnap. Ó te szép vasárnap! Mennyire várlak téged mindig, ahogy szeled érezni már szombat este, nyugalmat adó érintésed szinte cikázik az ember lelkén már előző éjjel, majd a te reggeleden lágyan megsimogatod az ember arcát, tovasuhanó, tollpihe ujjaiddal cirógatsz minket. Ó te vasárnap reggel!

Ó te vasárnap reggel! Arra kérnélek, hogy ne engem cirógass illékony ujjaiddal, hanem a szomszéd rőt picsájába matass hétfő barátod vaskos öklével társulva. Nem kérek sokat én, csak hogy midőn basznótok őt halálra az önnön fúrójával, fájdalmában olybá sikítson, hogy az kiszaggassa a szomszéd ház minden nyílászáróját. Ó te édes vasárnap reggel!

Ó te kedves vasárnap reggel, engedd meg, hogy kinyilatkoztassam szerény érzelmeim feléd. Neszebazmeg flowchart, hogy baszna meg egy tehén!

Szép, színes grafikon

Légyszi inkább ne fotózz!

Published
by
suexID
on October 8, 2009
in balfasz, blog, fotó and geek
. 26 Comments

A napokban elég sokat járt az agyam a fényképezés körül és beszélgettem is emberekkel erről a témáról, aztán a spottr cikkét (és a rá érkezett kommenteket) olvasva jött el az a pont, hogy úgy éreztem, nem bírom szó nélkül és megszületett ez az iromány.

Pár évvel ezelőtt kezdődött talán az egész, de lehet az emlékezetem csal és sűríti össze mindössze pár lépésbe a digitális fényképezés sok-sok éves fejlődését. Emlékszem, anno robbanásszerűen nyert teret a digitális fényképezés, és jutott el szinte minden családba valamilyen úton módon. Voltak, akiknél ez egy kompakt masina (szappantartó) beszerzésében mutatkozott meg, máshol pedig az akkor még csak szárnyait bontogató DSLR technológia egy-egy félprofi képviselőjének megjelenésében csúcsosodott ki. Mivel főleg az előbbi kategória volt a jellemző, így egyre több és több bulin, baráti összejövetelen, kiránduláson került elő a táskák mélyéről a családi kisgép, amivel lehetett összeállós képeket fényképezni, szerény kivágással fotózni a Hősök terét osztálykirándulások alkalmával és idővel persze szénné makrózni mindent, ami a kéz közelbe került, kezdve a taknyos papírzsebkendők hadával, folytatva a kiürített sörösüveg peremével, és az összes lecsapott hangyával.

Már ebben a kezdeti időszakban is voltak trendek, és effektek, amik úgymond kötelező körnek számítottak. Ilyenek voltak például a fekete fehér művészi képek, a barátokkal/barátnőkkel összeülős szépia tónusú „műemlékek”, valamint később a más kicsit erősebben irritáló treshold effekttel szétzilált „művészfotók”. De akkoriban talán a megfelelő számítógépes tudás, a kicsit visszafogottabb online lét következményeként, viszonylag kicsi, szeparált csoportok foglalkoztak a fényképezés megcsúfolásával, és a többség igyekezett azért jó képeket csinálni. Mára a helyzet megváltozott, hiszen minden háztartásban akad szinte egy, de olykor több kompakt gép, a család „tehetségesebb” tagjai már bridge gépet forgatnak, és a magukat őstehetségnek érző fiatal réteg kisírta apukától a DSLR-t, amiről nem tudják valójában mire is jó, de jó drága, meg szépen csattog a tükör és a zár, meg lehet rá combos vakut ültetni, szóval igazi presztízstermékké nőtte ki magát az évek során. Ehhez persze nagyban hozzájárult az is, hogy a fotómasinák gyártói minden évben egyre lejjebb és lejjebb viszik a belépő szintű gépek árát, hogy minél több embert csábítsanak át az „egyszeri beszerzés – sokévi vidám használat” filozófiáját képviselő kompakt fényképezőgépek oldaláról, a (D)SLR világába, ahol mindig akad új objektív, vaku, és más technikai kiegészítő, amire költeni lehet.

Ezzel alapvetően semmi gond nem lenne, ha ezeknek a fényképezőgépeknek a tulajdonosai egytől-egyig rendelkeznének valamiféle alázattal a fényképezés iránt, és legalább annak az alapjait igyekeznének elsajátítani, csendben gyakorolva, otthon összehasonlítgatva a képeiket a profik munkáival, tanulva azokból. De ehelyett a fiatalság (én is az vagyok, kit érdekel) inkább trendeket követ, automata módba löki a gépet és ezzel gyakorlatilag meggyilkolja a tükörreflexes gépek lényegét, a beállítások és kompozíciók szabadságát és annak varázsát, hogy egy adott géppel, ugyanarról a témáról, ugyanabban az idősávban több ezer féle kép készülhet. Ha igazán csúnyán akarok fogalmazni, azt is mondhatom, hogy visszakorcsosítják a DSLR technológiát a kompakt fényképezők szintjére, de ezzel csak a kompaktosok táborát sérteném meg (ami nem célom) és nem mutatnám meg annak a súlyát, hogy mit is tesznek ezek az emberek valójában. Beszéljenek hát helyettem a képek, és pár (keresetlen) szó, amit hozzájuk fűznék menet közben:

FlickR kép

Távol álljon tőlem az ironizálás, de ehhez a képhez aztán igazán szükség volt a Nikon D90 tudására, és ahogy elnézem, minden benne rejlő lehetőséget maximálisan kihasznált az alkotó. Persze nem minden képe ilyen az úriembernek, de azért akadnak még ehhez hasonlatos igazi műalkotások. Tény és való, hogy a bokeh – mint egyes objektívek sajátos jelensége – elbűvölő is tud lenni, de valahogy soha nem voltam rajongója a képeknek, amik kifejezetten erre vannak kihegyezve.

FlickR kép

A másik divatos kis kedvenc az Urban Acid, amiről már nem tud az ember ilyen egyértelmű véleményt mondani, már csak azért sem, mert ugyanúgy akadnak következetes és mérsékelt felhasználók, mint olyanok, akik a fenti remekművet is elkövették. Ráadásul a szépség és esztétikum relatív fogalmak, mást jelentenek minden embernek. Egy biztos, hogy mikor meglátok egy ilyen szemet sanyargató színösszeállítást, mint a fentebbi képen, azért elgondolkozok rajta, hogy mennyire jó is lenne a Photoshopot elzárni néhány embertől. Na meg a Lightroomot is.

Aztán még számtalan olyan effektet tudnék itt felsorolni, amitől a szőr feláll a hátamon, de nem szeretném erre kihegyezni ezt a rövidnek nem mondható eszmefuttatást. Helyette inkább feltennék pár (talán költői) kérdést. Először is, hogy miért ciki manapság kompakt gépen megtanulni normálisan fényképezni és csak utána vásárolni DSLR-t? Miért gondolja mindenki azt, hogy egy fényképezőgéptől lesz valaki jó fotós? Mi visz rá embereket arra, hogy sokszor milliós összértékű felszereléssel ilyen képeket csináljanak, mint ez itt alant:

FlickR kép

Mikor jön el az az idő, mikor az emberek rájönnek, hogy kellő tudás és ismeretanyag hiányában a Photoshop legprofibb szűrői és effektjei is gagyik? Hogy a tehetséget nem csomagolják bele a kitbe, amit vásárolnak? Hogy egy péniszpótlék teleobjektív még nem ad át semmiféle tapasztalatot, alapvető tudást, amit illendő tudni a fényképezésről?

Egy biztos, én nem vagyok profi fotós. Lehet soha nem is leszek az. Nincsen DSLR-em, de tervezem a vásárlását. Irigy mondjuk nem vagyok, mert legyen mindenki boldog azzal a technikával, amit a lehetőségei szerint beszerzett. De abban biztos vagyok, hogy nem vagyok egyedül a felháborodásomban, amit az olcsó DSLR-ek megjelenése, a Photoshop tutorialok ocsmány felhasználása és leginkább a fotós szemléletmód egyes embereknél tapasztalható teljes hiánya vált ki. És akkor jöhetnek a kövek…