Archive for the 'boldogság' Category

Sugar!

Published
by
suexID
on February 16, 2010
in blog, boldogság, fotó, gasztro and láv
. 0 Comments

Örömmel jelentem, hogy ma megvolt a hat-trick* és immáron harmadik alkalommal jártam a Sugar Shop!-ban. Persze gyorsan hozzá is teszem, hogy az a három az valójában kettő, ugyanis egy alkalommal csak átutazóban jártam náluk, de azért ezek után illendő dolog pár sorban megemlékezni a helyről, mert megérdemli.

A Sugar! valószínűleg egy olyan hely, ami minden egészséges, sörön nevelkedett férfiember rémálma elsőre, de ha jobban végignézzük a boltot, és magát a jelenséget vesszük figyelembe, akkor már változik a helyzet. A Sugar! ugyanis egy olyan cukrászda (design cukrászda, bocsánat), aminél a tulajdonosok mertek nagyot álmodni és egy célt tűztek ki maguk elé: egyedi, látványos, sokkoló és aranyos cukrászdát építettek egy olyan városban, ahol hagyománnyá váltak az arany küszöbös, fabetétes pulttal pöffeszkedő ódivatú cukrászdák. És valljuk be, ezt igen jól tették a srácok.

Asztal a Sugar! Shopban

A Sugar! alap koncepciója a következő: letisztult falak, mérhetelen mennyiségű édesség a szó szoros és kevésbé szoros értelmében, kedves kiszolgálás, finom és egyedi sütemények. A fentebb látható logó hangulata végigvonul az egész helyen, az asztalok olyanok, mintha leöntötték volna őket egy gigászi adag vanília öntettel, a mosdóban vidám rajzok, a mosdókagylók üveg borítása alatt M&M’s cukorkák, földre ejtett fagyit formázó étlaptartók és vicces (de szerethető) megjelenésű pincérek gondoskodnak arról, hogy az ember mosolyogjon, amikor belép és mikor távozik.

De beszéljünk most a kínálatról. A Sugar! alapvetően egy látványcukrászda, de ugyanakkor egy kis rész boltként is funkcionál. Itt lehet mindenféle Hello Kittys cuccokat, retro szappanokat és tusfürdőket, valamint orbitális méretű adagolókból cukorkákat és nyalókákat vásárolni. Aztán ha az ember nem csak átutazóban van, akkor beülhet a barátnőjével/barátjával (ahogy én is tettem) megenni egy sütit, kortyolni egy kis shaket (ami össze sem hasonlítható a Mc Donald’s-os fossal) és egy jót beszélgetni?

Negatívumok? Talán az, hogy a hely meglehetősen divatos, ezért rengeteg hangos embert vonz, de szerintem Budapesten ez nem megy ritkaságszámba. A hely bár csajos, de szerintem vállalható, aranyos és egy kellemes, üde színfoltja a városnak. Sőt, nem is egy, hanem rögtön kettő, hiszen a VI. kerületben a Paulay Ede utcában (megközelítés a kisföldalattival, onnan az Opera megállóhelytől kell kicsit gyalogolni az Oktogon irányába és a troli nyomába eredve, jobbra tartani) valamint Újpesten az Árpád üzletház tőszomszédságában is található egy egység, mindkettő közel azonos kínálattal, bár hangulatában az előbbi magasan veri az újpestit.

Mi Barbival kétszer voltunk a helyen, először egy esős, komor délutánon, mikor szerencsére sokan választották az otthon maradást, és így kellemesen egymásra lehetett hangolódni egy félreeső asztalnál, ma pedig másodszorra, amikor a kissé nagy tömeg és a helyi posh-hülyegyerekek próbálkoztak ellehetetleníteni az ottlétet, de nem sikerült nekik.

Hantás Flóra

Összeségében mindenkinek ajánlom a Sugar! Shopot, aminek van honlapja is, méghozzá az arculathoz remekül passzoló, látványos alkotás, kukkantsátok meg az alábbi linken:

http://sugarshop.hu/index.html

* hat-trick: a fociban 3, egymás után történt próbálkozásból elért 3 darab gól. De használják persze más sportágakban is.

Viszlát, 2009! – Szia, 2010!

Published
by
suexID
on December 31, 2009
in blog and boldogság
. 2 Comments
Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.
Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.
Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, és esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.
Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.
Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!
B.Ú.É.K.!

Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.

Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.

Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.

Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.

Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!

B.Ú.É.K.!

Hóesést akarok

Published
by
suexID
on November 26, 2009
in blog and boldogság
. 0 Comments

Szeretnék majd levágott ujjvégű kesztyűt, ilyen művész sálat, hozzá tartozó kommandante sapkát, szeretnék eljutni egyszer Bécsbe, meg Párizsba, New Yorkba, a skót felföldre, Norvégiába, Dániába, Svédországba, és szeretnék lefotózni egészen közelről egyszer egy rénszarvast, és utána cigit retusálni a szájába.

Egyébként már jobban vagyok, csak rekedt vagyok, mint az állat, meg folyik az orrom, de ezek el fognak múlni remélhetőleg holnapra, és aztán már teljesen túlleszek a téli letargikus betegeskedésen és egészen jövő ilyenkorig semmi bajom nem lesz. Mert eldöntöttem.

A mára rendelt zene pedig nem más, mint Thom Yorke – Hearing Damage. Olyannyira szeretem, hogy külön feltöltöttem nektek a YouTube-ra, mert a másik változatot (New Moonos háttérrel) valószínűleg 1-2 nap és letörlik, mert teli lett spammelve az annotáció mindenféle átverős linkekkel.

I kill people

Published
by
suexID
on May 21, 2009
in boldogság, nem vicces and videó
. 1 Comment

Az a helyzet gyermekeim, hogy enyhe fájdalmaimat leszámítva jól érzem magamat, és ezt jól esik kimondani, viszont nagyon nem tudok hozzátenni, elvenni belőle.

Viszont gondolva egy közös, nagyon kedves ismerősünkre, közölném, hogy van új Jon Lajoie album! :))

Köszi Groovenak az infóért! :))

On a different kind of thursday evening

Published
by
suexID
on March 5, 2009
in blog and boldogság
. 1 Comment

Néha eltöprengek azon, hogy vajon csak én vagyok-e ilyen szentimentális idióta, hogy képes vagyok egy-egy zenéről egész napok eseményeit felidézni, mosolyogni, vagy hova tovább, nevetni, hogy egyszerűen képes vagyok egy név hallatán szívtájékon bizseregni, perceket számolni, egy-egy illatról asszociálni rá, a haja esésére, azokra az érintésekre és csókokra, amiktől az ember kellemesen megborzong. Lehet csak nekem tudnak félszavakról, mondatokról, egy nevetés egyszerűen szép hangjáról emberek, tekintetek a gondolataimba férkőzni, és fogva tartani.

Igen. Azt hiszem szeretek valakit, nagyon.

5 Centimeters Per Second

Published
by
suexID
on February 19, 2009
in blog, boldogság and film
. 4 Comments

A korábbi animés bejegyzésben leírtakat (no meg önmagamat) meghazudtolva múlt vasárnap megnézem egy animét Zsófival.

5 Centimeters per second

Valamiért mégsem érzem ezt érvágásnak, vagy a saját elveim felrúgásának, ugyanis azt gondolom, hogy a 5 Centimeters Per Second című alkotás (秒速5センチメートル) egy-egy filmet is simán kenterbe ver nem csak történet, hanem képi megvalósítás, zenei aláfestés, és sok más téren is.

Az anime valójában egy 3 részes alkotás, a részek azonban egyben adnak ki egy kerek, 1 órás történetet. Maga a sztori egyszerű, de a maga egyszerűségében remek, két tizenéves szerelmét mutatja be, azt, ahogy dacolnak a köztük levő távolsággal, és keresik az útjukat. Nem mondanám, hogy kalandos útvesztőkkel telitűzdelt sztorit, bonyolult érzelmi szálakat kapunk, de az ábrázolás, megvalósítás, az apró részletek mégis egy mesterművé teszik ezt a történetet. Miközben néztük a Makoto Shinkai nevével fémjelzett animét, valahogy elgondolkoztam rajta, hogy ha mindezt egy film formájában nézné az ember, akkor valószínűleg 5 perc után kikapcsolná, mert a film egyszerűen nem képes olyan gyönyörűen visszaadni a részleteket, a finom mozzanatokat, mint ahogy ezt ez az anime teszi. Valójában egy emberiség elleni bűntett lenne ebből az animéből filmes adaptációt készíteni, de szerintem akár hagyományos animációs alkotást is.

5 Centimeters per second

Az anime képi világa egyszerűen zseniális. A finom részletek kidolgozottsága, a fény-árnyék hatások művészi megrajzolása, és azoknak a részelemeknek az aprólékos kimunkáltsága, amik felett normál esetben elsiklanak az emberek, szóval mindez egybevéve egy olyan vizuális orgazmust eredményez, amit szinte lehetetlen leírni. Az, hogy a bejegyzésbe a szokásomtól eltérően sok-sok képet tettem, többek között ennek tudható be, ugyanis a 5 Centimeters Per Second egy olyan anime, amit mindenkinek szívemből ajánlok megtekintésre, még akkor is, ha esetleg nem szereti a műfajt, vagy épp a romantikus, érzelmesebb történeteket.

5 Centimeters per second

Ami pedig a zenéket illeti, őszinte leszek, erre sem lehet panasz. Az alkotás teljes hosszában meseszép, nyugalmat árasztó zenék szólnak, a zeneszerző Tenmon mégsem teszi túlságosan puhává és lavór-pozitívvá ezzel a filmet (mert nem túlzás ezt filmnek nevezni), mert sikerül neki egy bizonyos, nehezen körülírható határon belül maradni, ami még éppen ízléses és megfelelő.

Összegezve a dolgokat, csak annyit tudok mondani, illetve leírni, hogy ha valaha szeretnétek igazán impresszív, és szemet gyönyörködtető animét látni, akkor a 5 Centimeters Per Second egy kötelező darab, ami akár egy könnyű délutáni mozinak, vagy egy késő esti lélekmelengető időtöltésnek is kiváló.

Médiatényező

Published
by
suexID
on January 15, 2009
in blog and boldogság
. 6 Comments

Ma este járt nálunk a KTV stábja forgatni, pénteken este 6-kor leszünk adásban. A rádióval kapcsolatban voltak kinn, egy nagyon vidám és szimpatikus társaságról van szó, és örültem ennek az estének. No meg az egész napnak, ugyanis délután randiztunk Zsófival. Fura, mert alapvetően utálom a telet, mégis jó volt a szinte teljesen kihalt, ködös és üres Margitszigeten csúszkálni, beszélgetni, átölelni őt.

I kissed a girl and I liked it...

Aztán a már-már törzshelyünkké minősült oktogoni Mekibe vettük az irányt, ahol kicsit átmelegítettük megfagyott végtagjainkat, szembesültünk a gyereknevelés csodájával, a 4 éves forma gyereke előtt bőszen faszozó, bazmegoló anyukával, no meg azzal, hogy a McDonald’s-ban továbbra sem lángelmék dolgoznak. Sajnos nem sokat tudtunk együtt lenni, és megint rossz érzés volt felszállni a vonatra, és látni, ahogy lassan kiscrollozunk az állomásról, de remélem hamarosan sikerül egy kicsivel több időt együtt tölteni.

2008 évadfinálé

Published
by
suexID
on December 31, 2008
in blog and boldogság
. 1 Comment

Ha már mindenki tollat (billentyűzetet) ragad így az új év hajnalán, hát miért pont én maradnék ki a sorból? – gondoltam, és ideültem a monitor elé egy kicsit összeszedni a gondolataimat. 2008 egy igazán vegyes év volt. Tudom, hogy súlyos kijelentés ez, de ekkora hullámvasútban, még egyetlen évben sem volt részem, pedig az unatkozás, meg a tétlen tengődés idáig sem volt nálam megszokott jelenség.

Az év elején rögtön egy szépnek indult kapcsolat zárult le, úgy szólván mint derült égből a villámcsapás. Akkor nagyon a padlóra kerültem, utólag már csak mosolygok ezen az egészen. Ha jobban visszagondolok rá, rengeteg dolgot tanultam ebből, és fontos dolog, hogy amellett, hogy megélünk dolgokat, azokat ne céltalanul és üres fejjel tegyük, hanem próbáljunk meg következtetéseket levonni és tanulni. Bízom benne, hogy nem csak számomra volt tanulságos ez a dolog, én a magam részéről szép emlékként értékelem az előtte levő időszakot.

Aztán jött a tavasz, ami a maga nemes egyszerűségével amolyan semmilyen volt. Tanulás, kis munka, tanulás felváltva, aztán pedig eljött a nyár. Nyáron kezdtünk el pár barátommal dédelgetni egy álmot, aminek a megvalósítása hosszú-hosszú folyamat része, de úgy érzem a kezdeti nehézségek ellenére jó nyomon vagyunk. Belefogtunk egy kockázatos „üzletbe” ami vagy bejön, és akkor tényleg büszkék lehetünk majd magunkra, vagy bukik egy óriásit, és akkor jobb lesz átgondolni az életünket. Mindenesetre, közel 5 hónapnyi működés alatt rengeteg szép esemény, és értékes ismertség áll a hátunk mögött. Rádiózni jó, mert adsz vele, ugyanakkor rengeteg dolgot kapsz is, visszajelzéseket, értékes kritikákat, szerzel új barátokat, ismerősöket, és rengeteg régi cimborádról derülhet ki, hogy a sörözésen kívül más is összeköt benneteket.

A nyaram tehát ennek a sztorinak a megalapozásáról szólt, majd jött a szeptember. Az élet a feje tetejére állt, sok esetben a pörgéstől már a tűrőképességem határán mozogtam. Belekóstoltam abba, milyen gyorsan élni, egyik pillanatról a másikra. Finom, szép, de szeretnék a nyugodtabb létezés útjára lépni, ami nem azt jelenti, hogy innentől kezdve szabásmintákat fogok szemezgetni a Burdából Aradszky Lacit hallgatva, de azért ezt az 0-24 órás rohanást szeretném kicsit mérsékelni és pihenőket beiktatni.

És eljött a tél, az év vége. Szerelmes vagyok, a rádió történetének egyik nagy dobása áll előttünk, rengeteg kiugrási lehetőség, új terv áll előttünk, és úgy érzem, hogy ha csak nem baszok el valamit, ez a 2009-es év akár még jó is lehet. Szeretném, ha jó lenne, és kérem az égieket, hogy ne csak nekem, hanem minden kedves barátomnak, ismerősömnek, szeretteimnek legyen ez egy szebb, nyugodtabb, békésebb és boldogabb új év! BÚÉK!

Mikor az elemes dínó találkozik eperkével

Published
by
suexID
on November 13, 2008
in blog and boldogság
. 2 Comments

Hát most röviden és tömören összefoglalnám a tegnapi napomat. Rájöttem, hogy igazából nem egy vicces dolog lejárt diákigazolvánnyal rohangálni mindenhová, ezért hamarosan bemegyek és felveszem a matricát rá. Bár kétségkívül vannak jó technikák, hogyan lehet kijátszani az ellenőrök éberségét (3 napig nem fürdünk, illetőleg ratyihomoknak öltözünk esetlegesen felvesszük a “Kisiklattam egy Szergejt!” feliratú pólónkat), de én szeretem a tiszta játékot, tehát felveszem a matricát ma vagy holnap.

Nem mellesleg tegnap rádöbbentem, hogy igenis léteznek még tündérek és köztünk járnak, valamint Mefivel felfedeztük Kőbánya szépségeit, kár hogy közben folyamatosan 25g-os instant zacskós rettegést ittunk, biztos az volt a gond. Egyébként innen üdvözlöm a 85-ös busz sofőrjét, amiért olyan remekül karbantartja a buszát, hogy az ajtóvezető sínből csurdogál kifelé a gépolaj és tiszta mocskos lettem.

Fehér macska

Ő pedig egy szisza. Egy szép szisza. Asszem szerelmes vagyok a macskákba, majd talán egyszer nekem is lesz egy.

Hullámteória

Published
by
suexID
on October 31, 2008
in blog and boldogság
. 2 Comments

Hazafelé sétálva azon gondolkoztam, hogy mi olyan bonyolult az életben. Ha az ember jobban végiggondolja az élet nem is egy olyan bonyolult, fogaskerekekkel telitűzdelt rém összetett szerkezet, pedig hajlamosak vagyunk azt hinni. A fogaskerekek valójában bennünk vannak, amikor megpróbálunk a gondolatainkkal minél mélyebb, összetettebb képet rajzolni magunkban róla. Holott az egész élet nem más, mint egy egyszerű és pont ezért gyönyörű rendszer. Olyan, mint a természet, megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan, aminek a lábai előtt még az ember is fejet hajt. Fejet hajt kényszerűségből, vagy mert egyszerűen azt súgja neki valami, hogy ezt érdemli, csodálni kell.

Az élet valójában hullámok halmaza, tengere. Hullámok, amik olykor erősítik, olykor pedig kioltják egymást. Mint a tengerben a víz, zenében a hangok és ütemek, mint a szél és a napsütés. Képzeljünk el két embert, és próbáljuk meg a bennünk kialakult képet átfesteni róluk. Egyszerűsítsük le őket, ne legyen most előttünk a külső kinézetük, a ruháik, a testtartásuk, legyenek csak hullámok, egyszerűek. Képzeljünk el két erős embert, akik erősek. Lehetnek erősek lelkileg, de akár testileg is, ez most nem számít, a lényeg maga a helyzet, hogy ez a két erős ember mikor és hol találkozik, milyen érzések vannak bennük a világgal és egymással szemben.

Fa

Az első kép egy szakadék széle. Egy törékeny testű lány, aki éppen bajban van. Egyik emberünk (vagyis hullámunk) fogja ennek a gyenge lánynak a kezét és tartja, de már fárad. És valamiféle véletlen folytán arra keveredik a másik erős ember. Ez az ember odamegy, és a kezét nyújtja a lánynak. Ketten felhúzzák, az élete megmenekül és a hirtelen átélt traumát felváltja egy boldogságérzet, a megkönnyebbülés, hogy akadt két ember, aki segített neki.

Snitt, és egy kocsmában vagyunk. Egy erős ember többet ivott a kelleténél, rossz napja volt. Bejön a másik, és kér egy sört, de közben meglöki a bánatost. Ilyenkor már nem számít se ember sem isten, egymásnak esnek. És a történet vége két sérült, gyenge ember, akik hiába erősek, mégis legyengítették egymást.

Pedig a két ember teljesen ugyanaz a két szituációban. Semmiféle tulajdonságukat nem változtattam meg. Nem öltöztek át, hiszen nem néztük a ruhájukat, nem lettek szimpatikusabbak egymásnak, hiszen nem figyeltük a testüket, a testtartásukat. Egyszerűen csak egyszer pont jókor találkoztak, máskor pedig pont rosszkor. Pont mint a hullámok. Ha megfelelő időben keresztezzük őket, együtt képesek dallamosabbá tenni a zenét, képesek eljuttatni az úticéljuk felé a tenger apró, szemmel alig látható élőlényeit. De ha nem megfelelő a találkozás, akkor a két hullám megtörhet, és magával ránthat másokat is. Felboríthat egy hajót, hallgathatatlan sistergést csinálhat a legszebb zenéből is.

És én is egy hullám vagyok, meg te is. Mindannyian. A fontos, hogy próbáljunk meg jókor találkozni, és egymást segíteni, fentebb emelni és erősíteni. Ha erőt adunk, erőt kapunk. Nem többet és nem kevesebbet, mint amit adtunk. Ha valaki ad, adjatok ti is. Nem nehéz, csak egy mosoly, egy ölelés, egy jó szó, egy kis törődés kell. Nem több és nem kevesebb, pont csak annyi, amennyinek az ember örülne, ha a másik hullám lenne.