Archive for the 'emó' Category

Éljenek az alienek

Valamelyik nap nővéremmel mászkáltunk a helyi bevásárló komplexumban, és szembejött velünk egy Emós Kleofás. Őszintén szólva ritka csúnya egy jószág volt, a szokásos alapfelszereltségen kívül (fekete seprűhaj, csoffadt száj, szomorú nézés, lehajtott fej) még gyönyörű fekete kockás pólócska és extraként egy góthrocker csajszi is járt a mi Kleónkhoz.

Érdekes jelenség ez az emó, mert ugye a punkok a szörnyű igénytelenséggel párosult extravagáns külsővel inkább undort váltottak ki némelyik emberből, a hip-hop rajongói a sokszor picsavillantós bőgatyájukkal értetlenséget, de ezek az emósok meg mindenkit megröhögtetnek a hatalmas világfájdalmukkal.

Úgy szeretem a gilette pengét

Egyébként észrevettem, hogy az emósok többsége nem a szegényebb társadalmi rétegek gyermeke, hanem azon szülők nevelési kudarcai, akik mindent megadnak a csimotának, csak éppen odafigyelést nem. Persze ezt mégsem kell ilyen túlzott tragédiaként megélni, és valójában nem is teszik, röhögnek ők mindenen, és alapvetően boldogok, leginkább attól, hogy különcködhetnek. Mégis belőlem, és még jó pár általam ismert emberből egyfajta undort váltanak ki ezzel a műmájer sírás-rívás témával.

Ha a gyógyszer boldoggá tesz

Fáj a fejem, a szívem túl nagy,
És nem tudom, nem tudom hol vagy,
Forog a világ, elfolyik minden,
Nekem senkim, de senkim sincsen.

Tankcsapda

Tankcsapda. Régóta nagy név a rock bizniszben, éppen ezért nem értem, hogy mégis miért nem tud egy normális megnyilvánulást elereszteni az emós divatrock témakörében, és miért csak ilyen igénytelen, komolyan nem vehető kommentekre futja.

Szerintem ők azon kevesek közé tartoznak, akiknek a szavára azért lehet adni, ha Magyarországról és a rockról kell nyilatkozni, és nem lennének rászorulva arra, hogy félig bebaszva, majdhogynem nyálukat csorgatva köcsögözzék le a No Thanxet. Én is utálom ezt az egész emó históriát a Tokio Hoteltől kezdve az összes szaron át, mint például a No Thanx is, de én nem vagyok szakmabeli, ergo megengedhetem magamnak, hogy olyan jelzőket akasszak rájuk, ami éppen jólesik.

Aztán egy másik faktor, hogy pont a Tankcsapdának kellene magát visszafognia, amikor ilyesmiről nyilatkozik, hiszen az utóbbi két lemezük nagyon elszaladt a kommersz irányba, gondolom nem véletlenül. Akkor meg mi ez a hupákolás itt, hogy a No Thanx így szar, meg úgy szar? Meg PR gépezet? Faszomat, azt. Ugyanaz a PR gépezet mozog a TCS mögött is, ugyanúgy benne vannak az Aktívban, a Fókuszban, a Story magazinban és az összes szennyben, csak ők már nem az a kategória, akik után pisilnek a rajongók, mert olyan hamvasan buzisak.

De azért meg is védeném a Tankcsapdát, mert a hétvégén elmaradt MAMF-os fellépés miatt többen bántották őket, és sokallták a 3 milliós fellépti díjat. Szerintem lassan két évtizedes zenélés után ennyi pénz egyáltalán nem sok egy koncertjükért, sőt, ha azt mondom, hogy egy szar Balázs Klári – Korda Gyuri duó leakaszt a playbackelésükért, meg az idióta seggrázásukért negyedmilliót, akkor egy komoly technikával közlekedő banda talán csak megérdemel ennyit. Az pedig nem mentség, hogy mennyire gagyi a fesztivál, ahol fellépnek, mert őszintén szólva vagy biztosítják a szükséges anyagi hátteret, vagy nem hívnak meg ilyen zenekarokat. Ilyen erővel a pár hét múlva bekövetkező születésnapomra is elhívhatnám őket 2 szelet tortáért játszani. Tehát itt a fesztivál szervezésének kellene magába néznie, hogy ha a Belga, Kispál és a Tankcsapda is visszamondta a fellépést, akkor talán nekik kellene kicsit változniuk és nem a zenekaroknak. Szimplán amatőr zenészekkel kellene foglalkozniuk, ők nem kérnek sokat, és még örülnek is a lehetőségnek. Vagy szerezni szponzort, például.

Általában a végszó az, aminél erősen törpölni szoktam, hogy frappáns és kifejező legyen. Jöjjön ide egy idézet: ” Az élet a legjobb méreg!” vagy mégsem, mert ez hót nem ide vágó. Legyen inkább: “a nevem rock, a nevem roll…”

Lehet jönni a Tankcsapda rajongóknak anyázni, bátran!

Nevada Tan – Linkin Park koppincs

kukac7 írt erről a német zenekarról, a Nevada Tanről. Megnézve a videóklipet meg az együttes honlapját, rögtön az jött le, hogy ez egy utolsó szar Linkin Park klón, méghozzá az olcsóbbik fajtából. A tipótól kezdve a zenekar felállásáig, a zenétől a klipben használt robotokig, mindent a Linkin Parkról majmolnak, amivel nem is lenne gond, ha jól csinálnák, de nem.

Nevada Tan

Az énekes egy alsó kategóriás, hanggal nem rendelkező kis nyomi, a rappelő csókától a röhögőgörcs kapott el, a fütyifejű dobostól meg már szinte a könnyem is kicsordult, és elrohadt a fikuszom. Szerintem ideje lenne a németeknek a zeneiparról visszaváltani az autógyártásra, az jobban megy nekik!

Érdekességképp említem csak meg, hogy a Linkin Parkos Chester Bennington szóló zenekarát Snow White Tannek hívják, érdekes a névválasztás is biztos csak a véletlen műve

naon király, asz egész banda, naon jó

Kérlek titeket kedves olvasóim, hogy tekintsétek meg ezt a videót:

Az első percben erősen elgondolkodtatott, hogy a primitív szőke picsát (aki leszopta a málnabokrot), hogyan és miként kellene visszatuszkolni az édes anyja mély és nyüvekkel szegényezett valagába. Aztán valahogy a hungarista srácnál elvesztettem a komolyságomat! :D

Geciemó

Tegnap este fedeztem fel egy vadonatúj pólóboltot, ami kifejezetten az emós fiatalság mély érzületének megfelelő cuccokat árul. Van itt minden kéremszépen, Gilette penge, fröcsögő vér, Tokio Hotel, goth betűk, keserédes virágoskert. Semmi akadálya tehát, hogy vödörszámra ömöljön az emósperma (vagyis a vér), hulljanak az őszinte örömkönnyek, mert ezentúl nem kell a Springfieldben vett drága csíkos felsőket szétkaszabolni és csirkevérbe áztatni.

A See Mo’ grafikai kialakítása kicsit zizi, de hát ez az emó lényege. A kódolással nincs gond, nem tableless, de itt olyan célra használják a táblázatot, amire kitalálták (termékek bemutatására, sorrendben). Igazán jó biznisz ez, remélem sok-sok önsanyargató emókid fogja elbaszni a zsebpénzét itt, és én kapok egy tiszteletpéldányt a Tokio Hoteles pólóból ezért a cikkért! :D