Hatalmas dirrel-durral reklámozták a mozikban, és az interneten is ezer meg ezer kép kezdett el terjedni már lassan egy éve, és megvallom őszintén, én is nagyon lázba jöttem a Where The Wild Things Are-tól, azonban amekkora volt a lelkesedés, akkora volt a csalódás a végén, és őszintén szólva nevetségesen rossznak találtam a filmet, de ne szaladjunk előre, legalábbis ne ennyire.
A sztori vonala egyszerű, mint Zámbó Jimmy EKG-ja mostanában: adott egy kisfiú, aki nevelési zavarokkal küszködik, adott az édesanyja, aki ezzel nem tud mit kezdeni, és adott egy világ, ahová a fiú menekül, hogy megoldja a problémáit. Ez még akár egy jó sztori alapja is lehetne, ha nem vágná agyon már az első 5 percben a történetet a hihetetlenül idegesítő kisfiú karakter, a meglehetősen bugyuta és tehetetlen anyukája, és az egész hangulat, amit a film sugároz. És tudjátok mi a legszörnyűbb az egészben?
Én egészen a film végéig vártam a tanulságot, a summázatot, ami egyszer csak felteszi a film “i”-jére a pontot, de valahogy ez elmaradt. Láttam ugyan, hogy a rendezők próbálnak tanmesét szőni az aranyos szörnyek köré, és azon keresztül bemutatni a kisfiú lelkivilágát és belső harcát, de sajnos az összkép inkább azt sugallta, hogy ő valójában nem azért ment a szörnyek földjére, hogy ott rendet tegyen, hanem, hogy a valós élethez hasonlóan ott is tönkrevágjon mindent, és bizony ettől lett egyfajta keserű szájíze az egésznek, fáradtságszaga minden másodpercnek, amit ott töltesz a képernyőt bámulva, és várva a fellendülést, ami soha nem fogj eljönni…
A csalódást okozó sztori után persze meg kell említenem, hogy akik a film (egyébként nem is annyira szürrealista, mint inkább depresszív) képi világát kitalálták, jó nyomon jártak. A teremtmények hihetetlenül aranyosak, szerethetőek, és emberszerűek. A helyszínek egynémelyike egyszerűen magával ragadó, és a zenék csillagos ötöst érdemelnek, ugyanis a hátukon viszik az egész filmet, és érdemesek a letöltésre, meghallgatásra.
Összességében a Where The Wild Things Are egy remek film lehetett volna, ha a főszereplő kisfiút óvatosabban választják ki, megpróbálnak kevésbé drámázni, és talán picit több értelmet visznek az egész filmbe. Ha 10-es skálán kellene értékelnem a filmet, akkor ez olyan 4-5 pont körül kapna, de nem azért, mert annyira nézhetetlen, csupán a várt élményhez képest a tizedét nem nyújtotta.














Legfrissebb kommentek