Archive for the 'gasztro' Category

Sugar!

Örömmel jelentem, hogy ma megvolt a hat-trick* és immáron harmadik alkalommal jártam a Sugar Shop!-ban. Persze gyorsan hozzá is teszem, hogy az a három az valójában kettő, ugyanis egy alkalommal csak átutazóban jártam náluk, de azért ezek után illendő dolog pár sorban megemlékezni a helyről, mert megérdemli.

A Sugar! valószínűleg egy olyan hely, ami minden egészséges, sörön nevelkedett férfiember rémálma elsőre, de ha jobban végignézzük a boltot, és magát a jelenséget vesszük figyelembe, akkor már változik a helyzet. A Sugar! ugyanis egy olyan cukrászda (design cukrászda, bocsánat), aminél a tulajdonosok mertek nagyot álmodni és egy célt tűztek ki maguk elé: egyedi, látványos, sokkoló és aranyos cukrászdát építettek egy olyan városban, ahol hagyománnyá váltak az arany küszöbös, fabetétes pulttal pöffeszkedő ódivatú cukrászdák. És valljuk be, ezt igen jól tették a srácok.

Asztal a Sugar! Shopban

A Sugar! alap koncepciója a következő: letisztult falak, mérhetelen mennyiségű édesség a szó szoros és kevésbé szoros értelmében, kedves kiszolgálás, finom és egyedi sütemények. A fentebb látható logó hangulata végigvonul az egész helyen, az asztalok olyanok, mintha leöntötték volna őket egy gigászi adag vanília öntettel, a mosdóban vidám rajzok, a mosdókagylók üveg borítása alatt M&M’s cukorkák, földre ejtett fagyit formázó étlaptartók és vicces (de szerethető) megjelenésű pincérek gondoskodnak arról, hogy az ember mosolyogjon, amikor belép és mikor távozik.

De beszéljünk most a kínálatról. A Sugar! alapvetően egy látványcukrászda, de ugyanakkor egy kis rész boltként is funkcionál. Itt lehet mindenféle Hello Kittys cuccokat, retro szappanokat és tusfürdőket, valamint orbitális méretű adagolókból cukorkákat és nyalókákat vásárolni. Aztán ha az ember nem csak átutazóban van, akkor beülhet a barátnőjével/barátjával (ahogy én is tettem) megenni egy sütit, kortyolni egy kis shaket (ami össze sem hasonlítható a Mc Donald’s-os fossal) és egy jót beszélgetni?

Negatívumok? Talán az, hogy a hely meglehetősen divatos, ezért rengeteg hangos embert vonz, de szerintem Budapesten ez nem megy ritkaságszámba. A hely bár csajos, de szerintem vállalható, aranyos és egy kellemes, üde színfoltja a városnak. Sőt, nem is egy, hanem rögtön kettő, hiszen a VI. kerületben a Paulay Ede utcában (megközelítés a kisföldalattival, onnan az Opera megállóhelytől kell kicsit gyalogolni az Oktogon irányába és a troli nyomába eredve, jobbra tartani) valamint Újpesten az Árpád üzletház tőszomszédságában is található egy egység, mindkettő közel azonos kínálattal, bár hangulatában az előbbi magasan veri az újpestit.

Mi Barbival kétszer voltunk a helyen, először egy esős, komor délutánon, mikor szerencsére sokan választották az otthon maradást, és így kellemesen egymásra lehetett hangolódni egy félreeső asztalnál, ma pedig másodszorra, amikor a kissé nagy tömeg és a helyi posh-hülyegyerekek próbálkoztak ellehetetleníteni az ottlétet, de nem sikerült nekik.

Hantás Flóra

Összeségében mindenkinek ajánlom a Sugar! Shopot, aminek van honlapja is, méghozzá az arculathoz remekül passzoló, látványos alkotás, kukkantsátok meg az alábbi linken:

http://sugarshop.hu/index.html

* hat-trick: a fociban 3, egymás után történt próbálkozásból elért 3 darab gól. De használják persze más sportágakban is.

Blood into wine

Azért az se semmi, hogy Maynard James Keenant is elérte a bortermelés szele, és ahelyett, hogy a hangját pengetné, vagy épp gitártémákat dolgoznának ki a Toolal, inkább filmet csinál arról, hogyan készült az első üveg bora.

Nem tudom, hogy a hazai mozikban látható lesz-e vajon a film (gyanítom nem), de mindenesetre kíváncsian várom, meg valahol a szívem mélyén remélem, hogy hamarosan jön az új Tool album is, és ez csak amolyan vihar előtti csend.

Wasabi – Running Sushi & Wok Restaurant

Pár évvel ezelőtt láttam egy gasztronómiai műsort valamelyik csatornán, ahol el sushi szakácsot mutattak be, és ámuldoztam, hogy milyen sebességgel forgatja emberünk a kést a kezében. Akkor azt mondtam, hogy oké, ügyes ez az ember, de én aztán tuti nem fogok ilyet enni, még ha fegyverrel kényszerítenek is rá. Ehhez képest most egy sushi étterem kritikája következik, egészen pontosan a Wasabi étteremé.

Wasabi étterem - Budapest, Alkotás utca

A Wasabi étterem Budapesten a MOM Parkban található, egy szinten a többi étteremmel és gyors kajáldával. Első ránézésre egy szolid, otthonos kis helynek tűnik, ez a benyomás később sem változik meg túlzottan. A bejáratnál, még mielőtt az ember betenné a bakancsát a helyre, egy szép, nagy formátumú étlapot lehet átlapozgatni. Rajta vannak az aktuális árak, nagy betűvel írva minden. Nem tudom kinek mi a véleménye erről, de én személy szerint gyűlölöm amikor az éttermek előtt kis apróbetűs papír fecniről kell az embernek megfejtenie, hogy mégis milyen árak várják benn. Szerintem kicsit ciki dolog ott álldogálni a bejáratnál és ezt böngészgetni. Viszont itt a Wasabinál megoldották a gondot, ugyanis a bent kiosztott étlapokkal teljesen egyező példány van kihelyezve a bejárathoz, és a kutya nem zavarja meg az embert, ha nekiáll átbogarászni.

Az ajtón belépve rögtön egy kedves pincér ugrott oda Zsófi elé és elém, és megkérdezte, hogy korlátlan fogyasztás (all you can eat) lesz, vagy étlapról rendelünk. Mi első nekifutásra ez utóbbit választottuk, aztán a fiatal srác mutatott nekünk pár helyet, mi kiböktünk egy szimpatikus asztalt és leültünk. Itt a bejáratnál már látott hatalmas étlapot, és két külön itallapot kaptunk, még egy jó pont, hogy nem kellett külön keresgélni az étlapon az italokat felvonultató részt, hanem külön kis füzetben érkezett. Miután leadtuk a rendelést, kb. 3-4 perc múlva már hozták is a rendelt italokat (narancslé és őszilé), majd nemsokára érkezett mellé az omlett maki, ami egy teljesen húsmentes sushi, gondolom két diploma, na meg 3 nyelvvizsga nélkül is kitalálható, hogy omlettel töltve. A tekercsek mellé eredeti japán szójaszószt, levél formájúra összegyúrt wasabit, és kétféle gyömbért kaptunk. Emellett igazán tetszett, hogy egy spéci japán ropogtatnivalót is adtak, amit a főfogás megérkezése előtt lehetett rágcsálni, ebben édes, csípős és semleges ízű, különböző színű mogyorószerűségek voltak.

Sushi tekercsek

A sushi olyannyira ízlett (nem most ettem először, csak úgy mondom :D), hogy rendeltünk még egy adagot. Így fejenként 12 kis tekercs elfogyasztása, és némi üdítő legurítása után közel másfél óra múlva hagytuk el az éttermet jókedvűen. Az árak ahhoz képest, hogy különlegességeket fogyaszt az ember, teljesen földön járnak, a felszolgálók vérmérséklete változó, de mindegyikük udvarias és segítőkész, a fizető-pincérek diszkréten nyújtják át a számlát és nem dekkolnak borravalóért az asztal mellett. Maga a hely szépen berendezett, kellemesek a színek (főleg a fekete és sötétbarna a domináns), nincsen túl erőltetve a japán életérzés, itt nem mindenféle belógatott bambusztekercsekkel meg látványos japán feliratokkal akarják elérni a kívánt hatást, hanem az ételekkel akarnak lenyűgözni.

Szerintem a végére elég annyit mondanom, hogy a hétvégén ismét ellátogatunk a Wasabiba, akkor reméljük már a futószalag mellé telepedünk majd le, természetesen az élménybeszámoló nem marad el! :)

If I was in Florence, they’d call me…

… LASAGNEEE! Hölgyeim és uraim, egyik első közös Bubi & Mogyi produkció tárul most a szemeitek elé. A Lasagne. Csak így, szerényen! :)

Lasagne, még egyben

Lasagne, már nem egyben

Isteni finom volt! ;)