Azért az se semmi, hogy Maynard James Keenant is elérte a bortermelés szele, és ahelyett, hogy a hangját pengetné, vagy épp gitártémákat dolgoznának ki a Toolal, inkább filmet csinál arról, hogyan készült az első üveg bora.
Nem tudom, hogy a hazai mozikban látható lesz-e vajon a film (gyanítom nem), de mindenesetre kíváncsian várom, meg valahol a szívem mélyén remélem, hogy hamarosan jön az új Tool album is, és ez csak amolyan vihar előtti csend.
Pont ma futottam bele egy bejegyzésbe, ami eszembe juttatott pár dolgot, például azt a nevet, hogy WordPerfect és Paint Shop Pro, és azon gondolkoztam, hogy ezek a nevek anno mennyire jól csengtek és valódi alternatívák voltak, ma meg már a Corel Drawon kívül szinte semmi nincsen, ami a Corelt mint szoftvergyártót éltetné, és ráadásul így is csődközeli állapotban van a cég. Valahol azért sajnálom, mert bár igazán aktív felhasználója soha nem voltam a termékeiknek, azért biztos vagyok benne, hogy a kiélezett versenyhelyzet mellett hozzájárultak az Adobe termékek fejlődéséhez is, és akár tetszik, akár nem, de mostantól gyakorlatilag egyeduralkodó lehet majd az Adobe, különösebb nyomás nélkül.
Így jön végülis elő, hogy mennyire múlandóak a dolgok, és nem csak az informatikában, hanem az élet más területein, például a zenében is, mert emlékszik-e valaki még az Aquára, az Eiffel 65-ra? Meg vajon csak én mosolyodtam el, mikor a Deákon megláttam a 2-es metró lejáratnál, hogy Auth Csillának új stúdiólemeze jött ki? Nem mintha különösebben rajonganék érte, vagy a számaiért, de amikor én kisgyerek voltam, ez szólt a rádióból, ez ment a tévében, és volt valamiféle zene-érzete az egésznek (nem úgy, mint a mai pop szaroknak), és egyszer csak eltűnt és most újra itt van. Persze közel sem biztos, hogy meg fogom hallgatni az új CD-t, csak azért jó dolog, hogy nem veszik el minden a homályban…
A végére pedig egy videó, egy klip, egész pontosan és érdemes ezúttal nem csak a zenét figyelni, hanem nézni a felvételt is, mert baromi ötletes az egész.
Elnézéseteket kell kérnem, amiért mostanában ilyen szűkszavúan postolok, de lesz ez még jobb is talán. Most viszont fáj a torkom, nem kapok levegőt, szétdurran az agyam. De majszoljatok velem egy kis Dörgős Sütit, amit Trei bácsi kavart össze és sütött ki ropogósra.
Ha egyszer lehetne saját TV csatornám, akkor biztos vagyok benne, hogy a sokszor hasznavehetetlen és senkit nem érdeklő műsorajánlók, meg telefonos játékok és hülye reklámok helyett ilyen kis animációs filmeket, meg magyar és külföldi rövidfilmeket vetítenék. Mert ezek egyszerűen jók, és színessé teszik az emberek mindennapjait, na és persze segítenek egy-egy művész munkásságát bemutatni.
“Szerencsére” közöm nincs a magyar televíziózáshoz.
Kardos vagyok, szőke hajú, citromos vizet iszok és tudok 3 akkordot a tinilányok lelki üdvéért játszani félszegen, jobbak vagyunk mint a mulatós, de kicsivel szarabbak, mint a Kispál, aztán már páran a buli hevében kérik tőlünk az Emesét, lehet azt szeretnék, hogy induljon a buszunk. Szóval mi ilyen felkapottak lettünk, és hát divatosan szidjuk a rendszert, mert ezt kell tennünk a zsebkommunizmusban, meghatározhatatlan elemek tapsolnak előttünk, meg pogóznak, mert az idevaló, mi meg feljövünk és köszipuszi nélkül lelépünk, ha szeretném Mick Jaggert akkor majmolván őt még be is köpnék közéjük, de így csak csikkeket és egy poharat hagyok magam után, benne a citrommal, amitől savanyú lett ez az egész.
Viszonylag régen volt már podcast ezen a blogon, már ha a régebbi 1-1 számos MP3 feltöltéseket annak lehet nevezni. Ma viszont megkavarom az állóvizet egy eldobható kínai péklapáttal, és egyúttal egyfajta új időszámítás kezdődik itt. Havonta egyszer ugyanis új, terjedelmesebb podcast adás lesz hallható itt a suexID blogon, méghozzá amolyan mixtape formájában. Ami a keverést, dekorációt, sallangot illeti, hát az minimális lesz, a lényeg a zenén van, a hangulaton, amit sugározni szeretnék egy-egy összeállítással.
Neo – Őrangyal
Bomfunk MC’s – Freestyler
Fluke – Absurd
Bomfunk MC’s – We R Atomic
Inoue Yosui – Dame na Meron NOW
Az első adásba vidám elektronika, nosztalgikus nevettetők és egy amolyan boldogság pirulaként is funkcionáló zenei csemege került , összesen 20 perc és 4 másodperc terjedelemben, ami pontosan annyi idő, amíg egy kezdő párocska eljut a melltartó kikapcsolásáig, egy amatőr turista lekezeli a jegyét Kőbánya-Kispesten, vagy míg te szépen felvidulsz. Hallgassátok bátran, aztán mindenféle pozitív, negatív, konstruktív és destruktív észrevételt szívesen várok kommentben. Viszonthallásra!
Meghallgattam ezt az új Linkin Park zenét, és hát nem tudom. A címe New Divide. Az embernek van egy ilyen különös érzése, hogy ez már nem az a Linkin Park, mint régen. Jó, kellemes, fülbemászó, Chester hangjában még ott a karc, de már nem hörög, ordít, sikít, hanem csak visszafogottan emózik. A zene fejlődött, megtanultak zenélni, de elfelejtettek számokat írni. Lehet, hogy a régi LP számokban volt 3 riff, és kb. 5 perc volt megtanulni őket játszani egy D-be hangolt gitáron, de könyörgöm, jók voltak. Csak ültem a régi kis 14 colos monitorom előtt, amit teljesen betöltött a Winamp és üvöltöttem Chesterrel, és rajongtam értük.
Tudtam az összes szöveget, tetoválást akartam, olyat, mint Chesternek van, meg szétlövetni az államat mindenféle fémbogyóval, de ma már tuti nem érezném ezt, őket hallgatva. Ez a Linkin Park egy szép, és finom mozdulatokkal sablonra vágott konzumrock lett, amit tud fogyasztani apu és anyu egy akciófilm alatt, és Emós Eleonóra is vidáman tud rá táncolni Félszemehaj Ferkóval egy jövendőbeli Szigetes bulin. Amire én már tuti nem megyek el, ezek után, még ha lesz is. De azért ezt a számot felrakom az iPhonera, mert jó, mert szeretem, csak lehet előtte átnevezem valami másik előadóra. :D
Szeretném a figyelmetekbe ajánlani Bonnie Tang másfél perces kis animációs filmjét, az Indulgence-t, hangulatos animáció, megkapóan egyszerű és szép zene, elmebeteg mozgás a stáblistánál. :D
Balázs
Balázst legalább annyiszor elküldtem már valahova a sivatag mélyére bodzát szedni, ahányszor beszéltünk. Persze csak poénból. Imádom a szóvicceit, na meg őt is.
Barbi
Hatalmas kék szemek, zseniális fotók, pinkség, fociimádat, rock’n roll. Ő Barbi, a link mögött pedig az ő kifestőkönyve.
Drom
Sajnos nem vagyok már aktív tag, de olvasom őket, mert jó kis cikkek születnek.
Gergő
Kávéaddikt, meg imádja a sütimonsztereket, meg a nagy amerikai autókat, és szemtelenül jól ír.
Levente
No, hát Leventének már volt ezerféle blogja ezerféle URL alatt, de szerencsére mindig sikerült követnem, hogy merre cuccol. Most éppen ide ír, méghozzá jól és jókat.
Mániákus
Mindig van hajnali busz, mondja ő. Mindig van fa egy templomban, mondom én. Kvalitásait elemezhetném órákig, de helyette csak azt írom: igazán jó barátom.
Mefi
Régi cimbora, akit mostanában timelapse-szerű rohanásban lehet felfedezni Budapest utcáin, nyakában a fotómasinával, kezében Kázmérral, karján Ingriddel.
pyx kapitány
pyx nemír, pyx rajzol, pyx szürrealista képeket rajzol, pyx szürrealista képeket rajzol, amik tetszenek.
Shamalt
Jogász kondás pajtás, akivel közösen fogjuk kifejleszteni a Canon CSO-t, és valószínűleg soha nem fogunk összeveszni nőn.
Stefi
Leányzó a dromzónából. Meg a Fantasy Islandről.
Sura
Sura a szóviccizmus egyik koronázatlan királya. Meg szereti a Fradit (mármint a rendezőpályaudvart), meg a városi közlekedést és Houset. Jelenleg Győrben gyűri az ellent.
Zsolti
Évek óta lelkes olvasója és tisztelője vagyok Halasi Zsoltnak. Amit a tipográfia és fotózás terén megvalósít mindig inspiráló a számomra. Érdemes belekóstolni a Hangulatkonzervekben, amiket saját blogján és FlickR-en szervíroz.
Zsukov
Vannak aki kenyérért mennek le boltba, ő attasé. Ha éppen nem tankokat nézeget, akkor podkeszt gyárt, kutyát képez, fotóz.
Legfrissebb kommentek