Nem tudom ti hogyan álltok a feldolgozásokkal, de én még mindig szeretem őket. Főleg ezt a kis szösszenetet. Placebo – Running Up That Hill… ráadásul koncertfelvétel, mert élőben még jobb. :)
Archive for the 'zene' CategoryPage 2 of 15
Rövidke életem során számtalan zenei korszakot éltem meg, volt mikor Britney Spearst hallgattam, volt mikor Ganxsta Zolee volt a Winampom állandó vendége, aztán hosszú-hosszú éveken át rocker voltam, annak minden hozadékával. Aztán talán az érettségi után, de lehet, hogy attól függetlenül kezdtem el nyitni más zenei műfajok felé, és így került képbe a musical, a jazz, az alternatív rock, később pedig a drum and bass, a minimal és a downtempo. Valahogy nem bánom, hogy nem cövekeltem le egyetlen műfaj mellett sem véglegesen, hanem úgymond mindent meghallgatok, ami tetszik és jó.
Többek között így történhetett meg, hogy egy borús februári estén Zsófimmal hajnal 3-ig mutogattuk egymásnak a kedvenc zenéinket, és így ismerkedtem meg az alábbi pár előadóval, akik azóta kedvenceim is lettek.
Bump of Chicken
Az első zenekar akit szeretnék bemutatni a Bump of Chicken névre hallgat. Tagjai óvodáskoruk óta ismerik egymást, első lemezük pedig 1994-ben jelent meg. Ami nálunk a Mahasz toplista, az amerikaiaknál pedig a Billboard, az Japánban az Oricon, a Bump of Chicken sikere pedig az első Oricon Top 10-es szereplésüktől datálható, onnantól kezdve pedig folyamatosan a listák élén szerepelnek a magyar fülnek talán kicsit szokatlan j-rock stílusú (japán rock) zenéjükkel. Ismerkedésként egyik kedvencemet, egy Pillows szám feldolgozását mutatnám meg tőlük, ami idehaza talán a pop címszó alatt szerepelne, de szerintem teljesen korrekt és hallgatható zene, én főleg késő este, illetve reggel ébredés után, a párás-ködös reggeleken szeretem hallgatni.
Érdemes odafigyelni milyen szépen gitároznak, és idehaza ritkán hallható tisztasággal énekelnek.
Yuki Kajiura
Yuki Kajiura 1965-ben látta meg a napvilágot Tokióban, és azóta elképesztő mennyiségű zenei alkotással örvendeztette meg a nagyvilágot. A zongorista keze minden bizonnyal aranyból van, nekem ugyanis akárhányszor csak felcsendül egy-egy szerzeménye, a hideg futkos a hátamon, pozitív értelemben. Eredetileg egy másik szerzeményét, a My Love, So Sweet-et szerettem volna mellékelni, amit még jobban szeretek, de végül azt nem találtam meg YouTube-on, szóval itt van helyette az If You Are My Love című zenei orgazmus, amit javaslok minden zongorát kedvelőnek meghallgatni:
Rie Fu
Hogy egy kicsit a férfi olvasóknak is kedvezzek, következzék most egy japán hölgy, Rie Fu. Zenéjét tekintve kicsit Norah Jones-os, zongorázós, éneklős, diszkrét gitárokkal operáló, igazán hallgatható. Én személy szerint munkához tudom leginkább elképzelni, nem alszom be tőle, de nem is viszi el a figyelmemet, egyszerűen jól esik hallgatni. A hölgytől, aki mindössze 1 évvel idősebb nálam, következzék a Life is like a boat című dalocska, amit egy vidám nap levezetéseként simán el tudok képzelni.
Ikeda Ayako
Ha már az előbb egy hölgyről beszéltem, akkor most sem szakítanám meg szívesen a sort. Egy kicsivel idősebb, ezért talán érettebb zenét játszó japán hölgyről, egy bizonyos Ikeda Ayakoról lesz szó. Sajnos nem tudom félretenni a bennem bujkáló grafikust, és ehelyütt jelzem, hogy a kisasszonynak nagyon szép, minimál design honlapja van. De mielőtt nekiesnénk vizualizálni a weboldalt fülelje meg mindenki a Life című számot.
Steve Conte
A cikk végére egy kakukktojást hagytam, ugyanis a fentebb említett úriember egyáltalán nem japán, viszont a Cowboy Bebop anime kapcsán, egész pontosan annak betétdala nyomán erősen kötődik a japán kultúrához. A Rain című szám olyannyira belopta magát a szívembe, hogy már az iPhone-on is fenn figyel, és imádom hallgatni, mikor kicsit felhős az ég, nagy szemekben esik az eső, az emberek rohannak, de én csak sétálok, vagy állok egy eresz alatt és várom, hogy elmúljon az égszakadás. Ha szabad ilyet mondanom, zseniális ez a zene, és talán pár embernek ismerős is lesz. Tehát Steve Conte – Rain.
Azon túl, hogy szerettem volna pár mostanában nálam futó japán zenét megmutatni, azért más célja is volt ennek a bejegyzésnek. Többek között az is, hogy kicsit észrevegye mindenki, hogy nem feltétlenül kell csípőből elutasítani az új, ismeretlen dolgokat, hiszen ha nem is úgy, ahogy megszoktuk, de rejthetnek magukban szépségeket. Nem fogom festeni magamat, sajnos a japántudásom jelenleg finoman szólva is harmatos, ahhoz hogy felfogjam miről énekelnek a szigetlakók, de igazán értékelhető a hangszerismeretük és használatuk, az a tisztaság amivel énekelnek, és persze helyenként szórakoztató lehet az angol kiejtésük. Remélem ha mást nem, de legalább belehallgattatok a fenti zenékbe, és volt ami megtetszett.
Nem tudom, ki mennyire ismeri a korábbi életemet, de hosszú-hosszú ideig főszerkesztője voltam a linkinpark.hu-nak, ami kicsiny hazánk két legnagyobb LP rajongói oldalának egyike volt. Aztán az idők változtak, ugyanígy a banda is, és az új album (Minutes to Midnight) jó lett, de valamiért már egyáltalán nem hasonlított a régi, szeretett Linkin Parkra. Most fedeztem fel azonban egy videót, amin Mike Shinoda a Linkin Park MC-je és gitáros-billentyűse próbálgatja az új Pro Tools 8-at.
A videót mindenkinek ajánlom megtekintésre, ugyanis rövid, és azok akik szeretik a Linkin Parkot, hallhatnak benne egy új LP számkezdeményt, ami kezd egy kicsit hasonlítani a régi Linkinre. Akik pedig nem szereti az LP-t, azoknak pedig a brutális stúdiótechnika miatt érdemes belenézni ebbe a fenti videóba, szerintem úgy fantasztikus, ahogy van!
Írni fogok még ma, de ezt a videót csak úgy, mindenféle kommentár nélkül osztanám meg veletek.
Régi kedvencem az Evans Blue, nagyon szép zenéket írnak és játszanak, bár az énekesüket most láttam először videón, és abszolút nem ilyennek képzeltem el. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek megtekintésre a videót!
Too quick to critize, the son with broken eyes,
No roots to let it bried, it’s left a scar on me…
Korán reggel drum and bassre ébredni már csak azért is bizonyítottan jó dolog, mert kitágítja a pórusokat, na meg az ember estére beszűkült tekintetét. Most is itt ülök egy köntösben, várom, hogy felforrjon a kávévíz, közben szól a Concord Dawn. Imádom, ahogy a szobám falán körbepattognak ennek a dalnak a magasai, és szinte belül érzem az összes mély részt. Félő azonban, hogy táncra perdülve elesnék. Így hát nem is teszem.
Egyébként tegnap délután egy hozzám hasonlóan elmebeteg haverommal találtuk ki az alábbiakat:
- Hogy hívják a homoszexuális programozó hüllőt?
- Varánusz
- Hogy hívják a psychedelikus zenét kedvelő hüllőt?
- Goa Constructor
Na jó, tudom, hogy ez nagyon szar volt, de ne csak én szenvedjek már kora reggel, hanem ti is! :D
Most két project fut párhuzamosan, az egyik egy szupertitkos valami, amit valószínűleg sokan fognak szeretni, bár kapásból tudok egy embert, aki orrán-száján fikázni fogja, de annyira nem számít. Erről majd induláskor be fogok számolni egy kiemelt postban.
A másik dolog már kicsit publikusabb, egész pontosan egy progresszív buli, ami Július 18-án lesz a Red Rockban. Ehhez kreáltam egy szóróanyagot, ami ha minden igaz a héten megy nyomdába, és utána elkezdjük szórni, mint meggypiros Zetor a trágyát.
Persze nem kell megijedni, továbbra is szeretem az igényes alternatív rockot, a jó kis hardcore rockot, meg persze a metált! :D
Nagyon régen volt már szó zenékről, és úgy gondolom ezen változtatni kell szóval jöjjön egy kis könnyűzenei ajánlat minden rádiónéző gyereknek.
Simple Plan – When I’m Gone. Nekem először a fénycsíkos, longexpós effektusok jöttek be, aztán egyre jobban tetszett a zene is benne, végülis úgy gondoltam, hogy ez ide való, meg kell mutatnom nektek.
Breaking Benjamin – Breath. Hangulatos kis koncertvideó, egyik kedvenc zenekaromtól. Igaz már tavalyi, de hát a jó zene örök! :)
Talán nem néztek rám hülyén, ha kimondom a szót: Moloko. Na most itt a női szekció egy szóló megvillanását láthatjátok: Roisin Murphy – Overpowered. Kellemes kis late-night klubzene, gyenge stroboszkópfényben táncolni összesimulva.
Apollo Sunshine – Flip. Eléggé érdekes videó (nálam legalábbis sűrűn tölt), viszont itt meghallgatható a szám normális verzióban, kellemes kis kocsmarock! :)
És végül, de persze nem utolsó sorban The Whip – Divebomb. Ez a zene ment nálam pár hete orrvérzésig. Kegyetlenül össze van pakolva, de a klipje sem bóvli! :)
Remélem tetszik majd nektek ez a kis összeállítás, remélem jó aláfestő zene lesz napozáshoz, tanuláshoz, láblógatáshoz. Kellemes nyarat, sikeres vizsgákat és jó munkát mindenkinek! :)
Nem tudom említettem-e már, de valamiért utálom a vasárnapokat. Főleg ezeket az itthon ülőseket, amikor az ember nem tud magával mit kezdeni. Tanulgatok a jövő heti vizsgáimra, illetve ma voltam két alkalommal is sétálni a parkban.
Azt vettem észre egyébként, hogy erősen időjárásfüggő ember vagyok, például ma is, mikor az idő olyan gyorsan fordul jóból rosszba, olyan hamiskás a hangulatom. Jól is érzem magamat, közben meg kicsit olyan semmilyen kedvem is van.
Ennek ábrázolására tökéletes a fenti videó. Nem az a vidám fajta, de ugyanakkor számomra mégis az. Mert szerintem jól énekel a srác, szép a zene. Ha az énekhang ismerős, akkor ne lepődjetek meg. (Nem én vagyok :D).
Legfrissebb kommentek