ArchivePage 2 of 113

Az suexID esete az Opera böngészővel és az Adobe-val

Published
by
suexID
on April 3, 2010
in blog, geek, internet and mac
. 0 Comments

Az az igazság, hogy én az Operával, mint böngészővel meglehetősen régóta hadilábon állok. Biztos nem egy rossz technika, és abban is biztos vagyok, hogy van célcsoport, aki teljes megelégedettséggel használja, én viszont évek hosszú során tett többszöri próbálkozásaim során sem tudtam igazán megszeretni, megszokni és elfogadni. Számtalan okot mondhatnék most, nekiállhatnék többoldalas tényfeltáró cikket írni, miért is nincs szerintem helye a böngészők piacán, de nem tenném, mivel nem ezért ültem most ide a gép elé.

Sokkal inkább azért, mert ha vannak még rajtam kívül olyan Mac huszárok, akik hasonlóan éreznek az Opera iránt és ráadásul Adobe termékeket használnak, ők  hamarosan szembesülhetnek egy igen kellemetlen meglepetéssel, történetesen, hogy ha kell, ha nem, aljas módon, a hátunk mögött felkerül a gépekre a XXI. század eme kreálmánya.

Pár nappal ezelőtt a megszokott napi rutin részeként zene után kutattam éppen az Isohunt nevű zeneboltban, és csakhamar megtetszett egy album, amit meg szerettem volna vásárolni. Rá is kattintottam a Download torrent Buy This linkre, és legnagyobb meglepetésemre nem a kis, zöld U betű kezdett el ugrálni a Dockon, hanem egy nagy és csúnya vörös O betű, ami egyértelműen az Operához tartozik. Kezdeti megdöbbenésemben készítettem egy videót is, amit alant tekinthettek meg:

Az Opera rejtélyes megjelenése from suexID on Vimeo.

Szóval miután az egész história április 1-én kezdődött, rögtön arra asszociáltam, hogy a uTorrent, esetleg a Google Chrome fejlesztői tréfáltak meg, de nem lett igazam, ugyanis a ludas maga az Adobe (ha valaki mostanra elvesztette a fonalat, azt nem csodálom, induljon el újra ennek a bekezdésnek az elejéről).

A helyzet ugyanis az, hogy valamiféle aljas indokból az Adobe Device Central és az Adobe Bridge telepítésekor, szigorúan annak mappáiba feltelepül az Opera böngésző is, de ennek értelmét én nem igazán látom, ellenben a kezdő Mac júzereket, mint például én is, meg tudja izzasztani a tény, hogy az Opera egyszer csak egy szép krémeset szarva a korábbi beállításokra megteszi magát alapértelmezett torrent kliensnek, és Ő akarja letölteni a torrenteket.

Íme egy gyors-fix, hogy miként is lehet ez ellen fellépni:

  1. Nyiss meg egy torrent fájlt, hagyd, hogy az Opera elinduljon.
  2. Ha elindult az Opera, akkor jobb klikk vagy ⌥ (option) + klikk az Opera ikonon a Dockon.
  3. Show in Finder…
  4. Zárjuk be az Operát (váltsunk az Opera ablakra és ha az az aktív, akkor ⌘ (command) + Q)
  5. Majd ha megtaláltuk a cuccot, akkor jelöljük ki és ⌘ (command) + backspace-el töröljük a francba.
  6. A biztonság kedvéért ürítsük le a kukát is, nehogy ott maradjon véletlen.
  7. Ismételjük meg az első lépést, és ha továbbra is az Opera indul el, akkor zongorázzuk végig az 1-6. lépéseket, ezúttal már nem lesz gond.

Remélem ezzel a rövidke kis segédlettel hasznára tudtam lenni pár embernek, és nem utolsó sorban sikerült megkímélnem őket több óra guglizástól (az Opera honlapja ugyanis nem igazán szól arról, hogy a böngészőt akármelyik Adobe termékhez mellékelnék).

További kellemes Macezést, és Opera mentes sitebuildelést kívánok nektek!

Google Health

Published
by
suexID
on March 12, 2010
in blog, geek, internet and masina
. 0 Comments

Nem tudom ismeritek-e, de a Google-nek már van saját kis egészségügyi szolgáltatása is, amit meglepő módon Google Healthnek hívnak. Az utóbbi idők elbaltázott próbálkozásai után ezzel a szolgáltatással valamelyest visszatért a hitem a Google-be.

Akik kicsit paranoiásak, azok akár ezen a ponton be is fejezhetik az olvasgatást, ugyanis a Google Health érzékeny személyes adatokkal dolgozik. A Health-et használva létrehozhatunk egy személyes egészségügyi profilt, ahol a legkülönfélébb alap- és különleges egészségügyi adatokat adhatunk meg, mint például az életkorunk, súlyunk, nemünk, oltási- és gyógyszerezési információk, ismert allergiák, kezelt krónikus betegségek.

A gyógyszerek felvitelénél a Google egy decens kis listát is ad, amiben lehet, hogy pár, csak idehaza kapható készítmény nem szerepel, de nemzetközi szinten azért igencsak ütős listát kapunk, ráadásul a gyógyszerek felvitelénél live search segíti a bevitelt, és láthatjuk, hogy az adott készítményt szájon át, bőrre kenve, vagy például inhalálva kell-e bevinni a szervezetbe. Ugyanitt megadhatjuk, hogy mettől-meddig, milyen rendszerességgel és milyen dózisban kaptuk az adott gyógyszert.

Hasonló módon működik a gyógyszerallergiák, elvégzett vizsgálatok, beavatkozások, vizsgálati eredmények felvitele is. Ami a legszebb az egészben, hogy ezeket az információkat csak egyszer kell felvinni, és a későbbiek során elég az orvosnak vagy családtagjainknak hozzáférést adni (megoszthatjuk adatainkat más Google felhasználókkal) az őket érintő információkat, esetleg ha nem bízunk a technikában, ki is nyomtathatjuk a kicsinyített adatlapot és saját kezünkkel adhatjuk oda az orvosnak. A megosztást természetesen bármikor visszavonhatjuk, azonban egyelőre nem korlátozhatjuk, hogy melyik információs csoportokat láthatják a felhasználóink, így akinek jogokat adunk, az az összes piszkos kis részletet megtudhatja szervezetünkről.

Ami a legszebb dolog a Google Healthben, az nem a megvalósítás, vagy éppenséggel a kidolgozottság, hanem az ötlet maga: egy egységes, egészség-pénztártól, sőt országtól is független adatbázis, ami egy váratlan eseménynél, vagy utazás idején bekövetkező váratlan megbetegedés vagy baleset esetén is kihúzhat minket (na meg a minket kezelő orvost a pácból).

A profil elkészítése gyakorlatilag 10 perc alatt megoldható, ráadásul a Google őrködik adataink felett és ha ne adj’ Isten biztonsági rést találnának a rendszeren, akkor emailben és az USA területén hagyományos levél formátumban is értesítenek minket erről. Én tehát szorgalmazom, hogy mindenki készítse el a saját kis egészségügyi profilját, és ossza meg azt egy hozzá közel álló személlyel (családtag, barát), így ha baj van, egyszerűbb lehet a segítségnyújtás.

Európa Legretardáltabb Fővárosa 2010

Published
by
suexID
on March 3, 2010
in balfasz and blog
. 1 Comment

Pécs, Pécs, Pécs, te csodás. 2010 van, idén te lettél Európa Kulturális Fővárosa, és csak a baj van veled, mert bizony Pécs, te hülye vagy. Egyrészt magadba fogadtad azokat a politikusokat, akiknek sikerült egy nyilvánvalóan kiemelkedő jelentőségű lehetőséget elcseszni, és gyakorlatilag viccet csinálni belőled, és ahelyett, hogy felvirágoztatnának, nos, inkább csorbát ejtenek a híreden. Pedig nem lennél te csúnya város, Pécs, hiszen idáig aki ott élt, tanult, mind-mind csak jókat mondott rólad, de hát ez történik, ha olyasvalakit engedsz közel magadhoz, akit nem is ismersz. Ó, te balga.

Aztán, ha már így megszólítottalak, kedves Pécs, megkérezném én tőled azt is, hogy ugyan miért adsz te otthont ennyi, és legfőképp ilyen mértékben retardált embernek, akik aztán lelövik a saját társukat az egyetemen, megint mások viccesnek találják, hogy ennek kapcsán kartonból készült fegyverekkel rohangáljanak a pécsi egyetemen, mert ők így kampányolnak a diák-rektorságukért. Miért? Meg hát itt vannak a külföldiek is, akik szép emlékekkel távozhatnának majd a későbbiekben földedről, de előtte inkább macskára lövöldöznek légpuskával, mert az hejj de kurvajó dolog, és megkérdezném tőled, hogy őket te miért nem nyelted el, miért nem taszítottad őket valami büdös csatorna mélyére?

Ejjj-ejjj, Pécs, csalódott vagyok amiatt, amit hallok mostanában felőled. Tedd rendbe magad, fegyverezd le a degenerált embereket, és ha már megtörtént a baj, legalább tanuljanak a példádból mások. Remélem, hogy a szigorított fegyvertartás nem csak mese lesz, hogy a külföldiek inkább a saját tulajdon tökükre fognak fegyverrel lövöldözni, és csepeg majd némi humor és kegyelet egyes emberek fejébe.

Skins 4. évad

Published
by
suexID
on February 24, 2010
in blog and film
. 2 Comments

A Skins egyike azon kevés sorozatnak, ami a minőségében mutatkozó hegyektől és völgyektől eltekintve is a kedvencem a mai napig. Persze a dolgok állása nem olyan fényes, mint elsőre tűnik…

Skins S04

Az új, negyedik évadtól sokan tartottak és valljuk be őszintén, volt is miért, mert amit sikerült 2+1 évadon keresztül hozni minőségben, azt egy új évadban illik valamivel megfejelni. Főleg egy olyan sorozat esetében, ami eleve úttörő volt a maga nemében, hiszen előtte aligha készültek olyan sorozatok, amik nem cukros burokban mutatták volna a “mai fiatalok” életét a nézők felé. Pedig a Skins sikere pont ebben rejlik, a pörgős sztoriban, az egyedi képi megoldásokban, a szereplők szabados életvitelében, és az ezek köré felépített drámában.

Az első epizód azonban a hozzáadott tartósítószertől rettentő sok akciótól és dugástól függetlenül sem lett az igazi, amit be lehet tudni annak, hogy a tetemes szünetről visszatérő széria nyitányára sikerült pont 2 olyan szereplőt kiválasztani fókusz karakternek, akik meglehetősen unalmasak, vagy legalábbis idegesítők. Nem tudom ki hogy van vele, de számomra Thomas karaktere nevetségesen unalmas, és ez teljesen független a származásától, egyszerűen nem érzem őt kellően szélsőségesnek ahhoz, hogy utáljam vagy szeressem, inkább evickél csak a középső pályán, ex-párja, Pandora pedig amilyen bohókás és aranyos volt a 3. évadban, annyira visszataszítóan butyután szexista lett a 4. évad elejére. Tegyük a szívünkre a kezünket: nem feltétlenül érdekel minket a stílusérzéket nélkülöző, beszédhibás Pandora nemi élete.

Skins S04

A második rész akár meg is menthette volna a sorozat kezdését, ami után csak legyintenünk kellett volna: minden kezdet nehéz. De nem így lett. Valamiért az igencsak megkapóra sikerült képi világ ellenére sem sikerült ütnie a Naomit és Emily körül forgó résznek, pedig ha szabad ilyet mondanom, ezt az epizódot vártam volna leginkább. De mégsem ütött be, pusztán a csalfa Naomi kitárulkozását majd sírását láttam ebben a részben.

A harmadik és negyedik részről nem írnék semmi konkrétumot. Egyrészt azért, mert ha valaki nem látta volna őket, akkor kár lenne akár egyetlen morzsáját is elszórni előre, és bizony ezek a részek már hozzák a régi Skins életérzést. Dráma, ami mögött mindig ott van egy csipetnyi humor és bujaság, és az ember nem unalmában ásítozva, közben levest kavargatva nézi végig őket, hanem odaszegeződik a képernyőre, és várja a fordulatokat. Nem túlzok, ha azt mondom, a negyedik évad megmentői lehetnek ezek az epizódok.

Skins S04

Most már csak reménykednünk kell, mégpedig abban, hogy a készítők nem térnek vissza az első két rész ingoványos talajára, és nem akarnak túl drámaiak lenni, és ezzel elvenni az egész széria élét. Hogy továbbra is dolgoztatják azokat a színészeket, akik a savát és borsát adják ennek a sorozatnak, és a zenék is lesznek olyan jók, mint az utóbbi két részben (azért a korrektség jegyében el kell mondanom, hogy a 2. epizódban elhangzó Max Richter – Organum címet viselő muzsika olyannyira zseniális, hogy azóta a teljes diszkográfiát beszereztem az úrtól.)

Sugar!

Published
by
suexID
on February 16, 2010
in blog, boldogság, fotó, gasztro and láv
. 0 Comments

Örömmel jelentem, hogy ma megvolt a hat-trick* és immáron harmadik alkalommal jártam a Sugar Shop!-ban. Persze gyorsan hozzá is teszem, hogy az a három az valójában kettő, ugyanis egy alkalommal csak átutazóban jártam náluk, de azért ezek után illendő dolog pár sorban megemlékezni a helyről, mert megérdemli.

A Sugar! valószínűleg egy olyan hely, ami minden egészséges, sörön nevelkedett férfiember rémálma elsőre, de ha jobban végignézzük a boltot, és magát a jelenséget vesszük figyelembe, akkor már változik a helyzet. A Sugar! ugyanis egy olyan cukrászda (design cukrászda, bocsánat), aminél a tulajdonosok mertek nagyot álmodni és egy célt tűztek ki maguk elé: egyedi, látványos, sokkoló és aranyos cukrászdát építettek egy olyan városban, ahol hagyománnyá váltak az arany küszöbös, fabetétes pulttal pöffeszkedő ódivatú cukrászdák. És valljuk be, ezt igen jól tették a srácok.

Asztal a Sugar! Shopban

A Sugar! alap koncepciója a következő: letisztult falak, mérhetelen mennyiségű édesség a szó szoros és kevésbé szoros értelmében, kedves kiszolgálás, finom és egyedi sütemények. A fentebb látható logó hangulata végigvonul az egész helyen, az asztalok olyanok, mintha leöntötték volna őket egy gigászi adag vanília öntettel, a mosdóban vidám rajzok, a mosdókagylók üveg borítása alatt M&M’s cukorkák, földre ejtett fagyit formázó étlaptartók és vicces (de szerethető) megjelenésű pincérek gondoskodnak arról, hogy az ember mosolyogjon, amikor belép és mikor távozik.

De beszéljünk most a kínálatról. A Sugar! alapvetően egy látványcukrászda, de ugyanakkor egy kis rész boltként is funkcionál. Itt lehet mindenféle Hello Kittys cuccokat, retro szappanokat és tusfürdőket, valamint orbitális méretű adagolókból cukorkákat és nyalókákat vásárolni. Aztán ha az ember nem csak átutazóban van, akkor beülhet a barátnőjével/barátjával (ahogy én is tettem) megenni egy sütit, kortyolni egy kis shaket (ami össze sem hasonlítható a Mc Donald’s-os fossal) és egy jót beszélgetni?

Negatívumok? Talán az, hogy a hely meglehetősen divatos, ezért rengeteg hangos embert vonz, de szerintem Budapesten ez nem megy ritkaságszámba. A hely bár csajos, de szerintem vállalható, aranyos és egy kellemes, üde színfoltja a városnak. Sőt, nem is egy, hanem rögtön kettő, hiszen a VI. kerületben a Paulay Ede utcában (megközelítés a kisföldalattival, onnan az Opera megállóhelytől kell kicsit gyalogolni az Oktogon irányába és a troli nyomába eredve, jobbra tartani) valamint Újpesten az Árpád üzletház tőszomszédságában is található egy egység, mindkettő közel azonos kínálattal, bár hangulatában az előbbi magasan veri az újpestit.

Mi Barbival kétszer voltunk a helyen, először egy esős, komor délutánon, mikor szerencsére sokan választották az otthon maradást, és így kellemesen egymásra lehetett hangolódni egy félreeső asztalnál, ma pedig másodszorra, amikor a kissé nagy tömeg és a helyi posh-hülyegyerekek próbálkoztak ellehetetleníteni az ottlétet, de nem sikerült nekik.

Hantás Flóra

Összeségében mindenkinek ajánlom a Sugar! Shopot, aminek van honlapja is, méghozzá az arculathoz remekül passzoló, látványos alkotás, kukkantsátok meg az alábbi linken:

http://sugarshop.hu/index.html

* hat-trick: a fociban 3, egymás után történt próbálkozásból elért 3 darab gól. De használják persze más sportágakban is.

Vonalka

Published
by
suexID
on January 16, 2010
in balfasz and blog
. 4 Comments

A héten volt egy kis természeti katasztrófa Haitin, ahol egyébként is a szegénység szexuálja a nyomorúságot, idehaza össze-vissza variálják a KRESZ-t, megkezdődött a kampány, lassan kijelölik az országgyűlési választások időpontját. Persze ezekről a dolgokról csak érintőlegesen hall az ember, mivel a BKV-nál megmakacsolták magukat a buszvezetők, és sztrájkba léptek, gyakorlatilag a teljes budapesti lakosságot szénné fingatva.

Amennyit én láttam a sztrájkból az az, hogy a buszpályaudvarok üresek, és csak rendőrök kószálnak a területen, a városban alig pár busz lézeng csak, sőt üres kocsikat is látni közlekedni, ki tudja hova tartanak. A metrón tegnap relatív nagy volt a tumultus, mára már ezt sem lehet elmondani, az emberek türelmesen és csendesen várják a menetrend szerint közlekedő szerelvényeket, nincs tolakodás, ordítozás, csak csendes beletörődés. A HÉV terén is hasonló a helyzet, ott ritkábban de megbízhatóan járnak a szerelvények, nincs túl nagy tömeg és az utasok egymást segítik ki információval, hellyel.

173-as busz, VT-Transman módra

Ami mégis dühítő az egészben, hogy megint pár ember öncélú viaskodása miatt szív egy ország (ne feledjük, Budapest lakosságának többszöröse fordul meg a városban, olykor csak pár perces ügyintézés céljából), és semmiféle nyomás nincs a vezetőségen, sem pedig a szakszervezeti vezetőkön, akik prémium fizetéssel üldögélnek és eszik a pogit meg isszák a bubis vizet, mit sem törődve a külvilággal. Valahol érthető ez persze, hiszen ők nem ülnek fel a buszra, villamosra, metróra, csak bevágják magukat a szolgálati autóba és végigfurikáznak a városon (Kocsis úr például nevéhez méltó módon kocsival, na meg rendőri kísérettel érkezett a Moszkva térre valamelyik nap sajtótájékoztatót tartani).

Hogy mi lenne a megoldás? Befogni a szakszervezet száját valami jelképes ajánlattal, majd átvészelni azt az időt, ami a tömegközlekedés liberalizálásáig hátra van. Aztán átszervezni a BKV-t, magánvállalkozókat bevonni a közlekedés lebonyolításába, kidurrantani a vízfejet és kisebb vezetőséggel, hatékonyabban működő struktúrával végre európai szintre emelni a tömegközlekedést. Persze nem szabad elfelejteni kivenni a kezünket a biliből…

Viszlát, 2009! – Szia, 2010!

Published
by
suexID
on December 31, 2009
in blog and boldogság
. 2 Comments
Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.
Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.
Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, és esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.
Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.
Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!
B.Ú.É.K.!

Lassan a hátunk mögött a 2009-es esztendő, ami hozott szépet, jót, rosszat, veszteséget és gyarapodást egyaránt.

Amikor tavaly ilyenkor gondolkoztam az idei éven, és terveket szőttem, megvallom őszintén egészen másra számítottam. Rengeteg út állt előttem, egy rádió létrehozásán és fenntartásán munkálkodtunk, vendégeket szerveztünk és álmodoztunk. Aztán nem kellett sokat várni és megváltozott minden, a rádió a lassan felépült valamiből a semmivé porladt seperc alatt, az addig rajzolt jövőkép pedig darabokra szakadt. De szerencsére jött valami új, és még jobb.

Nos, ez volna a munka, meg úgy a karrierépítési oldala a dolognak, és pár szóban a magánéletemről. Az idei esztendőben elég sok emberi kapcsolatot sikerült megszakítani, amik közül párat sajnálok, de voltak olyanok is, amikről talán csak a saját képzelgésem miatt gondoltam, hogy valaha is működhetnek. Voltak sírós pillanatok, egy mélypont is, amikor azt gondoltam, hogy nincs már fentebb, de szerencsére voltak emberek, akik bíztak bennem és én is bízhattam bennük, és továbbsegítettek benne. Közülök páran idáig is a barátaim voltak, páran mint új jövevények költöztek be a barátaimnak fenntartott kis helyiségbe itt a szívemben, és így a végén emelném ki talán a legfontosabbat, hogy egy igazán bájos és számomra nagyon kedves leányzót is ezúton ismerhettem meg. Ő az a lány, akinek jól esik megfogni a kezét, átkarolni, esténként érezni a tincseinek esését a mellkasomon, és megcsókolni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy hitt és hisz bennem, és igyekszem ezt neki 200%-ig visszaadni.

Ez volt tehát a 2009-es év. Mit tartogat a jövő? Talán egy állást, amire mindig is vágytam, egy Maine Coon cicát, sok-sok mosollyal teli percet a barátnőmmel és barátaimmal, jó zenéket, valami gyökeres változást, meg természetesen olyasmit amire nem is gondolhatok most, vagy egyszerűen nem szeretnék gondolni rá.

Mindenesetre, szeretnék nektek, kedves olvasóim, barátaim és szeretteim a rengeteg vicces levél és éjfélkor szakadozó és sistergő telefonhívás helyett ezúton is kellemes szilveszter esti időtöltést, a 2010-re pedig sok sikert, szeretetet és boldogságot kívánni!

B.Ú.É.K.!

Dropbox

Published
by
suexID
on December 27, 2009
in blog, geek, internet and masina
. 6 Comments

Elég régóta ismerkedem és barátkozom a címben szereplő kis programmal, most pedig elérkezettnek láttam az időt arra, hogy kissé nagyobb terjedelemben írjak is róla, íme:

Tehát a Dropboxról lesz most szó, ami nem más, mint egy online fájlmegosztó szolgáltatás. Ami kiemeli a számtalan hasonló próbálkozás közül, az a hozzáadott funkciók nagy száma, amikről írni is fogok. Adott, tehát a probléma:

  • Az ember nem egyetlen számítógépet használ egész nap, hanem általában van egy munkahelyi gépe és egy otthoni. Ehhez jönnek a különféle mobil eszközök, mint például az okostelefonok, notebookok és PDA-k, valamint az ismerősök, barátok gépei, ami elé leülünk.
  • Vannak bizonyos fájlok, amik jó, ha mindig nálunk vannak, és itt nem elsősorban segédprogramokról beszélek, hanem dokumentumokról (például szerződésminták, PSD fájlok, félkész zenék, de lehet szó akármiről), amiket nem lehet egyszerűen reprodukálni, vagyis letölteni akárhonnan.
  • Szeretnénk, ha ezek a fájlok mindig, minden gépen naprakészek lennének, vagyis ha dolgozunk például egy grafikai fájlon a cégnél, de a munkaidő lejártával szeretnénk otthon folytatni a munkát és viszont, akkor az összes gépen mindig a legfrissebb, legújabb változat álljon rendelkezésre.

Dropbox a Finderbe integrálva

(A képen: A Dropbox szépen integrálódik a Finderbe, mintha csak egy átlagos mappát látnánk. Ugyanez a helyzet Windows alatt az Intézővel.)

Erre a problémára ad megoldást a Dropbox. Feltelepítjük a kliensprogramot a gépünkre, majd létrehozunk tetszőleges számú és nevű mappákat, amikbe feltöltjük az általunk fontosnak tartott fájlokat, majd ezeket a gépünkön található kliens első körben felküldi a szerverre (itt nagy befolyásoló tényező az internetkapcsolatunk feltöltési sebessége is), majd pedig a szerverről az aktuális állapotok leszinkronizálódnak azokra a kliens gépekre, amik be vannak jelentkezve a mi azonosítónkkal. Így tulajdonképp megoldható, hogy amit éjszakába nyúlóan szerkesztettünk mondjuk egy grafikai projecten, azt másnap a munkahelyen automatikusan folytatni tudjuk. Ezzel gyakorlatilag (részben) kiváltható a pendriveok, mobil vinyók és újraírható optikai hordozók használata, nem is beszélve az FTP-ről és az emailes fájl küldésről.

Idáig az egész szolgáltatás olyan képet festhet, mint egy FTP szerver, amire feltöltünk fájlokat és azok a másik oldalon automatikusan letöltődnek. Azonban a Dropbox fejlesztőinek tarsolyában van még számszerint 2 fícsör, ami igazán hasznos társsá teszi a Dropboxot.

Dropbox értesítés, új fájl került hozzáadásra a mappához

(A képen: A Dropbox mindkét általam is próbált operációs rendszeren a natív értesítési megoldásokat használja. Ez Windows esetében az értesítési területen megjelenő buborék, OS/X-ben pedig a Growl.)

Az egyik a megosztás lehetősége, amire rögtön két megoldást is kínál a Dropbox. Az egyik, hogy a kliensprogram telepítésével automatikusan létrejövő public könyvtárunkba bármit belemásolhatunk, majd a fájlkezelőnkbe (legyen az Finder, vagy Windows Intéző) beépülő jobbklikkes menüben kérhetünk a konkrét fájlra vagy mappára egy úgynevezett public linket, amit akárkinek odaadhatunk és ő le tudja majd tölteni a fájlt a saját gépére. Ennél egy fokkal jobb és kényelmesebb megoldás, ha megosztási mappákat hozunk létre, amibe meghívhatunk más Dropbox felhasználókat, akik ezek után hozzáférhetnek a benne levő fájlokhoz, törölhetik, módosíthatják őket és új fájlokat adhatnak hozzá, és természetesen azon mappák tartalma, amikre fel vannak iratkozva automatikusan letöltődik a saját számítógépükre.

Ami azonban ezen túlmenően még egy igazán megkapó és hasznos funkció, hogy a Dropbox automatikus verziókezelést is kínál, vagyis ha valaki töröl vagy módosít egy fájlt, azt a későbbiek során a tulajdonos, vagy megosztott mappa esetén akár más felhasználók is visszaállíthatják egy kijelölt állapotra. Tény persze, hogy ez a rendszer csak meghatározott időintervallumon belül működőképes, vagyis nem lehet hónapokkal vagy évekkel visszamenőleg visszaállítani egy fájl állapotát vagy letörölt fájlokat visszahozni. Azonban ha valaki véletlen letöröl egy megosztási mappából egy fájlt, azt minden gond nélkül vissza lehet hozni, sőt véletlen vagy szándékos módosításokat is vissza lehet vonni, mivel végleges törlést és módosítást csak a fájl eredeti tulajdonosa tud végrehajtani.

Dropbox Online

(A képen: Ez a Dropbox online felülete. Itt épp a főleg patternek és textúrák, valamint stock fotók gépről-gépre hordozására használt Grafikai Cuccok mappa.)

Kicsit elsiklottam felette ugyan, de feltétlenül tudni kell, hogy a Dropbox elérhető webes felületről is, sőt külön iPhone kliensprogram is létezik hozzá, aminek a segítségével gyakorlatilag akárhol, ahol van internetkapcsolat, a kliens telepítése nélkül is hozzáférhetünk a fájljainkhoz (igaz, a funkcionalitás ilyenkor nélkülözi az automatikus verziókövetést), valamint menedzselhetjük a megosztásokat, új embereket hívhatunk meg és régieket távolíthatunk el a megosztott mappákból, fájlokat törölhetünk és hozhatunk vissza.

Összességében a Dropbox egy olyan multifunkciós fájlmegosztó és menedzselő eszköz, ami nagyon sok esetben lehet hasznos segítség. Használható például grafikai stúdióknál (gondoljunk csak bele, milyen egyszerű lehet a proof-reading megvalósítása ezáltal), ügyvédi irodákban, de akár otthoni célokra is, vagy kisebb baráti társaságok esetében fényképek, kisebb méretű videók megosztására.

Az ingyenes változat 2GB tárkapacitást kínál ingyen (ez különféle feladatok teljesítésével és emberek meghívásával feltornázható 3GB-ig), de havonta 10 dollárért 50 GB, havi 20 dollárért pedig 100GB-os Dropboxunk is lehet. Remélem a képekkel és a kissé hosszúra sikerült szöveggel nem elvettem a kedveteket, hanem éppen ellenkezőleg, kedvet csináltam ahhoz, hogy ti is telepítsétek a programot. Ha így van, akkor az alábbi linkre kattintva máris megtehetitek ezt, sőt még nekem is segítetek, hiszen a meghívott emberek után 250MB plusz tárhelyet is kapok:

Tessék kipróbálni, és létrehozni a saját Dropboxot! :)

Blood into wine

Published
by
suexID
on December 21, 2009
in film, gasztro, videó and zene
. 0 Comments

Azért az se semmi, hogy Maynard James Keenant is elérte a bortermelés szele, és ahelyett, hogy a hangját pengetné, vagy épp gitártémákat dolgoznának ki a Toolal, inkább filmet csinál arról, hogyan készült az első üveg bora.

Nem tudom, hogy a hazai mozikban látható lesz-e vajon a film (gyanítom nem), de mindenesetre kíváncsian várom, meg valahol a szívem mélyén remélem, hogy hamarosan jön az új Tool album is, és ez csak amolyan vihar előtti csend.

A magyar mezőgazdaságról

Published
by
suexID
on November 27, 2009
in blog and nem vicces
. 2 Comments

Szóval ha röviden és tömören össze szeretném foglalni a magyar mezőgazdaság aktuális helyzetét, akkor… miért is tenném, mikor a Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) megtette már helyettem:

Vásároljon friss, magyar gyümölcsöt és zöldséget!