Na, mára ennyi jutott, feleim:
ArchivePage 2 of 112
Elnézéseteket kell kérnem, amiért mostanában ilyen szűkszavúan postolok, de lesz ez még jobb is talán. Most viszont fáj a torkom, nem kapok levegőt, szétdurran az agyam. De majszoljatok velem egy kis Dörgős Sütit, amit Trei bácsi kavart össze és sütött ki ropogósra.
Szeretek élni. Ez meg csak egy zene, ami felemel arra a szintre, ahol most járok.
E.T.A. by JUNK from Henrik Bjerregaard Clausen on Vimeo.
Az AXN Sci-Fi-n láttam talán először ezt a kis animációs rövidfilmet, ami eredetileg a BreakPoint ‘08-on mutattak be, és rögtön első helyezést értek el vele. Mikor először megláttam, hát maradjunk annyiban, hogy nem minden az aminek látszik…
A Behance oldalán bukkantam rá erre az eye-candyre:
Mnet “Magic Studios” from panic embryo on Vimeo.
A reklám egy Dél-afrikai televíziónak készült egyébként (érdemes megnézni a weboldalukat is, egészen korrekt, legalábbis a hazai kereskedelmi adók összebarkácsolt lapjaihoz képest), és azt gondolom, hogy aki ettől nem esett hanyatt, az nyugodt szívvel nézze meg a VFX Breakdown kódnéven futó werk-videót, amiben a készítő Orijin csapat lerántja a leplet a klipben alkalmazott trükkökről:
Mnet “Magic Studios” VFX Breakdowns from panic embryo on Vimeo.
Majd valaki ébresszen fel, ha idehaza is ilyen reklámok fognak futni, és nem a Szenvedélyünk a szórakoztatás szintjén megrekedt bugyuta hülyeségek.
Az igazat megvallva nem szégyellem magamat amiatt, hogy Windowst használok. Sőt, nem mondanám azt sem, hogy a Windows egy használhatatlan operációs rendszer lenne. Olvasgatva néhány fórumot és blogot, ami az alternatív rendszerekkel, például az OS/X-el foglalkozik, azért látni lehet, hogy a másik oldalon sem fenékig tejfel az élet, és desktop rendszernek számomra a Windows tökéletesen megteszi (jelenleg).
Ugyanakkor sírva könyörögnék a Microsoftnak, hogy valamit csináljon a frissítési rendszerével. Igen, a Windows Update-tel, mert az már valami vicc, hogy 2009-ben ilyen szisztematikával szopatják az embereket. Én még az XP használók táborát erősítem, egyszerű megfontolásból: jelenleg a gépemen 3 partíción két operációs rendszer terpeszkedik: egy Windows XP SP3 és egy Windows 7 RC, természetesen az utóbbi fel van már frissítve a jelenlegi retail változat szintjére. És igen, nincsen kedvem letúrni a Windows 7-et, aztán meg az XP-t és össze-vissza baromkodni a 3 partícióval, hogy végülis át tudjak állni a 7-esre.
Ellenben az XP update rendszere egy semmire nem használható, elavult valami. A fenti képen látható beállítások mellett például történnek érdekességek. Valamelyik este nagyobb cuccot vásároltam meg torrenten, és gondoltam éjszakára bekapcsolva hagyom a gépet, reggelre pedig le lesz töltve a dolog. Tévedtem. A Windows ugyanis az éjszaka folyamán fontos frissítést talált, letöltötte, telepítette azt, majd pedig külön kérdés nélkül újraindította önmagát. Azt, hogy mindez mégis mennyi idő alatt történt, nem tudom megmondani, de gyanítom, hogy nem volt kinn órákig a figyelmeztető képernyő, viszont reggel meglepve tapasztaltam, hogy ott állt az XP bejelentkező képernyője, és már gyanakodtam mindenféle csúfságra, úgyis mint: áramszünet, idegenek lopakodtak a szobámba, a router szórakozott, stb…
De természetesen nem ezt történt, hanem a fentebb leírt folyamat, és erről a Windows egy cuki kis buborékban tájékoztatott, ami ismét elkerülhette volna a figyelmemet, ha nem vagyok szemfüles és nem néztem volna pont a taskbar irányába. Kérdeznék én valamit:
Ha én azt mondom a Windowsnak, hogy a beleegyezésem nélkül ne telepítsen semmiféle biztonsági frissítést, akkor miért erőlteti? Sőt, ha már felrakja, akkor miért kell neki azonnal és halaszthatatlan módon újraindulnia, a megkérdezésem nélkül?
Jó volna már eszetekhez kapni feleim, barátaim, embertársaim, Földünket birtokló társlényeim. Talán jó volna elgondolkodni azon, hogy ezen a mi csepp kis bolygónkon, amit Földnek neveznek, a jó Isten, Jehova, Buddha, a nagy hupilila Tirannoszaurusz Rex, illetve az angyalok fingja (ki-miben hisz, osszátok be) nem azért teremtett kicsivel több, mint 510 millió négyzetkilométernyi hasznos felületet, hogy azon egyetlen ember éljen. Kevésbé kacifántos módon megfogalmazva, nem vagyunk egyedül, nem vagytok egyedül, és a világ nem rólam, nem rólad, nem rólatok szól, hanem rólunk.
Én elhiszem, hogy mindenkinek nagyon fontos az, hogy a saját élete az által elképzelt kis meseszerű mederben folyjék, de ezért talán tenni is kell, például úgy, hogy feláldozunk érte dolgokat, a saját dolgaink közül, vagy változtatunk magunkon, esetleg megpróbálunk olyan nemes, de egyre inkább kihalófélben lévő tevékenységeket gyakorolni, mint az elfogadás, a megértés. Aztán ha ezek mondjuk úgy alapszinten mennek, akkor talán tovább lehet moccanni egy szintet felfelé és lehet elvárni is, de akkor sem követelni, meg siránkozni és akkor sem szabad azt hinni, hogy majd minden fa nekünk ad árnyékot, és majd a madarak csak a mi ablakunk alatt fognak csicseregni reggelente, mert mint már mondtam azért tenni kell.
Én azt hiszem, hogy amikor anno egy nálam nagyon nagy tiszteletnek örvendő emberrel beszélgettem, és elhangzott az önvizsgálat szó, az valahol beleégett a tudatomba. Talán kicsit jobban is, mint kellett volna, mert néha túlzásba viszem, de én igazából minden nagyobb döntésem, lépésem előtt igyekszem mérlegelni, és nem csak a saját érdekeimet nézve, hanem a másokét is. Egyes emberek szerint (nem nevesítek most) kicsit túl sokat is nézem mások érdekeit, de ezen talán idővel változtatni tudok. De nem ez a lényeg.
Hanem az a lényeg, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik a barátaimnak tartják magukat és nem képesek megfogadni a tanácsaimat, amik nyilván nem törvényerejűek és egyértelműen jók, mint pl. a gravitáció a fizikában, de alapvetően azért adom őket, mert jót akarok velük. De utána azért, ha a saját fasz némileg hibás gondolkodásuk miatt évekkel később is ugyanabban a gödörben üldögélnek és tivornyáznak az önsajnálatban, akkor azért megkérdeznék egy dolgot:
Mégis milyen logikai síkon jutnak ők arra a következtetésre, hogy én vagyok a hibás az ő szar helyzetükért? És ezt most nem hegyezném ki egyes emberekre, mert a technika fejlődésének hála az életben nem fogyna a virtuális papír a mondanivalóm alól, de azért nem szeretnélek titeket untatni nyájas olvasóim. De vannak bizony emberek, akik jócskán magukra vehetik, amit itt leírtam és elgondolkozhatnak rajta. Ha már ebben a században a gondolat és érzésközlésnek ez a módja dívik.
A street-art ezen formáját még el is fogadom, mert legalább ötletes, na meg azért valljuk be, hogy ez a ház a rohadó falaival (a képen nem látszik, de szürkék és kipufogógáztól festettek is) nem mutatna graffiti nélkül sem szebb látványt.
A cigi füstjén átszűrt képet nézve azon merengtem, hogy most mégis hol szeretnék a legjobban lenni. Rájöttem, hogy valahol Észak-Európában, egy kis halászfaluban, ahol kedves emberek élnek, és lenne egy takaros kis házam, aminek lenne egy hatalmas, üvegfallal leválasztott terasz része, én meg ülnék az üvegfal belső felén, és enném a briósomat, mellé pedig szürcsölnék egy óriási bögre kávét és nem cigiznék, mert jó lenne a levegő, hanem helyette nézném a felkelő napot. A felkelő napot, ami először csak finoman megnyalná valamelyik közeli fa törzsét, az alatta kihajtott kis fűcsomót, és én meg mosolyognék rajta, ahogy egyre fentebb és fentebb jön a narancsos reggeli fény, és játszana a havon, mint egy kisgyerek.
Bögréből innám a kávét, igen, és nem szeretnék keresztrejtvényt fejteni, hanem inkább olyasmivel foglalkoznék, amit szeretek, és mondjuk rajzolnék sőt fényképeznék. Aztán fenn lenne egy jól felfűtött dolgozószobám, fa bútorokkal, közepén egy asztallal és rajta egy géppel, és csak odatelepednék, és rajzolnék, meg terveznék és sajtolnám a virtuális létezés apró építőkockáit, és nem labradorom lenne, hanem valami nagy bundás dögöm, akit szeretnek a családok.
De azt hiszem ideje felhúzni a redőnyt, szépen lassan, és rádöbbenni, hogy még mindig itt vagyok, és még most sem rendelkezem terasszal, kutyával, de egy aranyos bögrém már van. Kezdetnek nem rossz.
Tom Fun Orchestra-Bottom of the River from trunk animation on Vimeo.
Ha egyszer lehetne saját TV csatornám, akkor biztos vagyok benne, hogy a sokszor hasznavehetetlen és senkit nem érdeklő műsorajánlók, meg telefonos játékok és hülye reklámok helyett ilyen kis animációs filmeket, meg magyar és külföldi rövidfilmeket vetítenék. Mert ezek egyszerűen jók, és színessé teszik az emberek mindennapjait, na és persze segítenek egy-egy művész munkásságát bemutatni.
“Szerencsére” közöm nincs a magyar televíziózáshoz.
Legfrissebb kommentek