Jó volna már eszetekhez kapni feleim, barátaim, embertársaim, Földünket birtokló társlényeim. Talán jó volna elgondolkodni azon, hogy ezen a mi csepp kis bolygónkon, amit Földnek neveznek, a jó Isten, Jehova, Buddha, a nagy hupilila Tirannoszaurusz Rex, illetve az angyalok fingja (ki-miben hisz, osszátok be) nem azért teremtett kicsivel több, mint 510 millió négyzetkilométernyi hasznos felületet, hogy azon egyetlen ember éljen. Kevésbé kacifántos módon megfogalmazva, nem vagyunk egyedül, nem vagytok egyedül, és a világ nem rólam, nem rólad, nem rólatok szól, hanem rólunk.
Én elhiszem, hogy mindenkinek nagyon fontos az, hogy a saját élete az által elképzelt kis meseszerű mederben folyjék, de ezért talán tenni is kell, például úgy, hogy feláldozunk érte dolgokat, a saját dolgaink közül, vagy változtatunk magunkon, esetleg megpróbálunk olyan nemes, de egyre inkább kihalófélben lévő tevékenységeket gyakorolni, mint az elfogadás, a megértés. Aztán ha ezek mondjuk úgy alapszinten mennek, akkor talán tovább lehet moccanni egy szintet felfelé és lehet elvárni is, de akkor sem követelni, meg siránkozni és akkor sem szabad azt hinni, hogy majd minden fa nekünk ad árnyékot, és majd a madarak csak a mi ablakunk alatt fognak csicseregni reggelente, mert mint már mondtam azért tenni kell.
Én azt hiszem, hogy amikor anno egy nálam nagyon nagy tiszteletnek örvendő emberrel beszélgettem, és elhangzott az önvizsgálat szó, az valahol beleégett a tudatomba. Talán kicsit jobban is, mint kellett volna, mert néha túlzásba viszem, de én igazából minden nagyobb döntésem, lépésem előtt igyekszem mérlegelni, és nem csak a saját érdekeimet nézve, hanem a másokét is. Egyes emberek szerint (nem nevesítek most) kicsit túl sokat is nézem mások érdekeit, de ezen talán idővel változtatni tudok. De nem ez a lényeg.
Hanem az a lényeg, hogy még mindig vannak olyan emberek, akik a barátaimnak tartják magukat és nem képesek megfogadni a tanácsaimat, amik nyilván nem törvényerejűek és egyértelműen jók, mint pl. a gravitáció a fizikában, de alapvetően azért adom őket, mert jót akarok velük. De utána azért, ha a saját fasz némileg hibás gondolkodásuk miatt évekkel később is ugyanabban a gödörben üldögélnek és tivornyáznak az önsajnálatban, akkor azért megkérdeznék egy dolgot:
Mégis milyen logikai síkon jutnak ők arra a következtetésre, hogy én vagyok a hibás az ő szar helyzetükért? És ezt most nem hegyezném ki egyes emberekre, mert a technika fejlődésének hála az életben nem fogyna a virtuális papír a mondanivalóm alól, de azért nem szeretnélek titeket untatni nyájas olvasóim. De vannak bizony emberek, akik jócskán magukra vehetik, amit itt leírtam és elgondolkozhatnak rajta. Ha már ebben a században a gondolat és érzésközlésnek ez a módja dívik.
Legfrissebb kommentek